Rafi Lajos

Nyár

A Nap végtelen teste áthasít,
s mint egy falat kenyér, gurulok.
Nem tudom felfogni a végtelent,
de elkaptam egy véres csillagot.

Nem kell
(Egy népdal átültetése)

Nem kellesz, Hazám, hazátlanul.
Nem kellesz már szavam, szótlanul.
Nem kell a lomb sem, lombtalan.
Nem kell az álom sem, nyugtalan.

Nem kell az asztal, a takaró.
Nem kell a kéz sem, a simogató.
Nem kell a szem sem, könnyesen.
Nem kell a gyerek sem, éhesen.

Elférek a földnek tenyerén.
Lezuhantam, mint egy vízesés.
Nem kell kenyértelen a Világ.
Szépszerével várom a Halált.

(2009. június 10.)

Cigány ősz

Bár ne volna, bár ne volna:
bárcsak őszi szél ne volna.
Zsebre tettem cigányságom,
s átlyukasztom a világot.
Falevelet tettem zsebre:
gyönyörködjek.
Melegedjek.

(2002)

Szavaid mögött

Szavaid mögött visszacseng a csönd.
homályba veszett vén szarvas vagyok,
Egyedül itt a hegyek között.
Nem vigasztalnak, csak a csillagok.

Eltűnt időm a vállaimra fekszik.
Minden elcsitult. Monoton vagyok.
Negyvenkét évem ordít szembe vélem.
Nincs számadásom, csak a Hold ragyog.

Semmit nem tettem, semmivel maradtam,
Bús ősz a múltam, s jelenem aggott.
Őszülő fejjel nézek a jövőbe,
S rám nevetnek a néma csillagok.

Mint pólyált babát, úgy ölel a bánat.
Úgy kellene egy csöppnyi kis öröm.
Markolom csöndem két markomba fogva.
Már semmim nincsen, emel az üröm.

(2012. augusztus 19.)

Harmadik ősz

Túl finom vágyak bennem
nehezülnek.
Túl finom álmok bennem
lelkesülnek.
Túl finom kínok törnek
össze benne.
Túl finom levelek takar-
nak el engem.
KÍNOM KOMOLYSÁGA
visz a másvilágra

Fekete május

Természetesen,
csak annyit akarok,
amennyit egy ember akarhat
megtartó és létösztönével,
a túlélés becsületével.

Minden percem mostoha jóság.
Földhöz vert csoda.
Amit az istenek most formálnak
bennem újra.

Kínjaim hát a számba veszem.
Körülfon a rettegés, bánat.
Mint egykoron Krisztust
az alázat.
Átadnak engem is a keresztfának.

Csak azt akartam, sétáljunk,
együtt.
Nem szédítelek. Csak egy percet…
Rügybe szöknek a fák,
s nyomja fejem a fekete május.
HAZUDTAM?

(1999)

Arcod

Arcod egy enyhítő körülmény
vágyaimon.
Beledugod lábad kiscsizmádba
és úgy taposol.
Nem tudod már megérteni, kicsi
léhám,
hogy életem temiattad futott
némán
kész őrültségbe.

(2000)