!

Prohászka Ottokár magyar

1858. október 10. (Nyitra) – 1927. április 2. (Budapest)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Prohászka_Ottokár http://en.wikipedia.org/wiki/Ottokár_Prohászka

Könyvei 47

Prohászka Ottokár: Az én antiszemitizmusom
Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról
Prohászka Ottokár: Kultúra és terror
Prohászka Ottokár: Világosság a sötétségben
Prohászka Ottokár: Élő vizek forrása
Prohászka Ottokár: Isten és a világ
Prohászka Ottokár: Föld és ég
Prohászka Ottokár: Iránytű a magyar ifjúság számára
Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus – Válogatás Prohászka műveiből
Prohászka Ottokár: Harmatozzatok…!

Fordításai 1

XIII. Leó pápa: XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetéről

Antológiák 1

Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár

Róla szóló könyvek 10

Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet
Brisits Frigyes (szerk.): Prohászka
Prohászka Ottokár: Boldogemlékű Prohászka Ottokár pécsi egyetemi ifjúsági lelkigyakorlatai
Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Schütz Antal: Prohászka pályája
Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka
Tamás József: Prohászka Ottokár társadalomszemlélete
S. Szabó Péter: A szacellum rózsája
Szabó Ferenc – Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár
W. Balassa Zsuzsa (szerk.): Prohászka a költő

Népszerű alkotóértékelések

>!
Georginanéven P

Prohászka Ottokár

Mindenkor lelki kedvenc Prohászka Ottokár. Lelki etalon.


Népszerű idézetek

>!
bratan P

Még az ilyen állításokban is, hogy Isten van, hogy Isten valóság, az a „van” s az a „valóság” csak távoli hasonlatosság, s a valóságban Isten s a világ végtelen messze esnek egymástól. S az, hogy végtelenül messze esnek egymástól, az megint azt hozza magával, hogy itt nem fokozatos különbségről van szó, hanem egészen más világokról, amennyiben semminemű fokozással sem érünk át a végesből a végtelenbe.

90. oldal

>!
bratan P

Nagy szívvel kell fogadnunk, ami jót találunk, vívta ki azt bár akár a protestáns bibliamagyarázat, akár a vallástudomány vagy a filológia s ha néha idegenszerű is egyik-másik nézet, bizonyára nem következik abból az is, hogy téves. Hányféleképpen változott már el nézetünk a Pentateuchus első fejezetéről s nem tudjuk, hogy az ószövetségi szentírási könyvekről az idő folyamán hogyan alakul át a fölfogás. Lehetséges, hogy a Pentateuchusnak mostani formájában nem Mózes a szerkesztője s sokkal későbbre, talán Sámuel idejébe vagy még későbbi korba kell a kompilációnak keltét tűznünk. Az egyház tana a Szentírás sugalmazásáról érintetlen marad, jóllehet a nézet Mózes szerzőségéről elváltozik.

137. oldal

2 hozzászólás
>!
bratan P

A világ tapasztalni fogja, hogy el kell fogadnia a nagy problémák auktoratív megoldását, melyet a kinyilatkoztatásban Isten nyújt, s legteljesebben, szemléltető kiadásban Krisztusban tár elénk. Akik itt más utakat keresnek, azok, ha a legnagyobb géniuszok voltak is, végre mégis zsákutcába kerültek, s a tömegek fegyelmezetlenségét mozdították elő.

167-168. oldal

>!
bratan P

Cél nélkül, a cél biztos tudata nélkül élni annyi, mint gyökeresen szenvedni…

53. oldal

>!
bratan P

A föld kultúrájának erkölcsi energiája elégtelen; mint ahogy a föld melege elégtelen a faunának s flórának. A lelki élet megfagy, ha elfordul Isten szellemének napsugarától. Krisztus világosságára van szükség az ész prometheuszi tüzét élesztő, Krisztus karjára van szüksége a boldogságot megteremteni vágyó kultúrának.

106. oldal

>!
bratan P

Ha pedig nem míveljük ki vallásos életünket, okvetlenül egyoldalú lesz lelki életünk s könnyen elveszítjük egyensúlyunkat. Ha lelkünknek a reális világ felé fordított oldala ki lesz művelve, de a magaslatok s mélységek világa el lesz felejtve, akkor száraz s unott s lendületlen lesz életünk; a mély érzések s édes megindulások forrásai elapadnak bennünk. A kultúra ezen nem segít; az magában képtelen kiemelni s kielégíteni a többembert éppen azért, mert nem önt harmóniát s megnyugvást a létbe. Az ember lassanként szkeptikus s örömtelen lesz.

113. oldal

>!
bratan P

… az isteni hasonlóságnak egyik vonása, a tevékenység…

129. oldal

>!
bratan P

Ha boldogságról van szó, a statisztika néma; de ha megeredne egyszer e részben is szava, kíváncsi volnék megtudni, vajon több boldogságot hozott-e a földre a szövőgép vagy Assisi Szent Ferenc, kinek nyomaiban az emberek érezték, hogy a virágok édesebben illatoznak, a madarak kedvesebben énekelnek, a nap fényesebben süt s a csillagok sejtelmesebben ragyognak.

133. oldal

>!
Creusa

Isten indítja az embert sokszor; a kegyelmek árjában úszunk; impulzusokkal van telítve lelkünk. Az életnek is vannak ingerei; az ifjúságnak lelkesülése, a férfikornak kötelességtudása, de mindenekfölött az Istenszeretetnek van tüze, van égbenyúló vágya. Ez, ez indítson; ennek szolgáljunk; ez után járjunk! Mondjuk gyakran: érted teszem ezt meg azt; érted

>!
Creusa

Testi életünk igényel ételt, meleget,napfényt, nyugalmat, hogy el ne pusztuljon, s ez valóság és fizika. Épen úgy igényel lelki világunk Istent, erkölcsöt, eszményt, örök célt, boldogságot, ez is valóság s vallás s élet. Áh, Uram, adj gyermekszemet! Gyermekszemmel nézek lelkembe és beléd:

225. oldal