Philip Larkin brit

Philip Arthur Larkin minden jellemvonásában kora embere volt. Élete és munkássága jó tükörképe a második világháborút követően kialakult nyugati, fogyasztói társadalom összes jellegzetességének és problémájának.

Verseiben megjelenik összes gondunk és terhünk. Párkapcsolati problémák és elidegenedés, a hagyományos társadalmak erkölcsi berendezkedésének elértéktelenedése, a fogyasztói társadalom hozzáállásának kritikája, és az állandó küzdelem az elmúlás gondolatával. Alkotásaiban a lírai én szinte teljes egészében csak megfigyelő, kívülálló, így az objektivitás látszatát adva sokkal befogadhatóbbá válnak az előbb felsorolt, minket is gyötrő gondolatok. (A lírai én objektív nézőpontja egyetlen művében nem teljesül, ez utolsó befejezett mesterműve, az Aubade [tudomásom szerint provanszál eredetű műfaj, afféle „hajnali szerenád” volt.])

Ez itt az alkotóértékelés helye, így csak a „showing true colours” kedvéért szeretnék reagálni a Larkin magánéletét ért kritikákra. Eszerint iszákos volt, csapodár nőgyűlölő, továbbá rasszista. Ebben a nyers formájában egyik sem igaz. A Hull-i egyetemi könyvtár második világháborút követő fejlesztése komoly igazgatói munkája nélkül nem sikerülhetett volna, s ezt egy alkoholista nem tudta volna kivitelezni. Kora embereinek rasszról akotott felfogásával bírt, s együtt érzett az amerikai polgárjogi mozgalom kiszolgáltatott feketéivel, ugyanakkor félt egy esetleges kisebbségi felkeléstől, ami persze ambivalens. A leginkább érvényes elítélő nyilatkozat vele szemben a kvázi „nőgyűlölete”. Ez szerintem teljes mértékben a magánügye volt: édesanyja kiszolgáltatott volt házassága során és Philip segítségére szorult haláláig. Ilyen emocionális csapdahelyzetben szinte természetszerűen nem alakulhatott ki egészséges, független viszonyulása a nőkhöz, így Larkin párhuzamosan több kapcsolatot tartott fenn.

Larkin „finomra csiszolt” költeményei a Magyarul Bábelben és a Versum oldalán magyar fordításban is nagy számban hozzáférhetőek. Szeretném ajánlani minden követőmnek kedvencemet, a Here, magyar fordításban Itt címűt. Engem megnyugtat, s a mindennapi gondok fölé emel. Remélem, más olvasójában is ugyanezt az érzést fogja kiváltani.