!

Rákosy Gergely magyar

1924. szeptember 30. (Budapest) – 1998. április 20. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Rákosy_Gergely

Képek 1

Könyvei 18

Rákosy Gergely: Az óriástök
Rákosy Gergely: A kolorádóbogár
Rákosy Gergely: A daru
Rákosy Gergely: Latiatuc feleym…
Rákosy Gergely: Tigrisugrás
Rákosy Gergely: Az óriástök / A daru / Tigrisugrás
Rákosy Gergely: Zííí-zúúú
Rákosy Gergely: Az óriástök / Tigrisugrás / Novellák
Rákosy Gergely: Mennyből az oroszlán
Rákosy Gergely: Hepiend

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár, Magvető Zsebkönyvtár, Harminc Év, Kispajtások mesekönyve

Antológiák 21

Hegedős Mária (szerk.): Körkép 89
Kardos György (szerk.): Körkép 80
Kardos György (szerk.): Körkép 85
Sík Csaba (szerk.): Körkép 73
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 88
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
Sík Csaba (szerk.): Körkép 74
Sík Csaba (szerk.): Körkép 77
Sík Csaba (szerk.): Körkép 78

Róla szóló könyvek 1

Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű idézetek

>!
Georginanéven P

A nyitott szájon át nem a sült galamb, hanem az ellenség repül be!

117-118. oldal

>!
Georginanéven P

A nyolc órai munkaidő bevezetésének a lényege, hogy a népi demokrácia ránk köszöntésével nem kell többé sem kilenc, sem tíz, sem tizenegy, sem tizenkét órákat dolgozni többet a dolgozóknak, de még nyolc és felet sem, nyolc és egynegyedet sem, hanem csak nyolcat, kerek nyolcat.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: munkaidő
>!
sagittarius

Három éve országosan több ezer holdat szerződtettek le nemesített kékmákból, a vetőmagszállítás is kitűnően sikerült, december húszig minden téesz megkapta a magot, hogy a máktokbarkó ellen már akár a hóra vethessenek csalogató vetést. De sem csalogató, sem másmilyen vetésből nem lett semmi, a nemesített fertődi kékmák serény asszonyok szorgos keze által megdarálódott, és belekerült a karácsonyi beiglibe. Állítólag olyan jó tölteléket adott, hogy húsvét közeledtével igen sok pótvetőmagot igényeltek azzal, hogy az első vetés kifagyott.

41. oldal, 3. (Magvető, 1986)

>!
Georginanéven P

Sorra vette, hogy mit mondott el, mit kellett volna elmondania, s mit szeretett volna elmondani, s magában máris megfogalmazgatta az értekezletről megírandó jelentést. Éppen arra az elhatározásra jutott, hogy amit el kellett volna mondania, s amit el szeretett volna mondani, arról is úgy számolt be – néhány ügyes felszólalást is beleszőve –, mintha elmondta volna, s a jelentést azzal zárja, hogy „az értekezlet végeredményben értékes, hasznos és szükséges volt”, amikor saját neve ütötte meg a fülét.

120. oldal

>!
Georginanéven P

Vágd a búzát és a kémet, ezzel is a békét véded.

171. oldal

>!
sagittarius

(…) A lovaikat nagyrészt eladatták a járás és a megye szakinstruálói, mondván, hogy a ló akkor is eszik, mikor áll, s így romlásba dönti a gazdaságot. Ezzel szemben a gép csak akkor fogyaszt, ha dolgozik. Világos, logikus beszéd volt, eladták a lovakat, hogy majd vesznek traktort. De azt meg nem engedték. Minek a téesznek a traktor, ott a gépállomás! Negyven kilométerre volt hozzájuk a legközelebbi gépállomás. A gépek ide-oda útját valakinek meg kellett fiizetni. És időben sosem jöttek, ha elindultak, számtalanszor már az úton bedöglöttek, s ha nem, volt úgy, hogy a falu határában érte el a kivezényelt traktort a gépállomás motoros embere a legfrissebb utasítással: megfordul, s ide és ide megy! Később az is kiderült, hogy kenődő agyagtalajaikon lóval már akkor is lehet dolgozni, mikor a traktor még szétkeni, évekre megnyomja a földet…

166. oldal, 10. (Magvető, 1986)

>!
sagittarius

(…) Mindenkinek kötelezővé kellene tenni legalább egy újság előfizetését, s az előfizetési díjat közadók módjára kéne behajtani. Szoó elvben helyesnek tartotta az ötletet, de gyakorlatilag, a papírhiány miatt, kivihetetlennek.
– Az ötlet gyakorlatilag is megvalósítható lenne akkor – mondta –, ha mindenki minden újságot, a kiolvasást követően leadna MÉH-nek. Viszont ehhez sokkal fegyelmezettebbeknek és fejlettebbnek kéne lenni az embereknek. Manapság még tűzgyújtásra, tojáscsomagolásra, s egyéb, népgazdaságilag teljesen közömbös célokra herdálják el az újságpapírt.

