Philip Reeve brit

Minden elmúlik végül, amikor eljár fölötte az idő, de a történetek soha. Azokat mindig tovább mesélik, és mindig születnek újabbak is.

185. oldal

Azon az éjszakán eljött a tél, mintha fehér lepel terült volna az egész világra.

(első mondat)

Mindig van egy első eset […]

6. oldal

– Névtelen Iszonyatnak nevezzük […], mert iszonyat, ahogy kinéz, és nincs neki neve.

114. oldal

Átvágott a 21. századi gyűjteményen, ahol Plútó kutya és Donald kacsa műanyagszobrai álltak: az egykori Amerika állatfejű istenei.

13. oldal

Talán az is lehet, hogy nem fogunk boldogan élni, amíg meg nem halunk. De túléltük ezt az egészet és egymásra találtunk. Élni fogunk, mert élnünk adatott…

323. oldal

De ők csak hínárok voltak, szóval senkit sem érdekelt a véleményük.

71. oldal

Olivér VanMersze még csak tíz éves volt, de ez tíz kalandos és izgalmas évet jelent, mert Olivér anyja és apja felfedezőként járta a világot.

(első mondat)

A sötétség ellenére fekete napszemüveg takarta szemét, mely úgy csillogott, mint a gyászbogarak kitinpáncélja.

Katherine kiszállt Tartarosz nevezetű végállomáson, amely a történészek szerint egy bizonyos elfelejtett nyelven az alvilág legmélyebb pontját jelentette.

139. oldal 16. fejezet- A Tartaroszban (Cartaphilus, 2018)