Puszta Sándor magyar

Kaptál egy arcot
apád anyád arca

kaptál egy nevet
hordozd becsülettel

kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el

kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz

kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz

kaptál egy életet
viseld el ha tudod

kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz

295. oldal Puszta Sándor: Donum · Puszta Sándor

a sárkányt ma sem öltük meg
a rák tovább épült bennünk
elesettek feküsznek a csatamezőn
ma sem támasztottuk fel a halottakat
sok miérttől keserűbb a szánk
egy fokkal sötétebb lett
egy fokkal hidegebb lett a föld
börtönökkel falaztuk el a napot
sok kilóméter szögesdrót-rácsot építettünk

megbocsátod-e Uram
hogy elfeledtünk ma is fényleni?

Puszta Sándor: Agonia Humana · Puszta Sándor

ajtóm előtt komondor ül,
ásít, a fénybe harap
s mintha torkán gurulna ki,
megcsillan fogán a nap…

Tanyai reggel

Fohász

pitymall mielőtt pirkad
gondolhassak valami szépet

mielőtt lemegy a nap
tehessek valmi jót

52. oldal

A sár-anyagból indul már
Ádám, Éva teste
S a roppant csillagok félve
Néznek egy keresztre…

Genesis

tieid
az el nem mondott imák
becsukott szemű sóhajaim
gyermekkorom hitébe halt Tamás
alázatom tipegése
a bennem tárult kamasz csodálkozás

tied legbelső jobbik énem
énekem és rettegésem
szégyenem e rubint ékem
virágaim madaraim tied az első karikám
a nyáresti boldog fogócska

az is aki vagyok
s aki még nem vagyok
s aki lehettem volna

743-744. oldal, Puszta Sándor: Fölajánlás · Puszta Sándor

Bartók-embléma

fehérebb a föld
ahol álltál
és a jövendő
arcodról mintázott ének

8. oldal

a folyó kérdez
miért jöttél

homokodból
s szívemből
aranyat mosni

s megkövült
iszapodban
megtalálni
apám anyám
őseim
lábnyomát

körülfolyod
királyságom
szülőföldemet

oly honi vagy
hűséges
somogyi

hej kis Rinyám
Sióval Kapossal
eszmélésem magzatvize
európás
óceánnyi
álmaimhoz

34. oldal

S amerre elfut a sugár
Megmozdul az egész határ
Kérges kezekbe mag kenyér
Szívük mezején pipitér
Fölöttük fénnyel kiverve
Szivárványt tart az ég íve
És térdrehulltan boldogan
Látják hogy Isten elsuhan…

Magyar rapszódia

Még nem volt hang és ritmus sem,
Nem volt szín, sem alak,
Nem voltak halak, állatok,
Csak ernyedt ősanyag.
Időelőtti nagy idő,
Csend virraszt az űrben,
Minden nem-létező ragyog
Benned, mint tükörben.

Genesis