!

Petőfi Sándor magyar

Sándor Petőfi

1823. január 1. (Kiskőrös) – 1849. július 31. (Segesvár)

Teljes névPetrovics Sándor, Petőfi Sándor
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Petőfi_Sándor
Életrajz

Könyvei 81

Petőfi Sándor: János vitéz
Petőfi Sándor: Az apostol
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa / Az apostol
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Petőfi Sándor: A hóhér kötele
Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeménye
Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei
Petőfi Sándor: János vitéz / Az apostol

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Diákkönyvtár, Osiris Klasszikusok, Füveskönyvek, Osiris Diákkönyvtár, Életreszóló olvasmányok, Klasszikusok fiataloknak, Talentum diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Diákkönyvtár, Populart Füzetek, NTK-klasszikusok, Klasszikusok kicsiknek, Helikon klasszikusok, Klasszikus magyar líra, Kézirattár

Fordításai 21

William Shakespeare: Coriolanus
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei
William Shakespeare: William Shakespeare összes drámái III.
Friedrich Schiller: Friedrich Schiller versei
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Percy Bysshe Shelley – John Keats: Shelley és Keats versei
William Shakespeare: Shakespeare színművei
William Shakespeare: Shakespeare összes színművei I-III.
William Shakespeare: Shakespeare összes művei V.

Antológiák 24

Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Vas István (szerk.): Vallomás
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Micsoda madár!
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
Fenyő István (szerk.): A reformkor prózairodalma

Róla szóló könyvek 51

Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője
Illyés Gyula: Petőfi Sándor
Margócsy István: Petőfi Sándor
Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete
Matyasovszki József (szerk.): Petőfi Sándor
Illyés Gyula: Tűz vagyok…
Szilágyi Márton: Hagyománytörések
Pándi Pál – Pálmai Kálmán: Petőfi Sándor
Dáné Tibor: Elhull a virág

Népszerű alkotóértékelések

>!
Laktózmentes_Csillag

Petőfi Sándor

Más csak levelenként kapja a borostyánt, de neked vagy inkább Önnek rögtön egész koszorút kell adni. Minek nevezzelek/nevezzem hát? Ugyanezzel a dilemmával nézek szembe, mivel nincs az a szép név, ami eléggé méltó lenne.
Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy milyen pályát futott volna be, ha nem áldozza fel magát a szent „szabadság, szerelem” nevében. De talán így kellett lennie. Ágyban, párnák közt halni meg: csak ezt kívánta elkerülni. S talán az univerzum nem bírt volna el még ennyi zsenialitást, mi világrangú költőnk munkásságában még rejlett. A hálás utókor valóban megbecsüléssel tekint vissza, szent apostolnak gondolja, és nem szentségtelen gonosztevőnek. Ha még valahol élne, biztosan nem lenne nyugta, tőlem legalábbis semmiképp. Minden hálám a munkásságáért, köszönöm, hogy olvashattam, és ezer meg ezer boldog, békében nyugodva töltött évet kívánok legigazibb költőbarátjával!

Ki fogja vajon megfejteni…

Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
(Szalkszentmárton, 1846. márc. 10. előtt)

2 hozzászólás
>!
MolnárA P

Petőfi Sándor

Apám, a szegény parasztgyerekből lett egyetemi professzor, ha ünnepekkor összegyűlt az asztalnál a tágabb család, Petőfit szavalt nekünk. Megragadta a pillanatnyi csend nyújtotta alkalmat, és, aki ilyenkor épp az arcát fürkészte, tudta, hogy mi következik. Talán az egy-két pohár bor hatására is átszellemülten rázendített a Füstbement tervre, az Itt van az őszre és – mindenki örömére – az Anyám tyúkjára. Három pohár bor után már a Távolbólt énekelte öblös tenorjával, könnycseppel a szemében.

Némi bűntudattal, de inkább szomorúsággal nyugtázom, hogy apámnak minden igyekezete ellenére sem sikerült átörökítenie rám ezt a már-már szélsőséges, „die-hard” rajongást Petőfi iránt. De azért, mint minden magyar, én is a rajongója vagyok. A legrövidebb út a bölcsességhez a versek memorizálása és időnkénti felidézése. Egyik költőnk életműve sem érezteti ezt velünk ennyire finoman, mégis elkerülhetetlenül, mint Petőfié. Verseinek stílusa elbűvölő, nyelvezete egyszerű, mondanivalója pedig egyszerre bölcs és érzelmes. Tökéletes kombináció arra, hogy egy egész nemzet szavalja a verseit állami ünnepeken, iskolai rendezvényeken, családi összejöveteleken és ki-ki a saját magányában is.

Ráadásul Petőfi valódi rocksztár. Regényes életével férfias, harcias, jóképű, romantikus, mindig harminchat fokos lázban égő, túl fiatalon hősi halált halt hős, örökre méltó a csodálatunkra. Sokan felvetik azt a történelmietlen kérdést, hogy mit vesztettünk idő előtti mártíromsága miatt, mennyi szépséget adhatott volna még nekünk, de én inkább azzal nyugtatom magam, hogy a zsenikre sokszor jellemzően ő is a 20-as éveiben már megírta legjobb műveit, hasonlóan McCartneyhoz és Dylanhez.

Petőfi a verseivel, az életével és a legendájával igazi ajándék; nem engedhetjük, hogy elkallódjon vagy elfakuljon. De talán ez a veszély nem is fenyeget. Amíg legalább annyian tudják, ki Iluska, mint azt, hogy kicsoda Leia hercegnő, addig minden rendben van.

>!
Texy14

Petőfi Sándor

Kedvenc magyar költőm! Imádom a verseit!


Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

NEMZETI DAL

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

>!
Nyufymano

Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

1078-1079. oldal, Erdőd, 1848. november 17-20.

>!
Dün SP

Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma.

Úti jegyzetek

1 hozzászólás
>!
Katze

Azért, hogy énnekem
Szolgáim legyenek,
Én más szolgája nem leszek.

>!
Izolda +SP

Petőfi Sándor: Csokonai

Egy kálomista pap s Csokonai
Egymásnak voltak jóbarátai.
Kilódul egyszer Debrecenből
S a jóbarát előtt megáll,
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
Csokonai Vitéz Mihály.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Ottan nem egy hordó bor áll,”
Szólott a pap, s leballag véle
Csokonai Vitéz Mihály.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap;
„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
És fölrohan lóhalálában
Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap;
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,
S a csap nem jött, és a pap morgott:
„De mi az ördögöt csinál,
Hol a pokolba’ marad az a
Csokonai Vitéz Mihály?”

Tovább nem győzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,)
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál.
Csak késő este érkezett meg
Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
Zeget-zugot kikutat érte,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt.
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.

(Pest, 1844. november)

3 hozzászólás
>!
Cicu

A boldogságnak, melyet másnak szerzünk, egy része mindig a magunké.

XXVIII. fejezet

>!
Imre_Kázmér P

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.

Petőfi Sándor: Petőfi Sándor művei I-II. Petőfi Sándor összes versei / Petőfi Sándor prózai művei

6 hozzászólás
>!
Blackice

A bánat? egy nagy óceán

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

>!
csillagka P

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.

Kapcsolódó szócikkek: Nap · szerelem