

Polcz Alaine erdélyi magyar magyar
1922. október 7. (Kolozsvár) – 2007. szeptember 20. (Budapest)
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Dr. Polcz Alaine |
---|---|
Nem | nő |
Honlap | polczalaine.hu |
https://www.facebook.com/pages/Alaine-Polcz/130063143677215 | |
Életrajz |
Képek 3
Könyvei 32
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gyorsuló idő · Polcz Alaine művei Jelenkor · Manréza-füzetek Éghajlat
Szerkesztései 1
Antológiák 6
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 3
Népszerű alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Egyszerű paradicsomsaláta
Felszeleteled, és megeszed. Semmit nem teszel rá. (Ha nem bírod ki, kevés sót.)
150. oldal
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! 92% Egészségesen, gyorsan, olcsón




– Mikor Déry és Örkény szenilitás versenyben voltak, mindennap elmondták egymásnak, hogy aznap mi volt a legnagyobb baki. Egyik nap fölényesen nyert Déry – már nyolcvanon felül volt, Örkény még jóval fiatalabb – beszélt, beszélt telefonon, aztán leengedte a kagylót, s odaszólt a feleségének: te Böbe, kivel is beszéltem?
107. oldal




Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.
41. oldal (Jelenkor Kiadó)





Magunknak kell teremteni az „elviselhető” mellé a „jót”.
5. oldal
Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen 94% Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997




(…) nincs annál jobb, természetesebb dolog, mint mikor egy macska dorombol a hasadon.
Macskaáldás




Manapság már nem is illik gyászról beszélni. Így próbáljuk elhárítani. Viszont annál többet panaszkodunk kis semmiségek miatt. Nem azt érintjük, ami a mélyben van, mindig csak a felületet. És így valamennyien szegényebbek leszünk. A gyászolókat pedig – végül is – magukra hagyjuk, hogy aztán bennünket érjen felkészületlenül a saját gyászunk, és mi is magunkra maradjunk.
185. oldal




Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.
138. oldal (Jelenkor, 2007)