!

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni magyar

1912. szeptember 8. (Budapest) – 2014. február 15. (Budapest)

Teljes névGyarmati Fanni
Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni

Képek 9

Könyvei 1

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Népszerű idézetek

>!
csucsorka

Attila is helyes [József Attila], csak állandóan kell vitatkoznia, ha nincsenek is vitatható problémák. Hisztérikus kicsit, de megengedheti magának. Nincs még egy olyan figura, mint ő a mostani magyar irodalomban. Miklós rögtön utána jön.

22. oldal (1935)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
>!
vargarockzsolt P

1937. október 17.
[…]
Elolvastam most vasárnap este Szerb Tóni könyvét, az Utas és holdvilág címűt, és úgy érzem, el fogom küldeni neki ezt a pár sort, amit ügyetlenül fogalmaztam. Nagyon tetszett, és nagyon komoly és nagy műnek érzem. Becsületes írói munka, és ha támadnak is követelmények az emberben, hogy hát miért van az, hogy a könyvben mindig mindenkinek természetszerűen van megélhetése, és mindenki megnyugtatóan bő anyagi lehetőségek kereteiben él, ezek a követelmények mellékessé válnak az egész felett érzett kielégülésben. Jobban szerettem helyenként ezt a könyvet, mint Márai Féltékenyekét, és nagyobb műnek érzem.
    (Levélfogalmazvány Szerb Antalhoz: "Kedves Tóni! Eddig minden könyve után úgy éreztem, hogy köszönetet kell mondanom, amiért megírta. De most annyira kényszerítőnek érzem ezt, hogy csakugyan meg is írom. Azt hiszem, egyetlen sajnossága van a könyvnek, hogy magyarul íródott, és így kicsit már elvetélt. Ha a világnak bármely nagy nyelvén írhatta volna meg, akkor olyan örömöket hozott volna Magának, amit valóságosan is érdemel érte. Nézze el ezt a sután fogalmazott lelkességemet! Nagyon rokonian üdvözli…")

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szerb Antal: Utas és holdvilág
3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

1945. október 1.
Itt van megint egy ősz, kísérteties visszaemlékezésekkel a tavalyira. Itt vagyok a legváltozatosabb és mindig ugyanazon kínok közepette, állandó fájdalommal, hol tompult elfojtásban, hol erős, rá összpontosított figyelemmel, csontokig, idegekig, velőig ható fájdalommal, és közben a szokott, könyörtelen, erősen cinikus magamra figyeléssel. Mintha vergődéseimet az adott megváltoztathatatlan tények rácsai között kívülről nézné egy hideg, érdeklődő tekintet. Tudom hogy ezt nem lehet kibírni, és tudom, hogy ki lehet bírni. Tudom, hogy kergetem a napokat, és könyörgöm a halálomat minden este és minden reggel, és közben fél szemmel belülről meg-megcsillantom magamban egy-egy ragyogó téli sí-vasárnap ígéretét, ami még jöhet, vagy egy újonnan elkészült ruhát vagy cipőt, ami megfrissíti a mozgásomat, a beszédemet, az agyonszántott, megkeseredett arcomat is talán.
[…]
Most már biztosan nincs meg. Le merem írni, mert így van. Isten elhagyott engem, le merem írni, mert így van. Minden-minden földöntúli pártfogás, szeretet nélkül maradtam itt. Mire volt jó a megmenekülésem, miért nem jutottam inkább a nyilas gyilkosok kezére, hogy kínok kínjával én pusztultam volna el inkább, mint ő, a drága szent, a legjobb, a leggyanútlanabb, aki élt. Minek maradtam itt, Uramisten?

491-492. oldal, II. kötet

>!
csucsorka 

Tanulok angolt, és szeretnék valami megnyugtató szót, ígéretet hallani, hogy nem lesz semmi baj, hogy szép lesz nemsokára, hogy félelem nélkül is lehet egyszer kicsit örülni.

