!

Rakovszky Zsuzsa magyar

Zsuzsa Rakovszky

1950. december 4. (Sopron) –

Tudástár · 23 kapcsolódó alkotó · 10 kapcsolódó könyv

Nem
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/rakovszky-zsuzsa

Képek 3

Könyvei 21

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsa: VS
Rakovszky Zsuzsa: Célia
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
Rakovszky Zsuzsa: Történések

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Időmérték Magvető · A Kozmosz Könyvek elsőkötetes költői Kozmosz Könyvek · Osiris Literatura Osiris

Szerkesztései 1

Rakovszky Zsuzsa (szerk.): A megbabonázott puding

Fordításai 78

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
L. M. Montgomery: Váratlan utazás
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 1.
Angie Sage: Mágia
Alan Bennett: A királynő olvas

Antológiák 16

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2010
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Bedecs László: Mi volt a kérdés?

Alkotói polc

csobi P>!

Rakovszky Zsuzsa 15 alkotói Bővebben

Rakovszky Zsuzsa: Jóslatok és határidők
Rakovszky Zsuzsa: Tovább egy házzal
Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete
Rakovszky Zsuzsa: Hangok
Zsuzsa Rakovszky: New Life
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Rakovszky Zsuzsa – G. Kristóf Éva: Ismered-e?

Népszerű alkotóértékelések

Carolynd>!

Rakovszky Zsuzsa

Káprázatos művésze az anyanyelvnek.

"Első fűtés: megperzselt por szaga.
Meleg szobából nézem a holdfogyatkozást:
ahogy csúszó karéjban lassan fölfalja a
terjedő vörös árnyék a csontszín villogást.

Szeles éjjel után reggel merő dió
a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja
tömi el a csatornát. A gravitáció
megránt egy pórázt, és elindul újra vissza

mind, amit fölfelé húzott a nap
mágnese, most kopogva és lebegve
igyekszik lefelé. Ami csak kiszakadt
egymásból, most törekszik újra egybe

puha keblén a sárnak, ahol majd az esőben
maguk is sűrű sárrá feketednek.
Amikor a jövő vonzása már erőtlen,
mágnesként kezd el vonzani a kezdet."

Géczi_Viktória I>!

Rakovszky Zsuzsa

Rakovszky Zsuzsa egy igazi nemzeti kincsünk, sokkal többet kellene foglalkoznunk vele. Őserő és mélyről jövő tehetség minden sora. Oldalakon keresztül tudnám méltatni, de még az is kevés volna…


Népszerű idézetek

jazmin>!

Éjfélkor, amíg ő aludt, valami mutató odébbmoccant a csillagok mögött, áttolta a világot a télből a tavaszba.

224. oldal

5 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Kísértetek (részlet)
Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.

7 hozzászólás
Juci P>!

Ha a folyóhoz érek,
ha a sötét folyó fölé hajoltam,
és mint a fényt kapott filmen a képek,
halványodom s már nem tudom, ki voltam,
ha érzem nyelvemen ízét sötét vizének,
és tűnök elfelé, írás a porban,
a maradék tudat sötét síkján az évek,
színes fotók, peregnek vissza sorban,
mielőtt a sötét benyelne végleg,
lassan kialvó emlékezetem
pár képet még megőriz, makacsul visszatérnek:
egy kéz, egy repedés a nedves kövezeten,
nyáron estefelé, mikor a járda
aszfaltjában az apró kavicsok felragyognak,
egyetlen vérehulló fecskefű pontos árnya,
egy kapualj, egy rozsdás pinceablak,
egy korlát csigavonala, ecetfaág –
az öntudat földmélyi rétegében
ezek élnek belőlem legtovább –,
csukott ajtó alatt egy fénycsík a sötétben.
Mikor már nincsen arcom és nevem,
a parton, hogyha kérdezik, ki voltam,
korlát, ecetfa, árnyék, felelem,
halványuló képek sora, írás a porban.

64-65. oldal

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Álmomban, igaz, anyám egy darabig még sűrűn fölkeresett, és ilyenkor mindig arra ébredtem, hogy megállíthatatlanul ömlik a könnyem, holott éber állapotomban jószerivel el sem sirattam. (…) S ébren is megesik, még ma is, hogy valamely látvány, gyakran a legközönségesebb, egy halom kék szilva a piaci árus kosarában, vagy a parázson sülő gesztenye illata, különös erővel idézik föl emlékezetemben valamely szavát vagy mozdulatát, és ilyenkor mindig elsírok néhányat azokból a könnyekből, amelyekkel egykor adósa maradtam.

62. oldal (Magvető)

giggs85 P>!

Mindig úgy érezzük, ha baj ér bennünket, hogy az valami meg nem érdemelt büntetés, hogy kifejezetten nekünk címzett rosszindulat… pedig hát a dolgok csak úgy megtörténnek.

181. oldal

montika P>!

Egyezkedés

És ha ez most komoly, ha tényleg ez lesz,
  amit a sűrülő
jelek, bár kétesen, előlegeznek,
  egyértelmű idő?

Ha a lehetséges világra dől, ha
  kimoccantva a kő
jelen, ezer fakó lábán alóla
  félmúlt nyüzsög elő,

mi eddig fojtva lappangott, de hatni,
  jelezni így se szűnt –
ha az áttételes pokol helyett mi
  kapunk most egyszerűt?

Sopánkodtunk elég soká: időnkül
  ezt kaptuk, léttelen
tengődni benne – és ha most fejünkre csőstül
  tömör történelem

zuhog, ha a sűrű panasz-vetésre
  most érik meg kaján
termés, mikor unalmam vakmerése
  többé dehogy kíván

felpörgetett időt, veszélyt a kinti-benti
  depresszió helyett?
Értéktelent ki fél kockára tenni?
  De most, mikor veled,

tőled, neked – mikor orsóvá gombolyodva
  ha tartasz s tartalak,
s ha tudnám, tartalak megint, és újra s újra,
  bánnám is én, ha csak

ez jutna, ez a langyos fél-éber félig-élet,
  kiegyeznék vele.
Engem ördög ha visz, hát visz, de téged –
  téged féltelek.

Tovább egy házzal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) azt tette ő is, amit a gyönge lelkű emberek, kik a gyötrelmes igazsággal szembenézni erőtlenek, mindig is tenni szoktak: keresett valakit, aki hibáztathat érte, amiért a dolgok mégsem úgy fordultak, ahogyan ő szerette volna (…)

111. oldal (Magvető)

danlin>!

Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.

Kísértetek, 47. p.

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca Új versek 1994-97

2 hozzászólás
Ottilia P>!

Végeérhetetlen, kettesben vívott kártyacsatákra emlékszem – anyám mindig csalt a kedvemért, úgy ügyeskedett, hogy nála maradjon a Fekete Péter –, és hosszú felolvasásokra Mackó úr kalandjaiból: viharvert példány volt, még apámnak olvasott fel belőle az ő anyja gyerekkorában. Mennyit nevettünk rajta, hogy Mackó úr a Kijárat nevű városban akart kiszállni a vonatból!

9. oldal

shadowhunter1975 P>!

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.

59. oldal, Egyirányú utca (Magvető, 2020)