!

Pilinszky János magyar

János Pilinszky

1921. november 27. (Budapest) – 1981. május 27. (Budapest)

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 4 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/pilinszky-janos
Életrajz

Képek 6

Könyvei 49

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Pilinszky János: Szálkák
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben
Pilinszky János: Kráter
Pilinszky János: Válogatott versek
Pilinszky János: Trapéz és korlát
Pilinszky János: Harmadnapon
Pilinszky János: Nagyvárosi ikonok
Pilinszky János: Csönd és közelség

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Klasszikusok Magvető · Osiris Klasszikusok Osiris · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Füveskönyvek Lazi · Harminc Év Magvető · Különleges könyvek Nap · Holibri

Szerkesztései 1

Pilinszky János (szerk.): Órák és percek

Fordításai 5

Robert Burns: Robert Burns versei
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent
Ferencz Győző (szerk.) – Robert Burns: Skót balladák / Robert Burns versei
Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés
Robert Burns: Piros, piros rózsa

Antológiák 26

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Csillag Péter: Ady stoplisban
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Háy János – Gimes Katalin – Kőrössi P. József (szerk.): Karácsonyi történet
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca

Felolvasásai 1

Pilinszky János: Pilinszky János versei a költő előadásában

Róla szóló könyvek 25

Háy János: Kik vagytok ti?
Kuklay Antal: A kráter peremén
Tüskés Tibor: Pilinszky János
Konrád György: Csodafigurák
Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Hafner Zoltán – Herner János – Kucsera András (szerk.): Pilinszky fényképei
Kovács Péter: Pilinszky közelében
Hafner Zoltán (szerk.): Senkiföldjén
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Tolcsvai Nagy Gábor: Pilinszky János

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

nola P>!

Pilinszky János

Pilinszky megváltoztatja az embert.

Szeretem. Szeretem a tömörségét. Szeretem, hogy mentes a poros, kommersz irodalmi asszociációktól. Képes arra, hogy a legkevesebb szóval elemi erejű érzéseket váltson ki.

A második vh. után, amikor az irodalomtudomány és a nyelvfilozófia egyaránt azon tűnődött, hogy lehet-e a nyelvet, amit az embertelenség igazolására használtak, szabad-e még ezt a nyelvet egyáltalán bármilyen nemes célra használni, volt, aki azt mondta, „Auschwitz után nem lehet verset írni”.
És jött Pilinszky és az elhallgatás művészete, a törekvés arra, hogy minimális szóval a legtöbbet fejezze ki, hogy valami újat, meghökkentőt alkosson, a képek erejével.

Pilinszky hatalma abban rejlik, hogy egy hétköznapi képpel képes úgy gyomorszájon ütni, hogy alig térsz magadhoz.
És ha megpróbálod analizálni, szétszedni, hogy kiderítsd, mi hatott rád így, nem fog sikerülni. Pilinszky nem a tudaton keresztül hat, hanem egyenesen a lélek legmélyén alkotja meg az érzelmeket. A szó, a kép csak illúzió, az érzelem, amit kivált, az a valóság.

Mégse
Hogy a faágak a télidőben
sokáig őrzik még a hóesést,
hogy végül, mint egy passióban
minden együtt van, ház meg erdő.
„A lemenő nap szálkamezejében”
hogy egyremegy, ki sétál, egy baka
vagy egy világszép félkegyelmű lány,
mindezt tudtam, és mégse volt elég.

Naggy_Noemi>!

Pilinszky János

"Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték."


Népszerű idézetek

Dün P>!

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

1 hozzászólás
ilu_milu>!

Rossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

kötetből kimaradt versek

1 hozzászólás
ilu_milu>!

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Négysoros

2 hozzászólás
ludovika>!

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Miféle földalatti harc (részlet)

gwyneira>!

Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.

Infinitívusz

rlb_32557241>!

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen a kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Egy szenvedély margójára

ludovika>!

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Annamarie P>!

A szerelem ott kezdődik, amikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.

2 hozzászólás