Prokopp Mária magyar

Az úrkoporsó elülső oldalán Jézus pokolraszállását ábrázolja a dombormű (harmadik kép). A Biblia csak rövid utalásokban említi ezt az eseményt, csupán az apokrif iratok, főképpen a Nikodémus-evangélium adja elő több fejezetben. Itt a nagypénteki kereszthalál után a Jézus által az alvilágból kiszabadított emberek maguk mondják el az eseményeket. „Jóllehet a sátán és az alvilág ura, Hádész, megerősítették kapuikat, egyszer csak szózat hallatszott: »Táruljatok fel kapuszárnyak, hogy bejöjjön a dicsőség királya!« (Zsoltár 23-24. rész). Erre az érczárak összetörtek, a megkötözött halottak kötelékei lehullottak. Emberként jött be Jézus, aki Hádész sötétségét bevilágította. A sátánt megkötöztette, majd megfogta Ádám jobbját és így szólt: »Jöjjetek velem!«, és erre mindnyájan megszabadultunk.” Az úrkoporsónak ezt a jelenetet ábrázoló domborművén a feltámadt Jézus, oldalán a sebhellyel, éppen letiporja a Sátánt, és megfogja az első ember, Ádám jobbját, akit Évával és egy harmadik férfival, feltehetően Keresztelő Szent Jánossal, kivezet az alvilágból.

A késő gótikus emlékek egyik legjelentősebb példája a Peter Vischer által 1488-ban tervezett Sebaldus-sír, a szent csontjait őrző díszes ezüstláda a nürnbergi Szent Sebaldus-templom csarnokszentélyében (9.). Ez a sírláda talpazaton áll, amely fölé négy méter magas, bronzból készült baldachin emelkedik. A baldachin tizenkét pillérén a tizenkét apostol szobra áll, hasonlóan a garamszentbenedeki úrkoporsóhoz. Itt is nagyméretű jelvényüket tartják az apostolok a kezükben. A mű egésze alig nagyobb, mint a garamszentbenedeki úrkoporsó. Itt azonban a szobrok már önálló reneszánsz körplasztikák, melyek a 16. század elején készültek.