Pierce Brown amerikai
1988. január 28. (Denver, Colorado) –
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
| Nem | férfi |
|---|---|
| Honlap | piercebrownbooks.com |
| @PierceBrownAuthor | |
| @piercebrownofficial | |
| @Pierce_Brown |
Képek 13
Könyvei 15
Kapcsolódó sorozatok: Vörös lázadás · Red Rising angol · Red Rising: Sons of Ares angol · Amanecer rojo spanyol · Összes sorozat »
Antológiák 2
Kiemelt alkotóértékelések
Pierce Brown
Pierce Brown Vörös Lázadás című trilógiájával rögtön kedvenc íróim közé verekedte be magát. Amikor kézbe vettem az első részt, még fogalmam sem volt arról, hogy elsőregényes íróként, külföldön mekkora sikereknek örvend. De már értem, miért szeretik és dicsérik lépten-nyomon! Az egyik legjobb sci-fi/disztópia sorozat, amit valaha olvastam. Kidolgozott világgal rendelkező, zseniális sci-fi, de szerencsére nincs tele érthetetlen tudományos zagyvalékkel. A karakterei részről-részre fejlődnek, változnak. Brown energikusan és lendületesen ír, akciójelenetei követhetők, pedig ilyen gigászi űrcsatáknál könnyű elveszíteni a fonalat. Örülök, hogy az írói karriert választotta hivatásnak, mert tehetsége van a meggyőzéshez, lelkesítő beszédeivel bárkit az ujjai köré tudna csavarni és simán elmehetett volna toborzónak #vagy szektafőnöknek#! :D
Pierce Brown
Ha akartok igazán jó disztópiát olvasni, ami simán lekörözi a Hunger Gamest, akkor olvassátok a Vörös lázadást Browntól. Nincs nyafogás, ellenben konkrét célok nagy áldozatokkal, hímnemű főhős, aki meglépi a lehetetlent. Az író stílusa is kiváló, élvezhető és érthető, annak ellenére, hogy ez a történet valamennyire sci-fi is.
Pierce Brown
Ha lehetne 10 csillagot adnék neki!!! Nem gondoltam hogy a Harry Potter után más sorozat is hasonló érzelmeket tud kiváltani belőlem, annak ellenére hogy nagyon sok szuper könyvet olvastam mostanában. El sem tudom hinni, hogyan lehet valaki fejében ilyen hihetetlenül jó történet!
Népszerű idézetek
– Te! Idebagózz, te troll – ordítja [Sevro]. – Terrorista hadúr vagyok! Nem hajigálhatsz, vágod! Még a csokimat is elejtettem! – teszi hozzá, miközben a kőpadlót pásztázza. – Várjál már! Hol van? A fene egye meg, Ragnar! Hol van a mogyorós csokim? Tudod, hány embert kellett lemészárolnom érte? Hatot! Vágod? Hatot!
82. oldal, 9. Arész városa
Élhettem volna békében. De ellenségeim harcba kényszerítettek.
Előttem ezerkétszáz ifjú és leány a legkiválóbbak közül. Hallgatják a hatalmas márványoszlopok közt szónokoló, könyörtelen Arany férfit. Hallgatják a szörnyet, aki szívemre ezt az emésztő lángot hozta.
– Nem minden ember teremtetett egyenlőnek – zengi. Magas, uralkodói termet, akár egy sas. – A gyengék megcsalnak benneteket. Azt mondják, a szelídek öröklik a Földet. Hogy az erősnek óvnia kell a gyengét. Íme hát a Demokrácia Nemes Hazugsága. A kórság, ami felfalja az emberiséget.
Tekintete átdöfi az összegyűlt diákokat.
– Ti és én Aranyak vagyunk. Az evolúció csúcsa. Magasan az emberiség húshalmai fölé emelkedünk, nyájként terelgetjük az alacsonyabb rendű Színkasztokat. Ez mind a ti örökségetek – mondja, majd szünetet tart, szeme a gyülekezetet fürkészi. – De ingyen nem kaphatjátok meg. A hatalmat meg kell szerezni. A javakat el kell nyerni. Az uralmat, a birodalmat, az irányítást vérrel kell kiérdemelni. Nektek, megsebzetlen gyermekeknek nem jár semmi, ti nem ismeritek a fájdalmat. Ti nem tudjátok, ősapáitok milyen áldozatot hoztak, hogy ti ezekre a magaslatokra feljuthassatok. Most még nem tudjátok. De hamarosan megtudjátok. Hamarosan megtanuljátok, miért az Aranyak vezetik az emberiséget. És megígérhetem, hogy csakis az igazán a hatalomra termettek élik túl közületek a leckét.
Csakhogy én nem vagyok Arany. Én Vörös vagyok.
Ez az ember a magamfajtát gyengének hiszi. Azt gondolja, ostoba, puha, alsóbbrendű vagyok. Én nem palotákban cseperedtem. Nem lovagoltam tágas réteken, és nem csipegettem kolibrinyelvragut. Ennek a durva és kemény világnak a gyomrában edződtem. A gyűlölet kovácsolt. A szerelem erősített.
Ez az ember téved.
Egyikük sem éli túl.
előhang