!

Rakovszky Zsuzsa magyar

Zsuzsa Rakovszky

1950. december 4. (Sopron) –

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Rakovszky_Zsuzsa
DIAhttp://www.pim.hu/object.D60D7106-4D83-4FB9-A86B-AA9EC9100F0E.ivy

Könyvei 19

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsa: VS
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
Rakovszky Zsuzsa: Célia
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
Rakovszky Zsuzsa: Történések

Szerkesztései 1

Rakovszky Zsuzsa (szerk.): A megbabonázott puding

Fordításai 79

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Stephenie Meyer: Eclipse
Stephenie Meyer: Twilight
Stephenie Meyer: New Moon
L. M. Montgomery: Váratlan utazás
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Antológiák 10

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2010
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I-II.
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2002
Hafner Zoltán (szerk.): A csend történései
Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Bedecs László: Mi volt a kérdés?

Alkotói polc

>!
csobi SP

Rakovszky Zsuzsa 15 alkotói Bővebben

Rakovszky Zsuzsa: Jóslatok és határidők
Rakovszky Zsuzsa: Tovább egy házzal
Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete
Rakovszky Zsuzsa: Hangok
Zsuzsa Rakovszky: New Life
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Rakovszky Zsuzsa – G. Kristóf Éva: Ismered-e?

Népszerű idézetek

>!
jazmin

Éjfélkor, amíg ő aludt, valami mutató odébbmoccant a csillagok mögött, áttolta a világot a télből a tavaszba.

224. oldal

5 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Kísértetek (részlet)
Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.

7 hozzászólás
>!
Juci P

Ha a folyóhoz érek,
ha a sötét folyó fölé hajoltam,
és mint a fényt kapott filmen a képek,
halványodom s már nem tudom, ki voltam,
ha érzem nyelvemen ízét sötét vizének,
és tűnök elfelé, írás a porban,
a maradék tudat sötét síkján az évek,
színes fotók, peregnek vissza sorban,
mielőtt a sötét benyelne végleg,
lassan kialvó emlékezetem
pár képet még megőriz, makacsul visszatérnek:
egy kéz, egy repedés a nedves kövezeten,
nyáron estefelé, mikor a járda
aszfaltjában az apró kavicsok felragyognak,
egyetlen vérehulló fecskefű pontos árnya,
egy kapualj, egy rozsdás pinceablak,
egy korlát csigavonala, ecetfaág –
az öntudat földmélyi rétegében
ezek élnek belőlem legtovább –,
csukott ajtó alatt egy fénycsík a sötétben.
Mikor már nincsen arcom és nevem,
a parton, hogyha kérdezik, ki voltam,
korlát, ecetfa, árnyék, felelem,
halványuló képek sora, írás a porban.

64-65. oldal

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Álmomban, igaz, anyám egy darabig még sűrűn fölkeresett, és ilyenkor mindig arra ébredtem, hogy megállíthatatlanul ömlik a könnyem, holott éber állapotomban jószerivel el sem sirattam. (…) S ébren is megesik, még ma is, hogy valamely látvány, gyakran a legközönségesebb, egy halom kék szilva a piaci árus kosarában, vagy a parázson sülő gesztenye illata, különös erővel idézik föl emlékezetemben valamely szavát vagy mozdulatát, és ilyenkor mindig elsírok néhányat azokból a könnyekből, amelyekkel egykor adósa maradtam.

62. oldal (Magvető)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) azt tette ő is, amit a gyönge lelkű emberek, kik a gyötrelmes igazsággal szembenézni erőtlenek, mindig is tenni szoktak: keresett valakit, aki hibáztathat érte, amiért a dolgok mégsem úgy fordultak, ahogyan ő szerette volna (…)

111. oldal (Magvető)

>!
danlin 

Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.

Kísértetek, 47. p.

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca Új versek 1994-97

2 hozzászólás
>!
tasiorsi

Hidd el, ha elfogadnád azt, amin úgysem bírsz változtatni, az előnyeiből is többet érzékelnél.

101. oldal, II., Ma följött E...

