!

Polcz Alaine magyar

1922. október 7. (Kolozsvár) – 2007. szeptember 20. (Budapest)

Teljes névDr. Polcz Alaine
Nem
Honlaphttp://www.polczalaine.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Polcz_Alaine
Facebookhttps://www.facebook.com/pages/Alaine-Polcz/130063143677215
Életrajz

Képek 3

Könyvei 31

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Polcz Alaine: Macskaregény
Polcz Alaine: Egész lényeddel
Polcz Alaine: Meghalok én is?
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel!
Polcz Alaine: Kit szerettem? Mit szerettem?
Polcz Alaine: Leányregény
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás
Polcz Alaine: Nem trappolok tovább

Szerkesztései 2

Polcz Alaine (szerk.): Kit siratok? Mit siratok?
Angyal Eleonóra – Polcz Alaine (szerk.): Letakart tükör

Antológiák 5

Forgács Zsuzsa Bruria (szerk.): Szomjas oázis
Tihanyi Péter: Csodák és gyógyulások
Adamik Lajos – Jelenczki István – Sükösd Miklós (szerk.): Mauzóleum
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1996
Alexander Brody (szerk.): Alibi 20

Felolvasásai 1

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Népszerű alkotóértékelések

>!
Szédültnapraforgó

Polcz Alaine

Polcz Alaine munkásságát molyos létem alatt ismertem meg. Előtte bevallom nem is hallottam róla. Nagyon szeretem, ahogy mesél. A háborúról, az életében átélt eseményekről, arról is, ami jó és a rosszat sem hallgatja el. Végtelenül intelligens nő volt! Szívesen hallgattam volna élőben is, sajnos már későn ismertem meg…
Annyira szépen beszél a halálról, az elmúlásról, hogy természetessé válik számunkra a folyamat. Nem félelmet ébreszt, hanem elfogadást.

2 hozzászólás
>!
Georginanéven P

Polcz Alaine

Ismeretlenül is szeretve tisztelem. Vele is úgy vagyok, mint többekkel, akik közel kerültek a lelkemhez: megmagyarázhatatlan lelki rokonságot érzek közöttünk. Biztosan megvan az oka. Szeretem keserédes gondolatait.


Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

Egyszerű paradicsomsaláta
Felszeleteled, és megeszed. Semmit nem teszel rá. (Ha nem bírod ki, kevés sót.)

150. oldal

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! Egészségesen, gyorsan, olcsón

33 hozzászólás
>!
utazó

– Mikor Déry és Örkény szenilitás versenyben voltak, mindennap elmondták egymásnak, hogy aznap mi volt a legnagyobb baki. Egyik nap fölényesen nyert Déry – már nyolcvanon felül volt, Örkény még jóval fiatalabb – beszélt, beszélt telefonon, aztán leengedte a kagylót, s odaszólt a feleségének: te Böbe, kivel is beszéltem?

107. oldal

3 hozzászólás
>!
sssajt

Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.

41. oldal (Jelenkor Kiadó)

>!
Frank_Spielmann I

(…) nincs annál jobb, természetesebb dolog, mint mikor egy macska dorombol a hasadon.

Macskaáldás

Kapcsolódó szócikkek: macska
4 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Manapság már nem is illik gyászról beszélni. Így próbáljuk elhárítani. Viszont annál többet panaszkodunk kis semmiségek miatt. Nem azt érintjük, ami a mélyben van, mindig csak a felületet. És így valamennyien szegényebbek leszünk. A gyászolókat pedig – végül is – magukra hagyjuk, hogy aztán bennünket érjen felkészületlenül a saját gyászunk, és mi is magunkra maradjunk.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · halál
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szeretet
>!
havas

Miért ölöm meg azt, akit szeretek, hogy aztán ugyanazt – ami benne volt, másban keressem?

40. oldal

>!
fülcimpa P

Mikor fiatal voltam, 36-os volt a lábam. Aztán lassan 38-as lett. Aztán egy időben összement, s most széltében terpeszt. Hát mekkora az ember lába? Hova lett a karcsú bokám? Hova lett a boltíves lábfejem? Hova lettek a szép hosszúkás ujjaim, lábujjaim? Egyszer Mari barátnőm nézte: – Ez a te híres szép lábad? – Nem tudtam, hogy híres szép a lábam. Sose volt. – Dehogynem volt. Ő látta, és most azt látja, hogy milyen lett.

47. oldal, Jelenkor Kiadó Pécs, 2008

14 hozzászólás
>!
sssajt

Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.

138. oldal (Jelenkor, 2007)

4 hozzászólás