Pusztai Andrea magyar
1975 (Kecskemét) –
| Nem | Nő |
|---|---|
| Honlap | http://pandiblogja.blogspot.hu/ |
| https://www.facebook.com/pandibaba |
Képek 12
Könyvei 5
Kapcsolódó sorozatok: Bizánc
Antológiák 6
Népszerű alkotóértékelések
Pusztai Andrea
A Bizánc sorozat első kötetével egy új történelmi korba vezetett be engem. Nem lehet könnyű még egy író számára sem úgy bemutatni egy letünt korszakot, hogy az a XXI. század olvasói számára élvezetes legyen. Színes, cselekményekben és karakterekben gazdag regényt kaptam, ami folyamatosan lekötötte a figyelmemet. És ez még csak a kezdet.
Pusztai Andrea
Most olvastam a Bizánc című regénysorozat első részét, és hát nem nagyon jutok szóhoz ilyen tehetségég esetén. Egyszerűen annyira zseniális lett a regény, meglátszik, a sok háttérmunka, a kutatás, és az alapos feltérképezése az akkori történelmi viszonyoknak, amelyek így több mint 1000 év távlatából nem éppen lehetett mindig egyszerű.
A cselekmény és annak szövése mesteri munka, a szereplők kiválóan lettek megjelenítve, mind negatív mind a pozitív karaktereket tekintve.
A feszültséget, és az izgalmat végig fenn tarja a mű, egy pillanatra is alig lehet letenni, és a megannyi fordulatnak köszönhetően váli ez a regény a történelmi regények közül is kiemelkedővé. :)
Pusztai Andrea
Nagyon tetszik a stílusa. Érthető és érdekes, ahogyan ír.Soha nem gondoltam volna, hogy a leíró részeket fogom valaha szeretni a regényekben, de ahogyan az írónő tálalja még élvezem is! A Bizánc köteteket meg egyszerűen imádom! :)
Népszerű idézetek
– …Georgina, ha ennyire félsz, a sors az utadba gördíti azt.
– Mit?
– Azt, amitől félsz. A félelmeink mindent elmondanak rólunk.
305. oldal
Vezérnek lenni felelősség és szolgálat, nem dőzsölés.
109. oldal
Isten szövi az utakat, és akiknek találkozniuk kell, azok bizony találkozni is fognak.
201. oldal
Vajon lehet olyan gyásztól szétszaggatott szívvel szeretni még, mint amilyen az övé?
107. oldal
A magyaroknál a szavak komolyan vétetnek, Bizáncban valahogy újra kell tanulni mindent. Itt a szavak elfednek dolgokat, minél cifrábbak, annál sötétebbeket.
147. oldal
– Tudod, hogy fogadalmat tettem! Többé nem veszek magam mellé senkit!
– De miért?
– Mert képtelen vagyok megvédeni! – (…) Kimondta hát. Némán is nagy szégyen ez egy magyar férfinak. A legnagyobb szégyen, ha nem tudja megvédelmezni a családját.
41. oldal
Azt hitte, a barbár érez valamit iránta, azt hitte, szerelmesek lehetnek. Azt hitte, önmagát látja abban a sötét tekintetben, hogy bármennyire idegenek is, valahol a lét egy ködös és különleges síkján, ahol megterem az emberben a hit és a feltétel nélküli szeretet, egyek lehetnek, és mindig is azok voltak.
283. oldal,
Kratérosz a mindig alapos Boethiust jelölte ki a pénzeinek kezelésére, így a katona büszkén kötözte körbe az övére a pénzes zsákocskákat.
(..)
– Jaj, te szerencsétlen, mennyit kötöttél magadra? – kérdezte a hadvezér.
– Ami fért, nagyuram.
– Ez így nem lesz jó – töprengett Kratérosz, és a szakállát simogatta. – Fordulj!
Boethius megfordult.
– Tíz zsák van rajtad, az csak kétezer arany.
– Úgy érzem, egy mocsárban a tökömig elsüllyednék – vallotta be sután.
– Elhiszem, kétezer aranynak már van súlya.
– Nos, igazából a gatyát is lerántja rólam. – Megfogta az övét, és majd egy arasznyival fentebb húzta a nadrágját. Erre Karvas megint hahotázni kezdett, még Kratérosz is elvigyorodott.
– Ha lehet, a segged látványa nélkül szeretnék költekezni! (…)
198. oldal
És a kard fordul, vele kanyarodik a kar, vele játszanak a markolaton egymásba fonódó ujjak, ahogy együtt lépnek, megszűnik a világ a mozdulatban, mintha nem is volna más rajtuk kívül. Sóhaj lopakodik mélyre a tetstben, lehunyt szemmel ébred valami, valami hatalmas és a szemnek láthatatlan.
52. oldal