Radoslav Petković szerb

De kíváncsi volnék, mennyit tudnak a szerelemről azok, akik azt hiszik, hogy ismerik, mert érezték, hiszen érezni és tudni semmiképpen sem ugyanaz.

335. oldal

A pokol ablaktalan szoba,
a cél egy ablak kinyitása.

263. oldal

Mind ismerjük a lassan összeroskadó terek ürességét.

57. oldal

Mert az emberi sors átka – hogy menekülünk mindentől, ami fontos és ránk vonatkozik, menekülünk a nem fontoshoz. Az igazság zengése sötét, tompa és ijesztő; a hazugság vígan csilingel és megörvendezteti a fülünket.

15-16. oldal

Miért változna meg gyökeresen a világ?
     – Azt kérded, miért? Én meg éppen azt keresem, aki megmondaná nekem, hogy miért ne. Miért éppen úgy vannak a dolgok, ahogy vannak. És hogy ennek van-e oka, vagy egyszerűen semmilyen oka nincs.

167. oldal

Csak annyit tudok, hogy a dolgok között sok olyan kapcsolat van, amiről az ember semmit sem tud. Ami rejtett, de attól még létezik.

72. oldal

Mert a hit is magában hordozta a fájdalmas felismerést, hogy az élet egyetlen reménye az élet túloldalán van.

48. oldal

Minden lehetőség fennáll, gondolta később az autóban, és ez olyan, mintha egy sem lenne.

80. oldal

Az eső már elállt, de ez már semmit sem jelentett;
vizes voltam és átfagytam […]

133. oldal

…azt hiszem, ezúttal végleg leégett, és nem lesz többé. De álmodom róla: járkálok a folyosókon, amelyek álmomban valahogy hosszabbak és sokkal világosabbak is, mint valójában voltak…

44. oldal