!

Priya Parmar

Nem
Honlapwww.priyaparmar.com/
Facebookhttps://www.facebook.com/PriyaParmar-144012925642759/
Twitterhttps://twitter.com/plumbeanpriya

Könyvei 2

Priya Parmar: Vanessa és Virginia
Priya Parmar: Vanessa and Her Sister

Népszerű idézetek

>!
Pöfivonat P

Virginiát az írás élteti. Amikor ír, tökéletesen céltudatosan cselekszik. Szertelenségének, szétszórtságának nyoma sincs ilyenkor. Az összpontosítás egészen addig kitart, míg az írás elkészül. Akkor aztán újra darabjaira hullik.

40. oldal (Alexandra, 2015)

>!
Amadea

A tengerparti életnek megvan a maga kiszámítható, ráérős ritmusa. Reggelenként festek, Virginia ír, Thoby olvas, Adrian pedig megszokott, titokzatos tevékenységeinek valamelyikét folytatja. Később pikét játszunk, közösen elköltjük kenyérből, szalámiból, sajtból, gyümölcsből és teából álló, egyszerű ebédünket. Délután újra festék, olvasás, írás, strandolás, fürdés, séta, újabb tea, újabb pikéjátszma.

74. oldal

>!
Amadea

Virginia, aki rájött, mit értékel Bell a legjobban Vanessában, mindent elkövetett, hogy tönkretegye a társalgást. Ő már csak ilyen. Ne érts félre: a gyönyörű Virginia ugyan tele van rosszindulattal, de nem akar rosszat. Egyszerűen ilyen alkat. Más erők mozgatják, mint bennünket. Fontos, hogy ezt megértsd, mert azt szeretném, ha kedvelnéd őt. Tulajdonképpen azt hiszem, feleségül kellene venned.
[Lytton Strachey Leonard Woolfnak]

87. oldal

>!
Amadea

– … Tea, pirítós, kellemes kandallótűz és francia regények… olyan csábító volt mindez, úgy szerettem volna ezek társaságában eltölteni a délutánt! Hirtelen felötlött bennem, ha összeházasodnánk, minden délutánom ilyen lenne, és mielőtt még meggondolhattam volna, már ki is mondtam…
– Megcsókoltad?
– Pfuj! – Lytton a kezébe temette arcát.
A csóknak még a gondolatától is irtózott. Szemmel láthatóan halálosan megdöbbent, mi több, felháborodott azon, hogy Virginia elfogadta az ajánlatát. Ezt igazán nem várta tőle. Őszintén szólva én sem.
– Mihelyst kimondtam, rádöbbentem, hogy én ízig-vérig buzeráns vagyok! Soha nem lennék képes elvenni egy nőt – jajdult fel. – Különösen nem egy olyat, mint Virginia!
– Megértelek.

