!

Petra Hůlová cseh

1979. július 12. (Prága) –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévHůlová, Petra
Nem

Könyvei 6

Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete
Petra Hůlová: Homályos üvegen át
Petra Hůlová: Apatolvaj
Petra Hůlová: Mostoha sors
Petra Hůlová: Endstation Taiga
Petra Hůlová: The Movement

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Szépirodalmi kötetek Metropolis Media


Népszerű idézetek

Ági_D>!

Bárcsak egy kicsit is okulna a tanácsaimból. De én hiszek abban, hogy így sem egészen hiábavaló minden.
Akár meghallgatja a tanácsaimat, akár nem, úgyis elraktározódnak a fejében, hogy egyszer majd hasznukat vegye. Sokszor eszébe jut majd még a nagymamája, és hogy a dolgok tényleg úgy vannak, ahogy ő mondta. Mert tényleg úgy vannak.

Edit_Zsuzsa_Nagy>!

Ezért nem szeretek ismerkedni. Az utána következő lábujjhegyen járás miatt. A csendes önvád és a másik kimondatlan elárulása miatt.

csucsorka IP>!

Ilyenkor aztán másnap néha ki sem mászok az ágyból. Egyszerűen nem kelek fel. A reggelek a legrosszabbak. Meg az ablak mögött a darazsakkal teli utca.
Csak kávét főzök, amit aztán a paplan alatt fogyasztok el. Az ágyneműhuzaton egyre szaporodnak a világosbarna karikák, és az ágy mellett jó néhány bögre hever kávézaccal az alján. Az orrom hegyéig magamra húzom a takarót., és azon gondolkozom, mihez is kezdhetnék. Nézem a kezemet, hogyan ragadja meg az ágy mellett heverő könyvek egyikét. Olvasok néhány órát, aztán ugyanaz a kéz megint visszateszi ugyanoda. A szőnyegen árnyak táncolnak, felettük pedig több sávban fénylőn nyüzsög a por. Pillantásom a polcon lévő könyvek gerincére ugrik, és betűzöm a regények címét, amiket már olvastam, és azokét, amiket nem.

134. oldal

csucsorka IP>!

Néha elég néhány perccel tovább maradni valahol, vagy egy emelettel lejjebb lakni, és mindjárt minden másként alakul. Soha nem találkozik az a két ember.

7. oldal

csucsorka IP>!

Vagy vegyük például a szülőket. Családi sziklatömbök. Rabláncok, amiket a boldogtalan gyermekek vonszolnak maguk után. Hallgatag esték, párnába hüppögés. Aztán éjjel valaki bemászik az erkélyen keresztül, reggel pedig ott hever az asztalon a reszkető kézzel írt üzenet, hogy már az elejétől fogva nem működött az egész.

7-8. oldal

Valcsa>!

Az állandó újrakezdés hiábavaló. Éppoly hiábavaló, mint húzni, halasztani valamit, aminek már vége.

19. oldal

Valcsa>!

Gyermekkorom és fiatalkorom hosszú évei során ugyan egyszer sem mondtam, de tulajdonképpen soha nem értettem, miért is vannak ők együtt. Már amikor általános iskolába jártam, külön szobájuk volt. Anyámhoz tévézni, apámhoz rádiót hallgatni jártam. Lefekvés előtt pedig mindkettejükhöz külön-külön elbúcsúzni […]

54. oldal

Ági_D>!

Nagymama szerint a szerencsétlenséget előre lehet érezni. Állítólag az állatok és a tapasztaltabb sztyepplakó emberek megszimatolják szomorú kipárolgását. Ő képes volt erre.

damaru>!

Én fiatalkoromban sem voltam oda az iddogálásért. Csak elnehezednének a lábaim, és a falat bámulnám. A többiek akkoriban, azt hiszem, azt gondolták, hogy zárkózott vagyok, és nem tudok feloldódni, de nem volt igazuk. Elég volt, ha nevetni láttam őket, és egyből csatlakoztam hozzájuk. Kamaszként így jártunk együtt mindenhová. Ha mindet összeadnánk, egész heteket töltöttünk az asztal mellett. Mindenki söröskorsót szorongatott a kezében, és egyre jobban kipirultak. Aztán nevetni kezdtek, és én is velük. Egymás szavába vágtunk, és néhány óra múlva lehanyatlottak az első fejek az asztalra. Az enyém soha. Nézem azokat a hajakat a sörben, az asztallapra zuhant arcokat, és nagyon visszataszítónak találtam mindent. Beszélgetések, amelyekre másnap senki sem emlékezett, azoknak a nevetése, akik máskor soha el sem mosolyodtak, egymáshoz simulás olyasvalakikkel, akikkel azután senki sem akart már érintkezni.

damaru>!

Néha hatalmába kerít az érzés, hogy az egész élet nem más, mint egyetlen hosszú várakozás néhány fontos dologra.