132. oldal, 8. (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: újság
>!
Hajós_Eszter I

Az egész szabadsága alatt nem írt senkinek, se lapot, se levelet. Délelőtt, ha felszállt a köd, lement úszni, és úszott, lehet mondani, végkimerülésig, és úszni kellett rendesen, mert a víz legjobb esetben 17–18 fokos volt, s mikor fordult, már az innenső part is csak sejlett. Víz és ég, semmi más. Magány. Jó magány. Jó magány? Igen, valamikor az volt, mikor igazán egyedül lehetett a vízzel és az éggel. De ez megszűnt, Magdi már mindig vele volt, benne élt, és ezen nem lehetett segíteni. Nem lehetett kiúszni, nem lehetett kialudni, nem lehetett kiinni, kidolgozni, kifüstölni magából – akkortájt 60–80 cigarettát szívott naponta. Álom és álmatlanság összemosódott. Egyik éjszaka fekete sátor zuhant rá. Gyorsan jött, a csúcsában vakító fény lobbant fel egy pillanatra, s mire leért, feketébb volt, mint az éjszaka. Feketébb mindennél, és nehezebb és fojtogatóbb. (Ez lenne hát, ilyen lenne, vagy ilyen is lehet?) Egy villanásra újra a fény, de már benne, a szemhéjak mögött, és akkor magához tért. Vagy felébredt? (Akár így, akár úgy – később sem tudta eldönteni –, teljesen mindegy.) Vadul dobogó szívvel, verítékező homlokkal moccanástalanul feküdt a sötétben, s csak egyetlen gondolat járt a fejében:

Hol vagy, ha meghalok?
Hol vagy, ha meghalok?
HOL VAGY, HA MEGHALOK?

Ez még a «Halj meg, ha meghalok!», Sötétség!, Egy napra sem! gyönyörű szép korszak egyik esetleges variánsa volt.
Sötétség! – (van nélküled.)
Egy napra sem! – (hagylak el, soha… ha rajtam múlik.)

116–118. oldal

>!
nagyvi

Elhallgatott, hirtelen undor ült ki arcára, felemelkedett egy kissé ültéből, s a zsámoly fülét és szarvát megragadva, szabályosan kétfelé választotta a bivalyfejet – egy virágmintás köpőcsésze tűnt elő – és beleköpött.
– Óriási! – mondtam.
A nő összecsukta a bivalyfejet, és visszaült. –
Ugye? – mondta. Valaki benyújtotta újításként a bivalyfejzsámolyt. Az újítási előadó azt mondta, jó, de tegyünk bele egy köpőcsészét. Jó, mondta a főelőadó is, de a köpőcsésze legyen virágmintás. Így mindhárman részesültek az újítási díjból, amely, mint hírlik, egészen szép summát tett ki.

58. oldal - A kolorádóbogár

>!
Inimma

Ilyen sorrendben haltak meg a budapesti hidak

1944-11-04 Margit-híd pesti szakasza
1944-12-24 Északi összekötő vasúti híd
1944-12-31 Déli összekötő vasúti híd
1945-01-14 Horthy Miklós-híd
1945-01-16 Ferenc József-híd
1945-01-18 Lánchíd
1945-01-18 Margit-híd budai szakasza
1945-01-18 Erzsébet-híd
Az Árpád-hidat nem robbantották fel, mert ekkor még csak félkész állapotban
volt.

És ilyen sorrendben támadtak föl

1946-01-15 Kossuth-híd (gyalogosforgalom)
1946-01-18 Kossuth-híd (hivatalos átadás)
A Kossuth-hidat 1957-ben forgalmon kívül helyezték, majd 1960-ban lebontották.
1946-08-20 Szabadság-híd, az újjáépített Ferenc József-híd
1947-11-16 Margit-híd (Fele szélességében)
1948-08-01 Margit híd (Teljes szélességében)
1949-11-21 Lánchíd
1950-11-07 Árpád-híd
1952-11-22 Petőfi híd
1953. június Déli összekötő vasúti híd
1955. május Északi összekötő vasúti híd
1964-11-21 Erzsébet-híd