Pittacus Lore amerikai

– A mostnál sosincs jobb alkalom, nem igaz?

Na és azt tudod, hogy a világvége 2012. december huszonegyedikén jön el?
Sam vigyorogva bólint.
– Igen, hallottam. Ez a Föld lejárati ideje, a maja időszámítás vége.
– Lejárati idő? – kotyogom közbe. – Mint a „minőségét megőrzi eddig és eddig” felirat a tejesdobozokon? Szóval akkor a Föld is megsavanyodik?

107. oldal

Ha ismersz olyat, aki alkoholba akarja fojtani a bánatát, világosítsd föl, hogy a bánat tud úszni.

113. oldal

Úgy tűnik, nyugat-virginiai rövid találkozásunk során kialakult első benyomásom helyes volt: Kilencedik valóban egy gyökér.

133. oldal

– Hiányzol – mondom.
– Hiányzom? De hát itt vagyok melletted.
– Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted.

262. oldal

Henri mindig azt mondta: az emlékezés ára a fájdalom, ami vele jár.

336. oldal, 34. fejezet

– Lemaradtam valamiről? – kérdezi.
– Nagyjából tíz csodálatos, velem töltött percről – felelem mosolyogva.

87. oldal

Akinek nincsenek hibái, annak erényei sem lehetnek.

50. oldal

Ne add föl a reményt! Az legyen a legutolsó, amiről lemondasz. Ha a reményt elveszíted, mindent elveszítesz. Amikor már úgy érzed, hogy minden elveszett, amikor minden sötét és kilátástalan, a remény még akkor is megmarad.

Nagyon lassan múlik az idő. Vannak ilyen napok, amikor úgy tűnik, mintha egy perc negyedóráig tartana, és fél nap kell ahhoz, hogy elteljen egy óra.

163. oldal