!

Polcz Alaine erdélyi magyar magyar

1922. október 7. (Kolozsvár) – 2007. szeptember 20. (Budapest)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Teljes névDr. Polcz Alaine
Nem
Honlappolczalaine.hu
Facebookhttps://www.facebook.com/pages/Alaine-Polcz/130063143677215
Életrajz

Képek 3

Könyvei 32

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Polcz Alaine: Macskaregény
Polcz Alaine: Egész lényeddel
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?
Polcz Alaine: Meghalok én is?
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel!
Polcz Alaine: Kit szerettem? Mit szerettem?
Polcz Alaine: Leányregény
Polcz Alaine: Gyermekkorom

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gyorsuló idő · Polcz Alaine művei Jelenkor · Manréza-füzetek Éghajlat

Szerkesztései 1

Angyal Eleonóra – Polcz Alaine (szerk.): Letakart tükör

Antológiák 6

Forgács Zsuzsa Bruria (szerk.): Szomjas oázis
Tihanyi Péter: Csodák és gyógyulások
Alexander Brody (szerk.): Evés-ivás
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1996
Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós (szerk.): Mauzóleum
Alexander Brody (szerk.): Alibi 20

Felolvasásai 1

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Róla szóló könyvek 3

Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Baranyai László (szerk.): Alaine – Írások Polcz Alaine-ról
Ablonczy Anna: Miért éppen Polcz Alaine?

Népszerű alkotóértékelések

Szédültnapraforgó>!

Polcz Alaine

Polcz Alaine munkásságát molyos létem alatt ismertem meg. Előtte bevallom nem is hallottam róla. Nagyon szeretem, ahogy mesél. A háborúról, az életében átélt eseményekről, arról is, ami jó és a rosszat sem hallgatja el. Végtelenül intelligens nő volt! Szívesen hallgattam volna élőben is, sajnos már későn ismertem meg…
Annyira szépen beszél a halálról, az elmúlásról, hogy természetessé válik számunkra a folyamat. Nem félelmet ébreszt, hanem elfogadást.

2 hozzászólás
Georgina77 P>!

Polcz Alaine

Ismeretlenül is szeretve tisztelem. Vele is úgy vagyok, mint többekkel, akik közel kerültek a lelkemhez: megmagyarázhatatlan lelki rokonságot érzek közöttünk. Biztosan megvan az oka. Szeretem keserédes gondolatait.

getler>!

Polcz Alaine

Mindig örömmel veszem a kezembe Polcz Alaine köteteit. Bensőséges, őszinte és szívhez szóló mindegyik. Miközben olvasom, mindig úgy érzem, hogy Alaine itt ül velem egy karosszékben és csak mesél és mesél és mesél. Én pedig csodálattal hallgatom.


Népszerű idézetek

Izolda P>!

Egyszerű paradicsomsaláta
Felszeleteled, és megeszed. Semmit nem teszel rá. (Ha nem bírod ki, kevés sót.)

150. oldal

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! Egészségesen, gyorsan, olcsón

36 hozzászólás
utazó>!

– Mikor Déry és Örkény szenilitás versenyben voltak, mindennap elmondták egymásnak, hogy aznap mi volt a legnagyobb baki. Egyik nap fölényesen nyert Déry – már nyolcvanon felül volt, Örkény még jóval fiatalabb – beszélt, beszélt telefonon, aztán leengedte a kagylót, s odaszólt a feleségének: te Böbe, kivel is beszéltem?

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor · Örkény István
3 hozzászólás
sssajt>!

Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.

41. oldal (Jelenkor Kiadó)

dontpanic P>!

Magunknak kell teremteni az „elviselhető” mellé a „jót”.

5. oldal

Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

(…) nincs annál jobb, természetesebb dolog, mint mikor egy macska dorombol a hasadon.

Macskaáldás

Kapcsolódó szócikkek: macska
4 hozzászólás
krlany IP>!

Manapság már nem is illik gyászról beszélni. Így próbáljuk elhárítani. Viszont annál többet panaszkodunk kis semmiségek miatt. Nem azt érintjük, ami a mélyben van, mindig csak a felületet. És így valamennyien szegényebbek leszünk. A gyászolókat pedig – végül is – magukra hagyjuk, hogy aztán bennünket érjen felkészületlenül a saját gyászunk, és mi is magunkra maradjunk.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · halál
1 hozzászólás
havas>!

Miért ölöm meg azt, akit szeretek, hogy aztán ugyanazt – ami benne volt, másban keressem?

40. oldal

sssajt>!

Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.

138. oldal (Jelenkor, 2007)

4 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!

Én egy macskát szerettem volna, és még egyszer szerelmes lenni.

12 hozzászólás