!

Pierre Gripari francia

KatalógusnévGripari, Pierre

Képek 1

Könyvei 3

Pierre Gripari: Mesék a Broca utcából
Pierre Gripari: La Sorcière de la rue Mouffetard et autres contes de la rue Broca
Pierre Gripari: Petite sœur

Antológiák 1

Dornbach Mária – Végh György (szerk.): Az álomtündérek

Népszerű idézetek

>!

A gyerekek mindent megértenek, ez közismert. Ha csak ők olvasnák ezt a könyvet, eszembe sem jutott volna, hogy előszót írjak hozzá. De gyanítom, sajnos, hogy a felnőttek is elolvassák ezeket a meséket. Következésképpen úgy vélem, kötelességem néhány magyarázattal szolgálni.

5. oldal (Móra, 1980)

>!

A gyerekek elmenekültek, mintha nagyon félnének – de valójában nem féltek annyira, mert amikor a boszorkány egy kicsit közelebb ért hozzájuk, szembefordultak vele és megverték; amiben nagyon is igazuk volt, mert így kell bánni az öreg boszorkányokkal. Csak addig veszedelmesek, ameddig félnek tőlük. Ha leleplezik és megtámadják őket, inkább mulatságosak lesznek. Ilyenkor meg lehet szelídíteni őket.

10-11. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
1 hozzászólás
lzoltán IP>!

Élt egyszer Párizsban, a Gobelins negyedben egy öreg boszorkány. Rettenetesen öreg és csúnya volt, de ő mégis a világ legszebb lánya akart lenni.
     Egy szép napon, a Boszorkányok Lapját olvasva, a következő közleményre bukkant:

Asszonyom!
Ön most öreg és csúnya.
Fiatal és szép lesz majd!
De csak akkor,
ha megeszik egy kislányt
paradicsommártással!

13. oldal, A Mouffetard utca boszorkánya

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
lzoltán IP>!

     – Talán adhatnál egy tanácsot – mondta Bigyó.
     – Milyen tanácsot?
     – Mit csináljak, hogy hazakerülhessek?
     – Az nagyon egyszerű – válaszolta az osztriga. – Mivel van két lábad, csak az egyikről a másikra kell állnod. A himbálózástól a hal beteg lesz, és megtesz mindent, amit csak akarsz.
     – Köszönöm, jó osztriga!
     És Bigyó himbálózni kezdett. Egy perc múlva a cápa nem érezte jól magát. Két perc múlva csuklott. Három perc múlva tengeribeteg lett. Öt perc múlva kiabálni kezdett:
     – Nohát, vége lesz már odabent? Mért nem hagyjátok békésen megemészteni magatokat?

45. oldal, Bigyó, a mindentudó baba

lzoltán IP>!

     – Te vagy az, Tina?
     – Igen, én, Nicolas.
     – Ó, micsoda öröm! Azt hittem, elvesztél!
     – Én meg rólad hittem. De hát hol voltál?
     – Én? A jobb lábon voltam.
     – Én meg a bal lábon.
     – Mindent értek már – mondta Nicolas. – Valahányszor te elől voltál, én hátul, és amikor te voltál hátul, akkor én voltam elöl. Ezért nem láthattuk egymást.

24. oldal, Egy pár cipő

lzoltán IP>!

     Aznap reggel Said papa elment a Mouffetard utcába vásárolni. Elsőként a péküzletbe nyitott be.
     – Jó napot, asszonyom!
     – Jó napot, Said papa! Mit parancsol?
     – Egy biciklit kérek – rendelt Said papa.
     – Mit mond?
     – No hát, mit is mondtam? Azt akarom mondani, hogy egy kiló kenyeret kérek.
     Azután Said papa a mészároshoz ment.
     – Jó napot, Said papa! A mai napra mivel szolgálhatok?
     – Jó háromnegyed kiló biciklit kérek – válaszolta Said papa.
     – Ó, sajnálom! – mondta a mészáros. – Marhahúst, birka- és borjúhúst árulok, de biciklit nem.
     – Miket beszélek itt összevissza? Persze! Azt akartam mondani, hogy egy jókora sütni való marhahúst kérek!
     Said papa fogta a marhahúst, kifizette, azután ment a gyümölcskereskedésbe.
     – Jó napot, Said papa! Mit parancsol?
     – Egy kiló jó érett biciklit – mondta Said papa.
     – Egy kiló micsodát? – kérdezte a tulajdonosnő.
     – De hát mi van ma velem? Egy kiló fehér szőlőt, legyen szíves!
     És ez így ment egész nap. Valahányszor Said papa belépett egy üzletbe, mindannyiszor biciklikéréssel kezdte, anélkül hogy akarta volna. Így történt aztán, hogy egy doboz fehér biciklit kért a fűszeresnél, egy jókora szelet biciklit a sajtüzletben és egy palack biciklit a festékkereskedőnél. Végül tényleg nagyon nyugtalan lett, és az orvosához sietett.
     – No hát mi a baj, Said papa?
     – Nos, a következő – mondta Said papa. – Reggel óta nem tudom, mi van velem, de valahányszor bemegyek egy kereskedőhöz, a rendelést mindannyiszor biciklikéréssel kezdem. Higgye el, akaratom ellenére csinálom, nem szándékosan! Miféle betegség ez? Nagyon bosszant engem… Nem tudna fölírni nekem egy kis biciklit… […]

33-35. oldal, Bigyó, a mindentudó baba

lzoltán IP>!

     – Öreganyám, zavarban vagyok. Egy angyal megkérdezte tőlem, mit kívánok…
     Az öregasszony ránézett. Azonnal megértette, hogy nem valami agyafúrt fickó. Komolyan válaszolt:
     – Van is miért zavarban lenni, csakugyan… Természetesen kérhetnél gazdagságot… De ha túl gazdag leszel, kiteszed magad annak a veszélynek, hogy megfeledkezel az Istenről… Én a te helyedben egy jó tanácsot adó asszonyt kérnék.
     – Köszönöm, kedves öreganyám!

155. oldal, Nemtudomki, nemtudommi avagy a jó tanácsot adó asszony

lzoltán IP>!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pár cipő, akik összeházasodtak. A jobb lábas cipő volt a férfi, akit Nicolas-nak, a bal lábas a nő, akit Tinának hívtak.

23. oldal, Egy pár cipő

Kapcsolódó szócikkek: cipő
>!

„Ó, de ravasz vagyok! – gondolta magában. – A kicsi Nadia maga hozza el nekem a mártást, hogy megegyem őt.”

14. oldal

>!

– Jó napot, Said úr!
– Jó napot asszonyom! Mit parancsol?
– Nadiát szeretném.
– Hogyan?
– Ó, bocsánat! Azt akartam mondani: egy doboz paradicsommártást.
– Az más! Kicsit vagy nagyot?
– Nagyot, Nadiához lesz…
– Micsoda?
– Nem, nem! Azt akartam mondani, spagettivel eszem meg…
– Na jól van! Éppen van spagettim is…
– Ó, nem fontos, ott van már nekem Nadia…
– Micsoda?
– Bocsásson meg, azt akartam mondani: spagettim már van otthon…
– Ez esetben… itt a doboz.
Az öregasszony átvette a dobozt, kifizette, aztán ahelyett, hogy elment volna, méregetni kezdte:
– Hm! Ez egy kicsit talán nehéz… Nem tudná esetleg…
– Hogyan?
– Nadiával elküldeni hozzám?

16. oldal