1 hozzászólás
>!
narziss

Sokszor szinte hallja, amint az idő üresen, surrogva szalad a lakás csendjében, mint valami régimódi magnószalag, amelyről véletlenül mindent letöröltek.

Mája fátyla, 333. oldal

>!
Juci P

címkék: orkánkabát, hazugság, műkorcsolya

Elhagyva a zsíroskenyérevés és
konfekciós ruházat korszakát,
a zsarnokság puritán szürkeségét
pár élénkebb színfolt rajzolja át.
A kényszerű hazugság szégyenéért
harisnyanadrág és orkánkabát
kárpótol, vetkőzős golyóstollak kora
jön el, Ki mit tud? és műkorcsolya.

Néztük, ahogy sóvár slágerzenére
a férfi és nő orsóként forog,
s krikszkrakszokat vés korcsolyájuk éle
a jégbe. Szilveszteri műsorok
poénjain nevetgéltünk – s miért ne?
A kisebb rossz a nagynál nemde jobb?
Örök tiltakozásban csak elzsibbad a lélek,
s hogy ne ítéltessem, én sem ítélek.

Ha nő napi munkából hazatérve
már nem teknő fölé hajolva mos,
s futja kolbászra is, nemcsak kenyérre,
ha zsarnok s nép egyformán óvatos,
vért csak elvétve ont – nem többet ér-e
a szürke békesség, mint a mégoly jogos
harag, mely dacból étlen földhöz csapja a tányért,
s fölgyújtja Némethont két elkobzott lováért?

(Mellesleg nem tudom, akkor nemesb-e,
a lélek, hogyha mint legfőbb javát,
őrzi múltját, hogy ugyanazt szeresse
és gyűlölje akárhány éven át?
Vagy ha kész rá, hogy múltját tűzre vesse,
ha mindenkit megért, mindent belát,
kevésre tör, testét-lelkét kíméli,
s egyetlen célja százhúsz évig élni?)

De mindegy: nem lehet avas remény
maradékán tengődni napra nap.
A lélek pincében nevelt növény,
naponta újabb sápadt ágakat
növeszt, ha kissé több a tér, a fény,
résen kibújik, rácson megtapad,
s bár satnya, szívós – közben lenn a mélyben
az idő kéreglemezei észrevétlen

odébbcsúsznak –, négyszögek és körök
váltják buszpályaudvarok falán a
vállas munkást, vonalzós mérnököt,
a bambit őszilé, almuska váltja,
egyre többféle fagylalt, egyre több
autó – s ha este bármelyik lakásba
beleskelünk a függönyréseken,
mindenhonnét a tévé villog ki kékesen.

És mindenütt, kövekben és füvekben,
nyáron, mikor hétágra tűz a nap,
a strand vizében hullámzó tömegben,
télen, a vattás ólom ég alatt,
a sportpályákon, ahol tornadresszben
csinos kamasz lányok hajlonganak,
új lélek munkál és tör felfele
a mélyből – egy új korszak szelleme.

Bárhova nézünk, az ő lábnyomára
bukkanni égen-földön mindenütt.
Vízpartokon alig-fürdőruhára,
sóvár testekre az ő napja süt.
Plakátokon, filmújságból kivágva
más-más alakban jön szemközt velünk,
az ágy fölött a rég festett falon
Elvis, Brigitte Bardot, Alain Delon.

56-58. oldal (Magvető, 2015)

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Egy idő múltán azonban nem látogatott meg többé álmomban sem, legalábbis halandó földi alakjában nem, bár néha, ha az álom olykor dúsan tenyésző kertbe vitt, vagy nagy víz peremére, amelynek túlsó partja összefolyik a sápadt alkonyati éggel, még sokáig éreztem láthatatlan közellétét. S ébren is megesik, még ma is, hogy valamely látvány, gyakran a legközönségesebb, egy halom kék szilva a piaci árus kosarában, vagy a parázson sülő gesztenye illata, különös erővel idézik föl emlékezetemben valamely szavát vagy mozdulatát, és ilyenkor mindig elsírok néhányat azokból a könnyekből, amelyekkel egykor adósa maradtam.

Kapcsolódó szócikkek: anya