!

Rainer Maria Rilke osztrák

1875. december 4. (Prága) – 1926. december 29. (Montreux, Svájc)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névRené Karl Wilhelm Johann Josef Maria Rilke
Nemférfi

Képek 5

Könyvei 46

Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz
Rainer Maria Rilke: Rilke versei
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Rainer Maria Rilke: Duinói elégiák / Duineser Elegien
Rainer Maria Rilke: A párduc
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései
Rainer Maria Rilke: Auguste Rodin
Rainer Maria Rilke: Rainer Maria Rilke legszebb versei
Rainer Maria Rilke: Válogatott versek
Rainer Maria Rilke: Történetek a Jóistenről

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · A világirodalom gyöngyszemei · Kultura Könyvtár · Szerző válogatott művei · Társadalomtudományi · Kis Remekművek Könyvtára · Miniatűr Könyvtár · Lyra Mundi · Emberhalász könyvek · Insel-Bücherei

Fordításai 1

Das Igor-Lied

Antológiák 25

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele

Róla szóló könyvek 4

Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság
Nemes Nagy Ágnes: 64 hattyú
Szabó Ede: Rilke világa
Brigitte Doppagne: Clara

Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

Az ember nem az, aki az utolsó vele folytatott beszélgetésed alatt volt, hanem az, aki az egész kapcsolatotok alatt volt.

Rainer Maria Rilke

281. oldal · Rainer Maria Rilke

3 hozzászólás
sophie P>!

A kisasszony kissé hátra húzódva, ott ült mellettem és olvasott. Nagyon messze járt, amikor olvasott, azt hiszem, faképnél hagyta magát a könyvet is. Órákig tudott olvasni, alig lapozott, s az volt az érzésem, mintha egyre inkább agyonzsúfolta volna a lapokat, mintha szavakat olvasott volna beléjük, olyan szavakat, melyekre szüksége volt, de hiányoztak onnét.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
vargarockzsolt>!

Ó, milyen jól érzem magam olvasó emberek között. Miért nem ilyenek mindig? Bármelyikükhöz odamehetsz, és halkan megérintheted: nem érez semmit. Mikor felállsz, és kissé meglököd a szomszédodat, bocsánatkérésedre odabólint, ahonnét a hangodat hallja, arca feléd fordul, de nem lát téged, s haja olyan, mint az alvóké.

30. oldal

1 hozzászólás
Enola87 P>!

Kiolthatod szemem te: látlak,
Tömd be fülem, hallom szavad,
láb nélkül is kúszom utánad,
száj nélkül hívlak hallgatag.
Törd le karom, én átölellek
szivemmel mint egy csoda-kézzel,
fogd le szivem, lázas verőm ver,
s ha agyamat zúzod te széjjel,
véremre veszlek új erővel.

Az áhítat könyve (részlet) Kosztolányi Dezső fordítása

2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Prága fölött megnyílt az éj,
hatalmas kelyhét szertetárva:
a nap-pillangó ragyogása
hűvös ölén nyugodni tér.

A hold, a huncut gnóm nevet,
ravasz vigyorral, kötekedve,
ezüstforgácsot hullat egyre
a Moldva habjai felett.

De mint akit megbántanak,
sugarát gyorsan visszarántja,
mert égre lobbant versenytársa:
a fényes toronyóra-lap.

5. oldal, Éjjel

Kapcsolódó szócikkek: Prága
sophie P>!

Én már gyermekkoromban idegenkedtem a zenétől; nem azért, mert nagyobb erővel emelt ki önmagamból, mint bármi más, hanem mert észrevettem, hogy nem ugyanoda helyez vissza, ahol rám talált, de valahol mélyebbre, még korántsem végleges belső tájak közé.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
Dün P>!

Sem angyal, sem ember, de a találékony állatok megértik,
hogy hontalanok vagyunk e jelekkel terhes világban.
Talán egy fa marad meg számunkra a dombon,
hogy lássuk naponta, a tegnapi utca, egy dédelgetett
szokás, ami hozzánk szegődik, s mellettünk marad.

1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Hogyan tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.

28. oldal, Szerelmes vers

2 hozzászólás
Chöpp>!

A NAP LENYUGSZIK

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

12. oldal Fodor András fordítása

2 hozzászólás
Enola87 P>!

A magány olyan, mint a zápor.
Az alkonyattal kél az óceánból;
a síkságról, mit titkon vár a távol,
az égre tér, amely övé, övé.
S az égből hull a városok fölé.

A magány (részlet) Nemes Nagy Ágnes fordítása