!

Quintus Tullius Cicero római

i. e. 102 (Arpinum, Olaszország) – i. e. 43 (Tusculum, Olaszország)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévCicero, Quintus Tullius
Nemférfi

Könyvei 2

Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat?
Quintus Tullius Cicero: How to Win an Election

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Ancient Wisdom for Modern Readers Princeton University Press


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Először is tedd nyilvánvalóvá: teszel annak érdekében, hogy megismerd az embereket; s tégy erőfeszítéseket, hogy ez napról napra jobban menjen! Szerintem semmi más nem tesz ennyire közkedveltté és népszerűvé.

26. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Tullius Cicero · megismerés · népszerűség
Lélle P>!

Végezetül pedig gondoskodj róla, hogy az egész jelöltség pompázatos, ragyogó, csillogó és a nép számára kedves legyen, hatalmas feltűnést keltsen, a legnagyobb tekintélyt tükrözze, s hogy – amennyiben megoldható – elterjedjen a vetélytársaid életmódját, akár gaztetteiket, akár kicsapongásukat, akár tékozlásukat megbélyegző ítélet!

30. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Tullius Cicero
Lélle P>!

Mind azt akarná, hogy inkább hazudj, semhogy megtagadd a kérését! C. Cotta, a kampányművész szokta mondogatni ezeket. Hogy segítségét – ha a kérés nem sért kötelezettséget – mindenkinek meg szokta ígérni, majd pedig azoknak juttatja osztályrészül, akiknél a legjobb befektetésnek látja. Hogy azért nem tagadja meg a támogatást senkitől, mert gyakran adódhat valamilyen ok, ami miatt az, akinek megígérte, nem veszi igénybe a támogatást, s gyakran megtörténhet az is, hogy ő maga jobban ráér, mint gondolta volna. Hogy annak a házát nem lehet megtölteni, aki csak annyit vállal el, amennyit véleménye szerint elbír.

28. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: ígéret · kérés · Marcus Tullius Cicero · segítség
Lélle P>!

Könnyen megfogadható tanács hát számodra: legyen nyilvánvaló, hogy amit majd megteszel, lelkiismeretesen és szívesen teszed! Nehezebb tanács, és inkább az alkalomhoz, mintsem természetedhez illik: amit nem tudsz megtenni, vagy kedvesen tagadd meg, vagy egyáltalán ne tagadd meg – az egyik tisztességes emberhez, a másik jó jelölthöz méltó eljárás.

27. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Tullius Cicero
Lélle P>!

Tégy róla, hogy éjjel-nappal fel lehessen keresni, s ezt ne csak házad kapui mutassák, hanem arcod és tekinteted is, melyek lelked kapui: ha ezek azt mutatják, hogy szándékaidat titkolod és rejtegeted, nem sokat ér, hogy kapuid nyitva állnak!

27. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: arc · lélek · Marcus Tullius Cicero
Lélle P>!

A consuli tisztségre pályázó politikus az adott év consulainál jelentette be indulási szándékát (professio). A consul megvizsgálta, hogy a pályázó alkalmas és méltó-e a tisztségre (pl. van-e polgárjoga, betöltötte-e a szükséges életkort, kellő idő telt-e el korábbi hivatala óta, nem áll-e büntetőeljárás alatt.) A consuljelölt ekkor hófehér togát öltött (toga candida), vagyis hivatalos jelölt (candidatus) lett. A kampány egy évig tartott, így, bár elméletileg bárki indulhatott a választáson (ha a fenti feltételeknek megfelelt), valójában csak azoknak volt esélyük, akik nem munkából, bérből éltek, hanem saját vagyonnal rendelkeztek. Mai becslések szerint egy kampány a Kr. e. 1. században legalább 500.000 sestertiusba (2.000.000 as) került. Nem csoda, hogy a mérsékelt vagyonnal rendelkező Iulius Caesar a Kr. e. 60-as években 25 millió sestertius adósságot halmozott fel (Plutarkhosz: Caesar 5). A vezető tisztségekért Rómában nem járt fizetség. A politikusok csak abban reménykedhettek, hogy hivatali évük után proconsulként vagy propraetorként gazdag provincia helytartói lehettek, ahol aztán különféle módszerekkel hatalmas vagyonokat szedtek össze. Caesar például Hispaniában fél év alatt annyit harácsolt össze, hogy ki tudta fizetni minden korábbi adósságát.

