!

Pu Szung-ling kínai

Pu Songling

1640. június 5. (Cecsuan - ma Pucsiacsuang) – 1715. február 25. (Cecsuan - ma Pucsiacsuang)

Teljes név蒲松龄
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Pu_Szung-ling
Életrajz

Könyvei 6

Pu Szung-ling: A pokolbíró
Pu Szung-ling: A templom démona
Pu Szung-ling: Furcsa históriák
Pu Szung-ling: A Csevej-lak hihetetlen történetei
Pu Songling: Strange Tales from a Chinese Studio
Pu Songling: Wailing Ghosts

Antológiák 5

Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III.
Tőkei Ferenc (szerk.): Klasszikus kínai elbeszélések
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Muhari Ilona (szerk.): Édes keserűség
Csongor Barnabás – Tőkei Ferenc (szerk.): Klasszikus kínai költők I-II.

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Hová mész egyedül ilyen kora hajnalban?
– Az úton véletlenül találkozó emberek – felelte a lány – nem tudják a bajukat szóval elmondani. Miért fáradsz hát azzal, hogy megkérdezed?

18. oldal, A festett bőr

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

4 hozzászólás
>!
nuskod

Légy bátor, de körültekintő; légy kerek a terveidben, szögletes a tetteidben!

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Úgy látom, uram, afféle könyvek bolondja vagy.

A nevető leány

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

5 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Lang egy éjszaka így szólt hozzá:
— Általában, ha férfi és nő együtt él, gyermekük szokott születni. Mi már olyan régen együtt vagyunk, miért nincsen gyermekünk?
— Ugye mondtam — nevetett a leány —, hogy haszontalanul olvastál naphosszat! A „Férj és feleség” fejezetből mostanáig sem értetted meg, hogy ez a két szó: párna és gyékény, munkával jár!

A könyvek bolondja

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

1 hozzászólás
>!
pat P

Hogy gazdaggá legyél, nem kell földet venned,
Könyveidben van száz mázsa gabona;
Minek lakásodul házat építened?
Könyved lapjai közt vár aranypalota.
Ne sajnáld, hogy nincs ki feleséget szerez,
Vár rád a könyvekben jáde-arcú csoda…

A könyvek bolondja - 86. old.

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
gesztenye63 P

Tizenöt-tizenhat éves lehetett, ruhaujja lebbent, a haja lazán föltűzve lógott, ahogy hajadonoknál szokás, bájos volt és szeretni való, a léptei lebegők, mintha jönne is, menne is.

A rókatündér

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

>!
Lunemorte MP

– A sárkányok félnek a kukacoktól, mert attól tartanak, hogy páncéljuk alá fúrják magukat. A hántolt rizs pedig kukac forma, így ha a sárkányok meglátják, menten elrejtőznek.

96. oldal, A sárkányok

Pu Szung-ling: A templom démona Száznyolc elbeszélés Liao-csaj furcsa históriáiból

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
>!
déli_báb IP

A LÁTHATATLAN TAOISTA

A jó családból származó Han úrfi igen megkedvelte a Tan nevű taoista szerzetes ügyes mutatványát, amely abból állt, hogy vendégei körében ülve egyszer csak eltűnik. Szerette volna elsajátítani ezt a trükköt, de a szerzetes ódzkodott elárulni. Kitartóan rimánkodott neki, mire Tan így szólt:
– Szó sem lehet róla! Megőrzöm magamnak ezt a titkot. Csakis egy erkölcseiben igazán nemes embernek lehetne megtanítani. Máskülönben avval visszaélve, még valaki tolvajlásra használná. Na persze, te uram, sohasem vetemednél erre, de netalán, ha egy szépségbe botlanál, nem átallnál-é titkon szobájába surranni? Én pedig semmi szín alatt nem segédkezhetem ilyen erkölcstelenséghez. Nem taníthatlak hát meg erre.
Han nem akaratoskodott tovább, de dühében azt ötlötte ki, hogy szolgáival elnáspágoltatja és így jól megleckézteti a szerzetest. Ám attól tartott, hogy Tan majd kicsúszik a kezük közül és elbújik előlük. Így hát finom hamuval behintette a környéket, arra gondolván, hogyha netán a szerzetes láthatatlanná válna, lábnyomát követve akkor is elcsíphetik. Mikor aztán arra tévedt a szerzetes, korbáccsal felfegyverkezett embereit ráuszította. A taoista egyszeriben eltűnt, de lábnyomai csakugyan jól látszottak a hamuban. Azonban az ide-oda rohangáló szolgák csakhamar eltévedtek az össze-vissza taposott nyomok közt, és feladták az üldözést. Mikor gazdájuk magukra hagyta őket, a szerzetes ismét megjelent előttük és így szólt hozzájuk:
– Nem maradhatok sokáig, de búcsúzóul hadd vendégeljelek meg benneteket!
Azzal fogta, és ruhaujjából bort és ízletes pecsenyét húzott elő, majd egy asztalkát is odavarázsolt. Összesen még vagy tízszer húzott elő ezt-azt, mire egészen telerakta az asztalt. Addig-addig iddogáltak így, nagy vidámság közepette, mígnem mindannyian alaposan felöntöttek a garatra. Ekkor a szerzetes egytől-egyig mindent visszacsúsztatott ruhaujjába.
Han mikor hírét vette ennek a csodának, kérte a szerzetest, hogy ismételje meg varázslatát. Tan egy várost rajzolt a falra, majd bekopogott a festett kapun, s lám az kinyílt. A szerzetes a kapun belülre tette holmiját, s búcsút véve Hantól maga is belépett. A kapu bezárult mögötte, s a szerzetes eltűnt.
Később azt hallottam, hogy Csingcsou piacterén Tan gyerekeket tanított arra, hogyan rajzoljanak kört a tenyerükbe, amit ha bárkinek az arcához vagy ruhájához érintenek, ott hagyja majd lenyomatát. Arról is értesültem, hogy egy másik alkalommal egy előkelő családnál hímtagjával egy egész flaskó forró bort felszívott.

