Philip K. Dick amerikai

PKD-ről mindenki azt gondolja, hogy Sci-Fi író. Pedig valójában nem. Aki fantasztikus novellákat, regényeket ír, az általában kitalál egy ötletet, amit kibont és leír. De mit mondjunk arra az emberre, aki nem ötleteket talál ki, hanem megél bizonyos dolgokat, amire nem igazán tud magyarázatot adni, elkezdi kutatni a lehetséges (és kevésbé lehetséges) magyarázatokat, és írásai erről szólnak? Azt mondanám, hogy igenis vegyük komolyan PKD állításait, és magunk is eredjünk a nyomába. Nem biztos, hogy ugyanarra a következtetésre jutunk végül, de aki következetes, az megláthat sok különös dolgot. Vagy csak tegyünk fel néhány kérdést, és próbáljunk rájuk válaszolni: Vannak szimulákrumok körülöttünk? Ha vannak, hogyan tudjuk megkülönböztetni az emberektől? Van valamiféle kozmikus értelem a világ mögött, vagy teljesen magunkra vagyunk hagyatva? Létezik-e szabadság? Meg tudjuk-e változtatni a múltunkat?
Szóval olvassuk PKD-t, gondolkozzunk, és hátha egyszer sikerül visszaemlékeznünk nekünk is egy-két olyan múltra, amely látszólag nem volt, mi mégis emlékszünk rá.

Dick egy szenvedő őrült volt,látnoki képességekkel megáldva. Nehéz élete lehetett, de amit hátrahagyott az utánozhatatlan.

A 20. század egyik órási zsenije, Joyce, Mann és Lynch mellett.

Ő az,aki megszerettette velem a sci-fit. Egyszerűen imádom!!

PKD műveit azoknak is érdemes olvasni, akik alapjáraton nem sci-fi rajongók. Bár jó magam nem vagyok otthon a sci-fi témában, azért azt mégis megjegyezném, hogy PKD esetében ez a sci-fi skatulya nem tükrözi művei egyediségét. Az eddig olvasott regények alapján nagyon jó írónak tartom, ráadásul az általam annyira nem kedvelt tudományos maszlagot is eléggé rövidre fogja, így a történetei pörgősek, lényegre törőek, és változatosak. Szavai elgondolkodtatóak, és néha nyomasztóak, de bárhol is vagy a világban, PKD-t olvasni igazi kikapcsolódás.

Tökéletes. Ennyi.