!

Raffay Ernő magyar

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 16

Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal…
Raffay Ernő: Szabadkőművesek Trianon előtt
Raffay Ernő: Harcoló szabadkőművesség
Raffay Ernő: Politizáló szabadkőművesség
Raffay Ernő: Szabadkőműves béklyóban
M. Kiss Sándor – Raffay Ernő – Salamon Konrád: Magyarország sorstragédiái a 20. században
Raffay Ernő: Magyar tragédia
Raffay Ernő: Ady Endre és a Nyugat
Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: Wass Albert igazsága
Raffay Ernő: A vajdaságoktól a birodalomig

Kapcsolódó sorozatok: Szabadkőművesek · Ady Endre és a szabadkőművesség · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nagy Magyarország könyvek Kárpátia Stúdió · Nagy Magyarország Dokumentumok Kárpátia Stúdió

Szerkesztései 1

Raffay Ernő (szerk.): Trianon 100

Népszerű idézetek

Alvarando P>!

A magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett meg Neuilly-be, ahol a Madridi kastélyban szállásolták el őket szigorú rendőri őrizet alatt. Egyedül a küldöttség vezetőjének, a 74 éves Apponyi Albertnek engedték meg korára való tekintettel, hogy rendőrfelügyelő kíséretében egészségügyi sétát tehessen.

113. oldal

Tutajos>!

Az amerikai parlament nem szentesítette a trianoni szerződést, hanem 1921. augusztus 29-én különbékét kötött Magyarországgal. A francia parlamentben is élénk viták folytak a szerződésről 1921 júniusában és júliusában, ami azt mutatta, hogy az alkotók közül is többen „elborzadtak a zordon mű felett”. A békeszerződés előadója Charles Daniélu volt, ő is, valamint a felsőház és képviselőház más tagjai is Franciaország felelősségét hangsúlyozták Magyarországgal szemben, leleplező kijelentéseket tettek a békeszerződés létrejöttének körülményeire és intézkedéseire vonatkozóan. A szerződést ezek után csak azzal ratifikálták, hogy a francia kormány gondolkodni fog a tévedések és igazságtalanságok felülvizsgálásáról. Erre persze nem került sor. A nemzetközi közvélemény számára lord Rothermere-nek a londoni Daily Mail 1927. június 21-i számában megjelent cikke mutatott rá a trianoni szerződés tarthatatlanságára. A már említett Charles Daniélu írta a következőket: „Akik a nemzetiségi elveket akarták alkalmazni, a legnagyobb tévedést követték el akkor, amikor kirekesztettek az országból 3 millió magyart. A 3 millió aránya az országban maradt 8 millióhoz igen nagy. Ki hinné, hogy ezek a magyarok beletörődtek abba, hogy testvéreiktől örökre elszakítva éljenek. Különös irónia, hogy a cseh határt 40 km-re előre tolták Budapest felé, hogy ez a város a cseh ágyúk lőtávolságába kerüljön, ugyanakkor a Bácskát azért csatolták Jugoszláviához, hogy Belgrád távol essék a magyar ágyúk hatótávolságától.” Charles Tisseyre képviselő a következőket mondta: „Az egyik fél teljes rosszindulatának kellett a másik fél tudatlanságával párosulnia ahhoz, hogy a régi Magyarország csodálatos egységét egy képzelt elnyomás nevében szétrombolja. Szétszakították ezt a nemzetet, amely politikai, közigazgatási egységét 10 évszázadon át megtartotta, azzal a kifogással, hogy különböző népekből áll. Mit tettek ezek után? Alkottak három új államot, még vegyesebb népességgel, mint amilyen a magyarországi volt. Szétrombolták egy életerős egészséges ország politikai és gazdasági egységét és romjaiból új államokat alkottak, melyek messze állnak az előző egységétől.

Tutajos>!

November 1-jén az antant megbízottai a Glowworm ágyúnaszádon fogadták a királyi párt, majd az angol Cardiff hajóval Madeira szigetére, Funchal városába szállították őket száműzetésbe.

Kapcsolódó szócikkek: Madeira
4 hozzászólás
Tutajos>!

Okoztak-e anyagi kárt a román csapatok Magyarországon? A rendelkezésre álló adatok szerint a román megszállás okozta pusztítás a tatárjárás pusztításaihoz mérhető.

Tutajos>!

Ionel Bratianu 1920. július 1-én a román képviselőházban ezt mondta: „Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”

1 hozzászólás
Tutajos>!

Sokkal kevésbé beszélhetünk a nemzeti önrendelkezés megvalósulásáról, mint a különböző nemzetiségek által lakott területek más nemzetek rendelkezésére bocsátásáról.

Tutajos>!

A magyar kormány álláspontja a trianoni tárgyalások idején és a szerződés aláírása után is azon az alapon állt, amit Delcassé francia külügyminiszter így fogalmazott meg: „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”

A kisebbségi szerződések törvénybe iktatása és nemzetközi garanciái nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Azok a győztesek teljes önbizalomhiányában keresendők, hiszen sem számbeli; sem gazdasági, sem kulturális tekintetben nem voltak túlsúlyban a hozzájuk csatolt nemzetiségekkel szemben, s a különböző fejlettségű területek és kultúrák egybeolvasztásának, egységesítésének igénye türelmetlenné tette őket a nemzeti kisebbségekkel szemben, gyors beolvasztásukra törekedve az önbizalomhiány kíméletlen elnyomásukat eredményezte.

Tutajos>!

Magyarországnak a békeszerződést követően százezreket kellett befogadnia, akik magyar állampolgárságért folyamodtak és egzisztenciájukat, állásukat, ingatlan és ingó vagyonukat odahagyva menekültek az elszakított területekről Magyarországra. Az Országos Menekültügyi Hivatal adatai szerint 1924-ig jugoszláv területről 44 903, a Felvidékről 106 841, Erdélyből pedig 197 035, összesen 348 779 fő menekült át Magyarországra.

Kapcsolódó szócikkek: Erdély
Tutajos>!

Annak ellenére, hogy mind a politikai vezetésben, mind a közvéleményben kezdettől benne volt a békeszerződés elutasítása és a revízióra törekvés gondolata, ez az 1920-as évek elején, az elszigeteltség körülményei között nem juthatott a hivatalos politika szintjére és különösen nem kaphatott nemzetközi nyilvánosságot. A magyar kérdésre csupán egy-egy külföldön elhangzott előadás, egy-egy újságcikk, vagy ritkaságszámba menően egy-egy könyv irányította rá a figyelmet. Például a francia parlamentben 1923-ban megalakult a magyarbarát képviselők csoportja, akiknek vezetője Charles Tiseyre „Egy diplomáciai tévedés, — A megcsonkított Magyarország” címmel könyvet írt.

ajikarei P>!

A román pártvezér [Vasile Goldiș] összemossa – nem véletlenül – a társadalmi elnyomást a nemzetiségi kérdéssel. Úgy állítja be az erdélyi helyzetet, mintha az „elnyomók” a magyarok, az „elnyomottak” pedig a románok lettek volna, tehát Erdélynek és Magyarország románok lakta területeinek az elcsatolása egyben a társadalmi igazságosság beteljesülése lenne. Ezt a szemlélet a román történetírásnak azóta is meglévő fontos jellemzője: ennek segítségével kötik össze jelenleg az osztályharc torz szemléletét a román nemzeti aspirációk jogosságának hangoztatásával.

30. oldal, A háborúnak vége: a harc folytatódik (Tornado Damenija, 1990)