R. Kern

A szerzetes ellátogatott egy Nílus-parti nagycsaládhoz, amely kunyhóban élt.
– Az Úr legyen veletek – köszöntötte őket. Mire a családfő:
– Annak mi is nagyon örülnénk, de már így is vagyunk elegen!

16. oldal

– Atya – tette fel a kérdést egy fiatal az egyik szerzetesnek –, miért mondja az egyház „szentnek” a házasságot?
– Valószínűleg azért, mert sok vértanúja van… – válaszolt mosolyogva az öreg.

81. oldal

– Ki tudná megmondani – tette fel a kérdést Mihály atya a falu gyerekeinek – hogyan lehet Isten mindenütt jelen anélkül, hogy látszana?
Mire az egyik kisfiú jelentkezett:
– Tudom a választ: úgy, mint a kockacukor egy nagy bögre tejben.

40. oldal

Közismert, hogy a sivatagi atyák igénytelenül éltek. Szofroniosz atya egy alkalommal orvosi parancsra Alexandriába ment, hogy megfürödjön. Miután hazaért, így panaszkodott cellatársának:
– Valódi kínzás volt az egész, és még az ingemet is elveszítettem…
Két évvel később ugyanannak a szerzetesnek orvosi parancsra újra el kellett mennie Alexandriába, hogy megmosakodjon. Hazatérve így szólt társához:
– Testvér, milyen öröm ért! Képzeld, megtaláltam az ingemet.
– És hol?
– Mit gondolsz? A trikóm alatt.

106-107. oldal

Miután Eleniosz atya Alexandria püspöke lett, levelet küldött minden keresztény családnak: „Vasárnap ne küldjétek gyerekeiteket misére”. A levél hátuljára ezt írta: „inkább hozzátok őket magatokkal.”

45. oldal

Egy falusi asszony, akit kétségbe ejtett fia viselkedése, felkereste Hilárion atyát.
– A fiam nem fogad el semmilyen okos tanácsot, inkább szamárságokra hallgat. Nem beszélnél vele?

47. oldal

Filemon atya tapasztalta, hogy nagyon lemaradt a tökéletesség útján. Amikor az egyik téren vidáman játszó gyerekekkel találkozott, megkérdezte tőlük:
– Mit játszatok, fiaim?
– Azt, hogy ki tud nagyobbat hazudni.
– Ó, az én időmben nem volt szokás ilyen játékot játszani!
– Brávó! Te győztél, atya! – kiáltottak fel kórusban a gyerekek.

54. oldal

Amikor Besszárion atya felkészült, hogy elmenjen a sivatagba, egy sereg gyerkőc állta körül, s így gúnyolta:
– Hová menekülsz Besszárion? Nem tudod, hogy az ördög halott?
Mire a szent szerzetes:
– Akkor fogadjátok részvétemet, ti szegény árvák…

53. oldal

– Hol találom Sztáciánosz atyát? – kérdezte az átutazó a kellei koinobium egyik tagjától.
– A disznóólaknál – igazította útba a szerzetes. – Felismered arról, hogy sapka van a fején.

85. oldal

Arszéniosz atya meglátogatta Eleázár rabbit. Ez utóbbi beszélgető kedvében volt.
– Fogadjunk – mondta –, hogy nem tudod, miért írta a Mindenható két kőtáblára a Törvény tíz parancsolatát.
– Valóban nem tudom.
– A dolog így történt. A Magasságos először csak egy kőtáblára írta, s azt felajánlotta a perzsáknak. „Nem érdekel bennünket – válaszolták – mert mit jelent az, hogy Ne lopj? Mi természetünknél fogva tolvajok vagyunk.” Utána felajánlotta a babiloniaknak. „Minek az a követelmény, hogy Ne törj házasságot? Mi hivatásunknál fogva házasságtörők vagyunk.” A végén hozzánk fordult.
– És ti mit tettetek? – tudakolta Arszéniosz atya.
– Mi megkérdeztük: „Miről van szó?” "Egy kőtábláról, amely a parancsaimat tartalmazza" – válaszolt a Magasságbéli. „És mennyibe kerül?” – kérdeztük. „Ingyen adom.” "No, akkor kettőt kérünk."

25-26. oldal