Puzsér Róbert magyar
1974. október 24. (Budapest) –
Katalógusnév | Puzsér Róbert |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | puzser.hu |
@Robert.Puzser |
Képek 4
Könyvei 12
Kapcsolódó sorozatok: Apu azért iszik, mert te sírsz! · Összes sorozat »
Népszerű idézetek
Ma már eleve pszichopaták adják a napi életbölcsességet a jónépnek. Lásd a tréningeket meg a bullshit-jelszavakat! „Valósítsd meg önmagad!” "Légy önmagad!" „Neked ez jár.” Celeb kultúra, konzumidiotizmus, egyéniségként eladott egoizmus.
222. oldal Démoni pszichopaták és isteni skizofrének
Az összes reklám, amit életedben láttál, valójában egyetlen reklám, csak specializálva lett. Ez az egyetlen reklám pedig egyetlen üzenetet közöl, ez pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. A reklám első szándékkal azt hirdeti, hogy az anyagi javak felhalmozásától boldogabb ember leszel.
13. oldal A reklám, mint emberi jogi kérdés
Miért vagy féltékeny? Mert szeretsz. Ennél nagyobb hazugság pedig nincs. Nem azért vagy féltékeny, mert szeretsz. Legfeljebb a génjeidet szereted, meg a velük kapcsolatos stratégiádat. Ha én szeretek valakit, akkor azt akarom annak a valakinek, ami neki a jó, nem azt, ami nekem.
33. oldal A monogámia bukása
Florenszkij írja, hogy az ördög lényege a belső üresség. Odabent nincs semmi lényegi. Csak álarca van, valódi arc nélkül. Lárva. A pszichopata hallatlan intelligenciával mímeli az érzelmeket, ügyesen manipulál, hogy célját elérje. De közben nincs odabent semmi, csak hideg értelem.
210. oldal Démoni pszichopaták és isteni skizofrének
Puzsér: Vannak jól nevelt pszichopaták, akik megkapták a kultúrát, úgyhogy tudják, mi a civilizáltság. Belőlük lesznek a politikusok.
216. oldal Démoni pszichopaták és isteni skizofrének
Ahogy a pszichopaták lélekhiányosak, úgy az altruisták egóhiányosak. Legtöbbször van valamiféle egójuk, csak alulfejlett, csökevényes, így lépten-nyomon betör a világukba a nyomor, és fellángol a lelkükben a részvét. Az ilyen emberek a világ szenvedésének enyhítésére teszik fel az életüket. Az Isten tulajdonképpen az altruistákkal kér bocsánatot az emberiségtől a pszichopatákért.
235. oldal Démoni pszichopaták és isteni skizofrének
A modernitás előtt mindennek saját lelke volt, semmiből nem volt még egy ugyanolyan – ha egy tárgy eltörött, a létezésben történt valami jóvátehetetlen. A sorozatgyártással az ember ellélektelenítette a használati tárgyait, s lassan a lélektelen tárgyak közt élő ember is ellélektelenedett. Aztán a lélektelen emberre rákerült az árcédula. Ma már ott tartunk, hogy az ember is egy sorozatgyártott termék, ami az interneten éppúgy értékesíthető, mint egy használt autó. A párkereső oldalak felhasználói ma úgy értékesítik az emberi húst és az emberi illúziókat, ahogy a használt autókat szokás. A sorozatgyártott ember termékké vált: meg lehet nézni, milyen hosszúak ma a párkapcsolatok, mennyi ideig tart egy átlagos kötődés. Meg lehet nézni, hogy egy házasság meddig tartott a tizenkilencedik században, meddig a huszadikban, és meddig a huszonegyedikben: a tizenkilencedik században egy életen át, a huszadik században húsz-huszonöt évig, a huszonegyedik században négy-öt évig tart, jobb esetben hat-hét évig, de az már egy nagyon romantikus történet, amiből a Hallmark Channel tévéfilmet forgat. Ez a nemzedék vagyunk mi. Tömegemberek, akik eldobhatóak, és akiket ennek megfelelően könnyű kézzel le is cserélnek, ahogy mi is lecseréljük a partnereinket, ha már elhasználtuk őket. A világ egy szupermarket: megveszed, elfogyasztod, eldobod, újat veszel. Fel lehet nevelni egy gyereket négy-öt év alatt? Nem lehet. Mégis kitart bennünk a képmutatás, tartani akarjuk magunkat a huszadik század normáihoz. Azzal a felkiáltással megyünk bele egy nyilvánvalóan négy-öt évig tartó házasságba, hogy holtomiglan-holtodiglan, és hogy ezt nyomatékosítsuk, elköltünk másfélmillió forintot az esküvőre. Négy-öt év múlva már van egy gyerekünk, úgyhogy el is válunk. A társadalmi elvárások nyomán beleragadunk fejjel a tizenkilencedik századba, eljátsszuk, hogy ott élünk, aztán két év múlva arra eszmélünk, hogy van egy gyerekünk, meg egy házastársunk, akire rá se bírunk nézni, legszívesebben megölnénk. A mai szellemnek az kedvez, hogy itt és most házasodj, mert megérdemled, csináld meg azt a gyereket, mutasd meg, hogy képes vagy rá – aztán ha ez megvan, majd lehet papás-mamásat játszani. Csakhogy mire a játék kibontakozna, a papa vagy a mama szerepét már valaki más játssza.
250-251. oldal, Emberi kapcsolatok a huszonegyedik században
Az emberi tudat olyan, mint a víz, a kisebb ellenállás irányába folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél évenként csökkentik a színvonalat, akkor ezzel gyakorlatilag le lehet rombolni egy komplett civilizációt. Milliárdokat költünk közoktatásra, miközben a reklámok és a kereskedelmi tévéműsorok a szemünk láttára pusztítják le mindazt, amit felépítettünk. Fölhúzzuk a falat nappal, és leomlik éjjel, akárcsak Déva vára.
14. oldal A reklám, mint emberi jogi kérdés