!

Pilinszky János magyar

János Pilinszky

1921. november 27. (Budapest) – 1981. május 27. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Pilinszky_János
DIAhttps://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/pilinszky-janos
Életrajz

Képek 7

Könyvei 45

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben
Pilinszky János: Válogatott versek
Pilinszky János: Kráter
Pilinszky János: Szálkák
Pilinszky János: Trapéz és korlát
Pilinszky János: Nagyvárosi Ikonok
Pilinszky János: Harmadnapon
Pilinszky János: Csönd és közelség

Kapcsolódó sorozatok: Füveskönyvek

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok, Osiris Diákkönyvtár, Magvető Klasszikusok, Harminc Év, Különleges könyvek

Fordításai 5

Robert Burns: Robert Burns versei
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent
Ferencz Győző (szerk.) – Robert Burns: Skót balladák / Robert Burns versei
Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés
Robert Burns: Piros, piros rózsa

Antológiák 15

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Háy János – Gimes Katalin – Kőrössi P. József (szerk.): Karácsonyi történet
Kardos György (szerk.): Körkép 79
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Ó, örök Isten
Háy János – Reményi József Tamás (szerk.): Karácsonyi történet
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Rába György (szerk.): Verses világjárás

Felolvasásai 1

Pilinszky János: Pilinszky János versei a költő előadásában

Róla szóló könyvek 19

Tüskés Tibor: Pilinszky János
Konrád György: Csodafigurák
Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Hafner Zoltán – Herner János – Kucsera András (szerk.): Pilinszky fényképei
Hafner Zoltán (szerk.): Senkiföldjén
Horváth Kornélia: Tűhegyen
Radnóti Sándor: A szenvedő misztikus
Bori Imre: Bori Imre huszonöt tanulmánya
Kovács Péter: Pilinszky közelében
Illés György: Szellemidézés

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

>!
Naggy_Noemi

Pilinszky János

"Pilinszky János: Fabula

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték."


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

1 hozzászólás
>!
ilu_milu

Rossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

kötetből kimaradt versek

2 hozzászólás
>!
ilu_milu

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Négysoros

2 hozzászólás
>!
ludovika

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Miféle földalatti harc (részlet)

>!
gwyneira

Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.

Infinitívusz

>!
ludovika

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

>!
ludovika

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

>!
rlb_32557241

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen a kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Egy szenvedély margójára