

Polcz Alaine erdélyi magyar magyar
1922. október 7. (Kolozsvár) – 2007. szeptember 20. (Budapest)
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Dr. Polcz Alaine |
---|---|
Nem | nő |
Honlap | polczalaine.hu |
https://www.facebook.com/pages/Alaine-Polcz/130063143677215 | |
Életrajz |
Képek 4
Könyvei 33
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gyorsuló idő Magvető · Polcz Alaine művei Jelenkor · Manréza-füzetek Éghajlat
Szerkesztései 1
Antológiák 7
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 3

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Egyszerű paradicsomsaláta
Felszeleteled, és megeszed. Semmit nem teszel rá. (Ha nem bírod ki, kevés sót.)
150. oldal
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! 92% Egészségesen, gyorsan, olcsón




– Mikor Déry és Örkény szenilitás versenyben voltak, mindennap elmondták egymásnak, hogy aznap mi volt a legnagyobb baki. Egyik nap fölényesen nyert Déry – már nyolcvanon felül volt, Örkény még jóval fiatalabb – beszélt, beszélt telefonon, aztán leengedte a kagylót, s odaszólt a feleségének: te Böbe, kivel is beszéltem?
107. oldal





Magunknak kell teremteni az „elviselhető” mellé a „jót”.
5. oldal
Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen 94% Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997




Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.
41. oldal (Jelenkor Kiadó)





Ha idegen ül asztalodnál, gondolj arra, lehet, hogy angyalt látsz vendégül.
323. oldal
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! 92% Egészségesen, gyorsan, olcsón




[…] nincs annál jobb, természetesebb dolog, mint mikor egy macska dorombol a hasadon.
Macskaáldás




Manapság már nem is illik gyászról beszélni. Így próbáljuk elhárítani. Viszont annál többet panaszkodunk kis semmiségek miatt. Nem azt érintjük, ami a mélyben van, mindig csak a felületet. És így valamennyien szegényebbek leszünk. A gyászolókat pedig – végül is – magukra hagyjuk, hogy aztán bennünket érjen felkészületlenül a saját gyászunk, és mi is magunkra maradjunk.
185. oldal




Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.
138. oldal (Jelenkor, 2007)