Petra Nagyová-Džerengová szlovák

– Nézd csak, micsoda könyvmoly!

158. oldal

Az ember mindig csak azt látja meg, amit igazából látni akar.

326. oldal

Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.

Klára az ágyában feküdt, és bánatosan nézte a csukott könyvet a kezében.

(első mondat)

Nagyapa mondta egyszer, hogy nem létezik szeretet, csak a bizonyítékai. Ez azt jelenti, hogy ha szeretsz valakit, akkor odafigyelsz arra, hogy jó legyen neki.

41. oldal

Nagyapa úgy tartotta, hogy a szünidő a legjobb találmány a világon, mert ilyenkor az ember eszébe jut a gyerekeinek.

31. oldal

Ne feledd: mindig csak egyetlen feladat megoldására összpontosíts- Egy rakásban a gondjaid nagyobbaknak tűnnek, mint a Mount Everest. Apránként haladj, mindig csak néhány lépést tegyél meg, és egy szép nap a csúcson találod magad.

384. oldal

Az ember valószínűleg minden életszakaszában másra vágyik, mást tart boldogságnak, és nem számít, hogyan vélekednek erről a többiek. A lényeg, hogy tudjon az ember vágyakozni.

180. oldal

– Ezek olyan… olyan csíkok – ötlött fel Lydiában a megfelelő magyarázat. – Emlékszel, amikor a parkban kivágták azt a nagy fát? Azon is láttuk a csíkokat, évgyűrű a nevük. Évente keletkezett egy. Ez is valami hasonló. Ahogy növekedtetek a hasamban, a csíkocskák száma is szaporodott. Hogy el ne felejtsük – én vagyok a fa, ti pedig az ágacskáim.

48. oldal

De ma már okosabb volt. Hibát követett el, mikor Filip előtt lecsupaszította a lelkét. Mindenkinek meg kell őriznie belőle egy darabot önmagának. Egy olyan részt, ahová mindenki másnak tilos a belépés!

240. oldal