Pu Szung-ling: A templom démona Száznyolc elbeszélés Liao-csaj furcsa históriáiból

Kapcsolódó szócikkek: szerzetes
1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Körtefa-ültetés

Volt egyszer egy paraszt, aki körtéjét árulta a vásáron. Körtéje édes volt és illatos, ezért jól fölemelte az árát. Egy szakadt fejkendős, rongyos ruhájú szerzetes koldulva lépett a kocsija elé, és bár a paraszt ráripakodott, nem tágított onnan. A paraszt megharagudott, és szidalmazni kezdte, mire a szerzetes így szólt:
– Egy kocsira való, sok száz körtéd van, s én csak egy szemet kérek tőled. Igazán nem sokat veszítesz vele, miért haragszol rám?
Az emberek, akik körülállták őket, biztatták a parasztott, adjon neki egyet, s hadd menjen a dolgára, de a paraszt megmakacsolta magát. Akkor egy kézműves nézett ki a boltjából, s mivel a nagy lárma zavarta, pénzt vett elő, vásárolt egy körtét, és odaadta a szerzetesnek. Az mélyen meghajolva köszönte, és így szólt az összegyűlt tömeghez:
– Én, aki elhagytam a házamat, nem vagyok fösvény. Van nekem finom körtém, meghívlak rá benneteket, legyetek mind a vendégeim.
– De hát, ha neked is van – mondta valaki –, miért nem a magadét eszed?
– Először egy magocska kell, hogy elültessem – felelte a szerzetes.
Azzal fogta a körtét, és nagyokat cuppantva megette. Utána fogta az egyik magot, levette a hátáról a fejszéjét, ásott a földbe egy néhány hüvelyknyi lyukat, a magot beletette, és a lyukat földdel betakarta. Aztán levest kért a vásárosoktól, hogy azzal megöntözze. Néhány kíváncsi egy útmenti fogadóból hozott neki forró vizet, a szerzetes meglocsolta vele a lyukat. Tízezer szempár figyelte feszültem, s egyszerre előbújt a csíra, aztán egyre növekedett, és pillanatok múlva ott állot a fa. Ágai és levelei sarjadtak, egyszerre virágba borult, s máris gyümölcsöket érlelt: hatalmas, illatos körtéket, melyek valósággal elborították a fát. A szerzetes most fölmászott a fára, és dobálni kezdte körtéjét az ott ácsorgóknak. Csakhamar minden körtét szétkapkodtak, s akkor a szerzetes fejszéjével vágni kezdte a fát, csapkodta egy darabig, míg végre kidőlt. Akkor a vállára vette, és kényelmes léptekket odébbállt.
Míg a szerzetes a varázslást végezte, a fösvény paraszt is ott állt elkeveredve a tömegben. Nyakát forgatta, szemét meregette, s elfelejtette árulni a körtéjét. Csak amikor a szerzetes odébbállt, akkor nézett a kocsija után: hát a körtéjét sehol sem találta. Most eszmélt rá, hogy amit az imént szétkapkodtak, mind az ő áruja volt. S amikor jobban megnézte a kocsiját, látta, hogy hiányzik a kocsirúdja is, a vágás helye pedig láthatóan friss. Rettentően megmérgelődött, és szaladt a szerzetes után. Amikor a sarokra ért, látta, hogy levágott kocsirúdja lenn fekszik városfal tövében. Bizony, a kivágott körtefa az ő kocsirúdja volt. A szerzetest már senki sem találta volna meg, és az egész vásár a paraszton nevetett.

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek

9 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Amikor leszállt az este, Ma és a királyleány borozgatás közben az elválásról beszélgetett. Ma azt ígérte, hogy hamarosan viszontlátják egymást, az asszony azonban így szólt:
— A mi házaséletünknek vége van.
Ma ettől egészen kétségbeesett, de az asszony folytatta:
— Hazatérsz, hogy gondozd a szüleidet: ezzel megmutatod gyermeki kegyeletedet. Az emberek találkoznak és elválnak, és száz év is csak ugyanannyi, mint egyetlen nap, miért sírjunk hát, akár a gyermekek? Én ezután is hű maradok hozzád, légy te is igaz hozzám, így a szívünk egyesülhet a távolból is, így boldog pár lehetünk. (…)

A ráksák és a tengeri vásár

Pu Szung-ling: A pokolbíró Kísértethistóriák és más különös történetek