!

Radnóti Miklós magyar

Eaton Darr, Radnóti Glatter Miklós, Miklós Radnóti

1909. május 5. (Budapest) – 1944. november 9. (Abda)

Tudástár · 60 kapcsolódó alkotó · 5 kapcsolódó könyv

Teljes névGlatter Miklós, Radnói Miklós, Radnóczi Miklós
Nemférfi
Életrajz

Képek 8

Könyvei 66

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Radnóti Miklós: Bori notesz
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Radnóti Miklós: Ikrek hava
Radnóti Miklós: Napló
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Radnóti Miklós: Ikrek hava / Napló

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár Akkord · Magvető Klasszikusok Magvető · Osiris Klasszikusok Osiris · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Populart Füzetek Interpopulart · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Magyar Remekírók Szépirodalmi · Sziget Verseskönyvek Sziget · Tanulók könyvtára · Arany klasszikusok Kossuth · Magyar Könyvtár Magvető · Irodalmi Fülbevaló · Fekete verseskötetek Szépirodalmi · Fehér verseskötetek Szépirodalmi · Magyar Helikon minikönyvek · Európa Diákkönyvtár Európa · A magyar költészet kincsestára Unikornis · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi

Fordításai 104

Miguel de Cervantes: Don Quijote
William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok
William Shakespeare: Öt dráma
A romlás virágai
George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Byron, Shelley, Keats versei
Jean de La Fontaine: Állatmesék
Emily Brontë: Emily Brontë versei
William Blake: William Blake versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
William Shakespeare: Királydrámák

Antológiák 46

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Csillag Péter: Ady stoplisban
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Kovácsné Mészáros Gabriella (szerk.): Minden napra egy vers

Róla szóló könyvek 25

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Z. Szabó László (szerk.): Radnótitól Radnótiról
Kőszegi Ábel: Töredék
Vilcsek Béla: Radnóti Miklós
Bókay László: Radnóti Miklós – Fényképek
Matyasovszki József (szerk.): Radnóti Miklós
Réz Pál – Domokos Mátyás (szerk.): Erőltetett menet
Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!”

Kapcsolódó zóna

!

Radnóti Miklós

21 tag · 17 karc · Utolsó karc: 2022. augusztus 19., 19:32 · Bővebben


Kiemelt alkotóértékelések

Bla IP>!

Radnóti Miklós

Radnóti Miklós (1909-1944)
Budapesten született, 1909. május 5-én. Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt. Az 1920-as évek végén a Radnót falu nevét választotta, mivel Radnóton – Felvidéken, Gömör vármegyében – született a nagyapja.
Nagybátyja, Grosz Dezső gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
Szerepelt a Jóság 1929 című antológiában, és néhány rövid életű folyóirat szerkesztésében is részt vett (1928; Kortárs). Két és fél évet nagybátyja vállalatánál dolgozott.
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
Radnóti egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Falukutató útjaikon a parasztélettel ismerkedett (Tápé, öreg este), részt vett a munkásotthon kulturális életében. Az illegális kommunista párttal már Szeged előtt laza kapcsolatba került, de tagja sohasem lett, sőt nemegyszer bírálta, így pl. a József Attilát elítélő moszkvai írók dogmatizmusát.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte. Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold Buday György fametszeteivel, 1935).
1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerőszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit művészi fejlődése) kellett szerepelnie.
1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival.
1935-ben tanári oklevelet szerzett, katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt. 1935-ben szerkesztette a 12 fiatal költőt bemutató Korunk című antológiát.
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét.
1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. Nyáron egy hónapig Párizsban tartózkodott.
1938-ban megjelent Meredek út című könyve.
1940-ben adta ki Ikrek hava című prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egy időben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg.
1940. szeptember 5.-december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden (Bihar megye), majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált.
A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz; különösen La Fontaine meséin 1943 át. A fordítások javát Orpheus nyomában l943 című kötetben gyűjtötte össze.
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit, a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche című verset. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly erős volt, hogy még az „erőltetett menet” közben is képes olyan remekművek megírására, mint a négy Razglednica. Noteszába gondosan beírt verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete (Tajtékos ég 1946) a háború után éledező irodalmi életünk első jelentős eseménye.
Abdán végeztek vele magyar keretlegények, 1944. november 9-én.
Kevés olyan magyar művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: „Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb.”

Forrás Wiki és Net

kiscsillag0310>!