256. oldal

>!
Amadea

– Ne aggódj, Nessa. Most nem szultánosdit játszottunk – heherészett Adrian.
– Nem? Hát akkor kik voltatok? – kérdeztem. Igyekeztem a humoros oldala felől nézni a dolgot.
– Abesszínia császára – vágta rá büszkén Adrian. – Tudor sürgönyözött a Külügyminisztériumból, bejelentette, hogy Abesszínia császára meglátogatja Őfelsége flottájának hajóját, a Dreadnoughtot. Szabályos szemlét tartottunk a hajón.
Jóságos ég! A Dreadnought nem csupán a legnagyobb és leghíresebb hajó Őfelsége hadiflottájában, de a kapitánya nem más, mint az unokatestvérünk, William Fisher.
– Nem volt semmi baj, Nessa! – csitított Adrian, amikor látta, mennyire megrémültem. – Anthony Buxton nagyszerűen alakította a császárt! Olyan… fenséges volt! Duncan és Ginia udvari elöljárók voltak, Guy Ridley-vel és Horace Cole-lal együtt. Egyébként az egész Cole ötlete volt. Én voltam a tolmács. Egyedül én nem voltam kisminkelve, viszont nagyrészt én beszéltem – dicsekedett Adrian, hátradőlve a székén.
– És miről beszéltél? – érdeklődtem. – Hiszen te nem tudsz…
– Szuahéliül, gondolom – vágott közbe Adrian. – Anthony és Guy többnyira csak azt mondogatták: »bunga, bunga«. Szabályos időközönként.
– És te mit válaszoltál a bunga-bungára? – kérdeztem elszörnyedve.
– Hát, visszabungáztam, természetesen – vágta rá Adrian. – Nessa, van még torta?
– Vergilius-idézeteket mormolt – vette át a szót Virginia. – Meg belekevert egy kis görögöt is. És teljességgel rémesen festett abban a rosszul szabott ruhában.
– Mint egy kereskedelmi utazó – bólintott Duncan. – De tényleg csodásan beszélt. Anthony Buxton, aki a császárt játszotta, vette a lapot, és Vergiliusszal válaszolt neki.
– A torta elfogyott, egyetek brióst. – Csengettem Maudért. – Latinul beszéltetek? – firtattam. Nem akartam, hogy Adrian eltérjen a tárgytól.
– Némi göröggel és némettel keverve, néha meg egyszerűen csak halandzsázott – mondta Duncan. – Azt hiszem, Lear A bagoly és a cicá-jából is szavalt, egy idő után latinra fordítva.
– A bagoly és a cica elmentek a tengerhez… bunga bunga! – harsogta Adrian.
– Irgalmas ég… – riadoztam.
– Tényleg nagyon jó volt, Nessa – nyugtatott meg Adrian. – Szerintem elég meggyőzően csináltuk.

280.-281. oldal

>!
Amadea

Továbbra is az jár az eszemben, hogy milyennek is tűnhetünk mi a külvilág számára. Egyáltalán, mit értek azon, hogy mi? Mi, a Stephen család, ez világos, de vajon létezik egy szélesebb értelemben vett mi is? Igen, azt hiszem. Nem mindennapi társaság. Igaz, ahhoz képest, hogy milyen öntudatosak vagyunk, Morgan az egyetlen, aki letett valamit az asztalra, olyasmit, ami a külvilág számára is említésre méltó. Minket, többieket, még mindig a lehetőség kölcsönzött fűtőanyaga hajt; még semmiféle nyomot sem hagytunk magunk után. Mégis, így együtt a jelentőség sós levegője leng körül bennünket. Mintha valami értékeset képviselnénk ebben a világban. Lehet, hogy az életstílusunk számít a nagy kísérletünknek? Szembemenni a társadalommal, megszabadulni a konvencióktól, a keresztnevünkön szólítani egymást, halogatni a házasságot, legyinteni a szabályokra, megválasztani a preferenciáinkat – ez lenne az a jelentős dolog, amit teszünk? Vagy netán Miss Warren-Cornish-nak van igaza, és valójában a legkevésbé sem számítunk?

107. oldal

1 hozzászólás
>!
clarity

There is something relaxing about train journeys on one's own. Something hidden and safe. I am on my way to Virginia's new house, where it will not be relaxing.

272. oldal

>!
clarity

They seemed mismatched, like odd socks. Bound together by decision rather than affection. Leonard is so inflexibly good, so direct, so sincere, and so so grave. Virginia's wit frothed around him like a party dress.

294. oldal

>!
Csokiskeksz

Úgy látszik, lehetséges – még csak különösebb szorongás sem jár vele –, hogy az ember a rossz életet éli, és hagyja, hogy közben a jót valahol máshol, mások éljék helyette.

>!
JGDana 

Tegnap este a „ki” szócska hangzott el a leggyakrabban. Olyan rémségesen sivár. És rettentően unalmas. Ki kit vesz el, ki ment csődbe, ki milyen állásra pályázik, kinek van baja a szakácsával, ki vásárol automobilt. Kibírhatatlan.

27. oldal