R. J. Hendon magyar
1984. november 26. (Székesfehérvár) –
| Teljes név | Juhász Roland |
|---|---|
| Nem | férfi |
| Honlap | rjhendon.hu |
| @rjhendon | |
| Életrajz | |
Képek 3
Könyvei 5
Kapcsolódó sorozatok: Overtoun-trilógia · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Főnix Astra Főnix Könyvműhely
Antológiák 16
Kapcsolódó zóna
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Voltatok már úgy, hogy legszívesebben kidobtátok volna a tévét az ablakon?
(első mondat)
– Amikor idősebb leszel – súgta egészen közelről –, rájössz majd, hogy ha felelősöket akarsz keresni a rossz dolgok miatt, amelyek a világban történnek, a listát addig bővítheted, amíg minden élő és valaha élt ember nem szerepel rajta.
361. oldal, III. rész, 25. fejezet (Főnix Astra, 2018)
Danyelle felnyögött, mire Lewis kérdőn pillantott rá.
– Na, most tuti azt hiszed rólam, hogy én is olyan mártír anya vagyok.
– Micsoda?
– Mártír anya. Tudod, az anyáknál van a kétféle archetípus: az egyik a szuperanya, a másik a mártír anya. A szuperanyák ömlesztik a közösségi oldalakra a cuki képeket arról, hogy épp milyet kakilt a kis angyalkájuk, miközben a mártír anyák azon törik a fejüket, mivel vágják fel az ereiket, amikor már három órája egyhuzamban bömböl a gyerek.
Lewis hadnagy felnevetett.
– Azt hiszem, értem a lényeget.
118-119. oldal, II. rész: Az állatok napja, 2.
– Őszintén mondom neked, Rany, nem hiszem, hogy dr. Lorens erre vetemedne. Jó embernek ismertem meg. Kevés az ilyen, de azért akad még, aki becsületes.
– Törvényszegő.
– Hogy mondod, kicsim?
– Törvényszegő ember – ismételte meg Rany. – Ha becsületes lenne, akkor feljelentene, hiszen ezt írják elő a törvények, nem? Ha titokban tartja, akkor megszegi a törvényt, tehát nem becsületes.
Mama vagy fél percig csak bámult a kislányra, aztán zavartan megköszörülte a torkát.
– Tudod, a becsületest és a törvényest nagyon sok választja el egymástól, csillagom. Lehet, hogy a törvényhozók helyesnek tartják, ha beárul két ilyen gyönyörű leányzót, de az messze állna a becsületességtől.
47. oldal, I. rész, 7. fejezet (Főnix Astra, 2018)
Négy év alatt egyszer sem tapasztalhattam, milyen érzés súlytalanságban sírni. A
szempilláktól csak akkor szakadnak el a könnycseppek, ha megdörzsölöd a szemed. Utána gömbökké formálódnak és körülötted lebegnek, mint aprócska bolygók.
– Sajnos a nyomtatott könyv ritkaság. A gyűjtögetők már évek óta nem is nagyon mennek a lerombolt városokba. Szinte mindent elhoztak, ami értékes, csak a vidéket járják, a falvakat, de hát az ottani könyvtárak… Na, de itt is van az összes új könyvünk, amit a múlt héten hoztak – mutatott az egyik polcra, amelyen számos ütött-kopott, hámló borítójú nyomdatermék sorakozott. – Ha jól tudom, Edinbarh közelében találták ezeket, de hogy említi-e közülük bármelyik a korcsokat, azt sajnos nem tudom. Még nem jutott időm átnézni őket.
A fejét csóválta, ahogy körbenézett az antik holmikkal teli tágas helyiségben, amely úgy festett, mint egy kisebb múzeum.
38. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)