Radnóti Miklós

Ha egy korban éltünk volna, biztos halálosan szerelmes lettem volna Mikbe. Kicsit még így is… Minden érdekel, ami ő, érdekes módon a kiábrándítóbb hozzá kapcsolódó történetektől sem szeretem kevésbé, sőt legszívesebben megvédeném mindenkitől. De a szerelem már csak ilyen, nem?

Sokkal szegényebb lenne a világ az ő lábnyoma nélkül.

Papusz>!

Radnóti Miklós

Azt, hogy ki a kedvenc íróm, nem tudom megmondani, de ha kedvenc költőről van szó, gondolkodás nélkül rávágom, hogy ő az.

AeS P>!

Radnóti Miklós

Miklóst 14 éves koromban mutatta be nekem az általános iskolai osztályfőnököm, egyben magyartanárom, irodalomórán. Egészen addig nem ismertem az életútját, nagyon az életművét sem; tátott szájjal hallgattam az órát, és az arra következőket is, a verseket, eclogákat, a naplót. Az osztályfőnökömnek is feltűnt, felelhettem is a Mint a bika c. versből, úgy gondolta, hogy majd megvillantja az osztálynak, milyen egy páratlan felelet. Négyest kaptam. Nem haragszom. Mégsem kezdhettem el ordítani, hogy nem akarom hangosan elemezni az eszközeit, mert igazán csak némán érzem őt.

2 hozzászólás
zsebibaba007>!

Radnóti Miklós

Már általános iskolában is Radnóti volt az egyik kedvencem. A Nem tudhatom-ot kívülről tudom azóta is. Bármikor tudnék tőle olvasni, nekem örök kedvencem marad. <3

1 hozzászólás
Alessana>!

Radnóti Miklós

Ha megkérdezik: „Ugyan már, mondd el nekem a kedvenc költőd!” csak ránézek, vagy a távolba merengek. Nekem nincs egy kedvenc költőm. Nekem kedvenc költőim vannak. Ahová Radnóti is beletartozik. Egyszerűen csak teljesen megfog az írásaival.
Sajnálatos módon távozott, de amit itt hagyott az felbecsülhetetlen.

2 hozzászólás
discipula_magistri >!

Radnóti Miklós

Megérintenek a versei és a fordításai is, öröm találkozni azzal a kifinomultsággal, amely a kifejezésmódját jellemzi. ♡

Virág_Mező>!

Radnóti Miklós

Ami azt illeti, nemrég zúgtam bele Radnótiba, de azóta még vele is álmodom. Az egy dolog, hogy a kor, amiben meghalt, a szenvedélyem, ő valahogy kiemelkedik. Továbbá versei határozottan időtállóak, ne menjünk tovább, gondoljunk csak a Himnusz a békéről című művére (egyik nagy kedvenc). „Didergő erdők anyja, téli nap, / Leheld be zúzos fáidat meleggel / S állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk / e háboruk perzselte télben itt / Ahol az ellenállni gyönge lélek / Tanulja már az öklök érveit.” De a vége az, ami igazán beleég az ember agyába. „Így lesz-e? Így. Mert egyszer béke lesz. / Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!” Hát mi ez, ha nem örök érvényű?

Lee20013>!

Radnóti Miklós

Nekem az a fontos, hogy egy vers kiváltson belőlem valami érzelmet, nem elemezgetem. Persze, érdekel mit jelent, de nem ez az elsődleges szempont, amikor olvasok. Radnóti Miklósnak pedig mindig sikerül valamit kiváltania belőlem, néha sajnálatot, borzongást, utálatot vagy egyszerűen csak csodálatot a költészete iránt.


Népszerű idézetek

ludovika>!

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Pixelhiba>!

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

223. oldal (Szépirodalmi, 1963)

Uzsonna>!

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;

Nem tudhatom...

3 hozzászólás
Zora85>!

Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

Cheril>!

HUSZONNYOLC ÉV

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a világ,
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák;
oly árván nőttem én,
a mélységből ide,
a pendülő, kemény
szabadság tágas és
szeles tetőire.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen hüvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én,
a gyermeket elrémitő,
nagy, hófehér pehely helyett.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é? –
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifju nő,
komolykodó, tünődő.

Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska! véres szökevény!

Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.

1937

2 hozzászólás
Alessana>!

s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok

102. oldal - Csak csont és bőr és fájdalom 3.

6 hozzászólás
Raye>!

Első ecloga (részlet)

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, –
már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.
Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?

Meredek út (1938)

verdeleth>!

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Nita_Könyvgalaxis>!

A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

Az áhítat zsoltárai, 8.

19 hozzászólás
psn>!

NEM TUDHATOM…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Kapcsolódó szócikkek: Vörösmarty Mihály