R. J. Hendon magyar

Voltatok már úgy, hogy legszívesebben kidobtátok volna a tévét az ablakon?

(első mondat)

– Én vegán vagyok – szólt közbe Helen.
– Részvétem.

– Amikor idősebb leszel – súgta egészen közelről –, rájössz majd, hogy ha felelősöket akarsz keresni a rossz dolgok miatt, amelyek a világban történnek, a listát addig bővítheted, amíg minden élő és valaha élt ember nem szerepel rajta.

361. oldal, III. rész, 25. fejezet (Főnix Astra, 2018)

– Őszintén mondom neked, Rany, nem hiszem, hogy dr. Lorens erre vetemedne. Jó embernek ismertem meg. Kevés az ilyen, de azért akad még, aki becsületes.
– Törvényszegő.
– Hogy mondod, kicsim?
– Törvényszegő ember – ismételte meg Rany. – Ha becsületes lenne, akkor feljelentene, hiszen ezt írják elő a törvények, nem? Ha titokban tartja, akkor megszegi a törvényt, tehát nem becsületes.
Mama vagy fél percig csak bámult a kislányra, aztán zavartan megköszörülte a torkát.
– Tudod, a becsületest és a törvényest nagyon sok választja el egymástól, csillagom. Lehet, hogy a törvényhozók helyesnek tartják, ha beárul két ilyen gyönyörű leányzót, de az messze állna a becsületességtől.

47. oldal, I. rész, 7. fejezet (Főnix Astra, 2018)

– Sajnos a nyomtatott könyv ritkaság. A gyűjtögetők már évek óta nem is nagyon mennek a lerombolt városokba. Szinte mindent elhoztak, ami értékes, csak a vidéket járják, a falvakat, de hát az ottani könyvtárak… Na, de itt is van az összes új könyvünk, amit a múlt héten hoztak – mutatott az egyik polcra, amelyen számos ütött-kopott, hámló borítójú nyomdatermék sorakozott. – Ha jól tudom, Edinbarh közelében találták ezeket, de hogy említi-e közülük bármelyik a korcsokat, azt sajnos nem tudom. Még nem jutott időm átnézni őket.
A fejét csóválta, ahogy körbenézett az antik holmikkal teli tágas helyiségben, amely úgy festett, mint egy kisebb múzeum.

38. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)

Mire delet ütött az óra, a reggeli szép időt felváltották a szürke fellegek, és eleredt az eső. A legforgalmasabb utcák fölé ekkor hosszú, áttetsző fólia feszült ki, így a járókelők szárazon közlekedhettek. Lorens háromszor váltott útirányt, mert folyton házköltöztetésbe botlott. Az esti ünnepség miatt néhány épületet arrébb toltak pár utcányival; Lorens érezte az úttest alatt működő óriási Ghibli-motorok morajlását, amelyek lassan, fokozatosan arrébb csúsztatták a piramis formájú Szépművészeti Galériát.

36. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)

    – Ezért akartál találkozni velem? Hogy a saját szemeddel bizonyosodhass meg róla, „jó ember” vagyok? Elárulok neked egy titkot, Soya! Egy titkot, ami egyáltalán nem fog tetszeni, de bölcsen teszed, ha mielőbb belevered a fejecskédbe, mielőtt olyasvalakire bízod a sorsod, akire nem kéne. Nincsenek jó emberek. Önzők és visszataszítóak vagyunk, átgázolunk másokon a saját szerencsénk kovácsolása közben. Ilyen faj az ember. Hogy barbár vagy overtouni, az édes mindegy…

64. oldal