9. oldal

>!
vargarockzsolt P

1939. június 26.
És ma Anyuska rémülten hív fel, hogy a Reggeli Újság szerint 6 százalékát veszik fel csak a zsidó gyerekeknek az iskolába, még a régi tanulóknál is, rohanunk beiratni Hermit [Hermina Gyarmati Fanni unokahúga]. Hát rohantam, de hát minden a szokott mederben folyt, és azt hiszem, csak az első osztályokra vonatkozik ez. Csak. Ez is meglepetés, a törvényben nem volt erről szó. Mit hoz még a végrehajtási utasítás? Megint beleborzongok, megint, újból ráébredek, hogy őrült vagyok, önámító, és mind a ketten azok vagyunk, nincs bennünk vitalitás, nem akarunk, nem tudunk változtatni az életünkön. De hogyan, hogyan tegyük? Mi jön még, mi jön még, most kezdődik csak minden szörnyűség. Így tönkretenni a gyerekeket, generációkat így kivetkeztetni a magyarságból! Ezt már nem lehet majd visszacsinálni, pár év múlva igazivá lesz a szólamuk, hogy „semmi közük a magyarsághoz”. Ez a rettenetes, hogy ezt erőszakolják rá ezekre a szegény szerencsétlen áldozatokra. Kiközösítést kapnak, külön zsidó osztályokat. Ordítani tudnék a keserűségtől.

422. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
3 hozzászólás
>!
Hajnalcsillag P

A napokban megint előjött bennem Attila. Álmomban láttam, mintha feltámadt volna, az ajtó előtt várt, és Mik nem mert kijönni. Megkeményítettem magam, és kimentem hozzá. Csak a fél arcát mutatta felém, a másikat tapintatból nem akarta, azt mondta, az volt, ahol a vonat keresztülment, és tréfás, kötekedő hangján bekiáltott Mikhez, hogy ugye fél és irigykedik, mert ő nem olyan halállal halt meg, ahogy általában a költők szoktak, tüdőgyulladásban meg hasonlókban, ő maga választotta ki a legkülönlegesebbet. És örültem is, hogy ott van előttem, meg borzadoztam is. Aztán reggel megint rémesen gyászoltam és gyötört a gondolat, hogy a mi kortársunk így eltűnt az életünkből. Nem álltunk eléggé mellette, pedig igazán ő megérdemelte volna. Elállták tőle az utat a „barátai”.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
1 hozzászólás
>!
fióka P

Most már négy hete nem láttam. Micsoda magányos élményei vannak már, amiket sohasem fog tudni velem megosztani, és ez most már mindig majd közöttünk áll, és tájak, arcok vannak a fejében, amiket nem ismerek, és majd nem tudom, hová gondol, ha úgy elnéz valamerre.

573. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
olvasóbarát P

Már villanyoltáskor mondtam motyogva, álmosan, hogy el fogunk válni, mert én nem bírom, hogy Mik mással szemlélje a világot. Akkor én megbénulok és megnémulok, akkor nem tudom vele játszani ezt a drága, gyönyörű együttlétünket, ahogy eddig, hogyha tudom, hogy neki más emlékei is vannak, és más is betölti, mint ami engem.

124. oldal, II. kötet

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

1938. december 14.
Este Szerb Tóniéknál. […]
Fura vegyes lakásuk van sok szép könyvvel, és jó bútorok is vannak, de a csillár egy „Mária Terézia”-üvegből, alig bírok felpillantani. Tóni rajong Mik könyvéért, össze is tegeződünk, a két házaspár, testületileg. Már csak este hazajövet meséli Mik, hogy amikor Tónival különvonult beszélgetni, Tóni rátért az égető kérdésekre, és az jött ki a beszédéből, hogy ő elismeri a zsidókkal szembeni eljárásokat, ő magát zsidó szellemiségnek tartja, mindent elfogad, mindent beismer, és öntudatos zsidó érzelmek gyűlnek benne. Mik pedig zsidó költő, szerinte a legnagyobb, de mégis az, nincs köze a speciálisan magyar sorsproblémákhoz, és ez a legnevetségesebb érve: még maga az a hitvestársi hűség a lírájában, még az is zsidó. – Mik – amint meséli – nagyon igyekezett őt felvilágosítani, és megmondani, hogy hülyeség és öngyilkosság, ha ilyen botcsinálta zsidót enged magából csinálni. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a felesége hatása. […] Tóni meg olyan befolyásolható.

354. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szerb Antal
9 hozzászólás