158. oldal, Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: adósság · consul · i. e. 1. század · Julius Caesar · választás
1 hozzászólás
Lélle P>!

[…] légy tudatában és lásd világosan: az az ember vagy, aki vetélytársaiban azzal tudja a legnagyobb félelmet kelteni, ha vádemeléssel fenyegeti őket!* Érd el, hogy tudják: felügyeled és megfigyeled őket […] Ugyanakkor ezt nem úgy akarom, hogy azt lebegtesd a szemük előtt, mintha már a vádemelést fontolgatnád,** hanem hogy e feletti rettegésük miatt könnyebben érd el célodat.

* A választási csalást / vesztegetést (ambitus) – amely számos, a választás eredményét tisztességtelenül befolyásolni akaró magatartást (így például a kíséret megfizetését, a túlméretezett kíséret toborzását, a választók nagyarányú megvendégelését és a játékokra szóló ingyenes helyek osztogatását) magában foglalt – ebben az időben a 67-es lex Calpurnia és a 64-es lex Fabia igyekezett visszaszorítani.
** E hibát követte el 63-ban Servius Sulpicius Rufus. 63-ban a 62-es évre Lucius Licinius Murenát és Decimus Iunius Silanust választották meg consulnak, rajtuk kívül azonban még Lucius Sergius Catilina és Servius Sulpicius Rufus, korának legkiválóbb jogtudósa pályázott e tisztségre. M. Porcius Cato a választás előtt nyilvánosan esküt tett, hogy sógorát, Silanust kivéve bárki nyerje is meg a választást, választási csalás (ambitus) miatt vádat fog emelni ellene, amely – a későbbiekben beváltott – fenyegetés elsősorban az összeesküvést szító Catilina ellen irányult, ám a Silanusszal együtt megválasztott Murenát szintén érintette. A vesztes Sulpicius pedig már a választás előtt, a kampány során elkezdett bizonyítékokat gyűjteni riválisainak törvénybe ütköző üzérkedéseire vonatkozóan. Sulpicius 63-as kudarcának oka többek között a negatív kampányban keresendő: látta ellenfelei kezdeti sikereit, túl korán feladta a harcot, és ahelyett, hogy saját győzelmén munkálkodott volna, a leendő győztesek elleni vádon munkálkodott, ami visszatetszést keltett.

31. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Lélle P>!

Hallottam, hogy valaki azt mondta bizonyos szónokokról, akikre bírósági ügyét bízta: kedvesebb volt számára annak a beszéde, aki nem vállalta el az ügyet, mint azé, aki igen. Így az embereket inkább kedves arccal és beszéddel, mintsem magával a szívességgel és az üggyel lehet megnyerni!

27. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · kedvesség
Lélle P>!

Barátjuknak akarnak majd tudni, ha látják, hogy te is törekszel az ő barátságukra; hogy ezt megértsék, eléred majd egy megfelelő beszéddel. A vidéki és a falusi emberek máris barátainknak képzelik magukat, ha tudjuk a nevüket […]

22. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: barát · Marcus Tullius Cicero · név
Lélle P>!

A mindössze huszonötezer lakosú Pompeii önkormányzati választási kampányába engednek némi betekintést azok a vakolatra festett választási hirdetmények, amelyeket a 79-ben lezúduló vulkáni hamu- és lávaréteg konzervált a mai napig. Ha Pompeiiben járunk, lépten-nyomon feltűnnek a ma már üveglappal védett graffitik, amelyek éppúgy hirdethetnek egy kocsmát vagy egy nyilvánosházat, mint egy politikust, aki duumvirré (polgármesterré) vagy aedilisszé szerette volna választatni magát. Az aedilis a két polgármester alá rendelt ugyancsak két hivatalnok neve, akinek feladatai közé tartozott a gabonaellátás, a közterület-fenntartás és a játékok szervezése. A hirdetéseket szakemberek készítették el. Először dealbatorok (fehérre festők) járták az utcákat, akik a kiszemelt falfelületeket nagyjából mai plakátméretben lealapozták, eltüntetve egyes korábbi vagy az ellentáborhoz tartozó hirdetményeket, őket pedig a scribák (írnokok) követték, akik felfestették a hirdetés szövegét. Néhány esetben szignálták is munkájukat, így kimutatható, hogy ugyanaz a reklámcég olykor két ellentétes félnek is felajánlotta szolgáltatásait.

143-144. oldal, Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában (Lectum, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: hirdetés · Pompeii · választás · Vezúv 79-es kitörése