

Petőfi Sándor magyar
1823. január 1. (Kiskőrös) – 1849. július 31. (Segesvár)
Teljes név | Petrovics Sándor, Petőfi Sándor |
---|---|
Életrajz |
Képek 4
Könyvei 100
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár Akkord · Osiris Klasszikusok Osiris · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Populart Füzetek Interpopulart · Klasszikusok fiataloknak Ciceró · Millenniumi Könyvtár Osiris · Téka Kriterion · Matúra klasszikusok Ikon · Füveskönyvek Lazi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Helikon klasszikusok · Remekírók képes könyvtára Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Életreszóló olvasmányok Kossuth · Diákkönyvtár Móra · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · A magyar irodalom remekei II. · Klasszikus magyar líra Kossuth · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Diákkönyvek Kreatív · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Klasszikusok kicsiknek Scolar · Iciri-piciri könyvek Móra · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Az én olvasmányaim Forum · Móra Klasszikusok Móra · Képes regénytár Szépirodalmi · Válogatott versek Tóth · Az Előre Kiskönyvtára Előre · Fekete verseskötetek Szépirodalmi · Sulikönyvtár · Arany Könyvtár Szépirodalmi · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Magyar Klasszikusok · Könyvkincstár Konsept-H · Kézirattár · Klasszikusok diákoknak műelemzéssel Alexandra · Európa Diákkönyvtár Európa · A magyar költészet kincsestára Unikornis · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi
Fordításai 20
Antológiák 67
Róla szóló könyvek 67
Kapcsolódó zóna

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek




NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)




Itt van az ősz, itt van ujra…
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
1078-1079. oldal, Erdőd, 1848. november 17-20.




Szerelmes vagyok, pénzem nincs… ez a biográfiám.
Orlay Petrics Somához, 1847




Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma.
Úti jegyzetek




My dear Dzsenkó! Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Endrődre with Úrláb* januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling mégpedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod
P. S.
In the közepe of december cease the szárazkomaság.
(Petőfi S.)




Petőfi Sándor: Csokonai
Egy kálomista pap s Csokonai
Egymásnak voltak jóbarátai.
Kilódul egyszer Debrecenből
S a jóbarát előtt megáll,
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
Csokonai Vitéz Mihály.
„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Ottan nem egy hordó bor áll,”
Szólott a pap, s leballag véle
Csokonai Vitéz Mihály.
„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap;
„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
És fölrohan lóhalálában
Csokonai Vitéz Mihály.
A likra tette tenyerét a pap;
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,
S a csap nem jött, és a pap morgott:
„De mi az ördögöt csinál,
Hol a pokolba’ marad az a
Csokonai Vitéz Mihály?”
Tovább nem győzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,)
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál.
Csak késő este érkezett meg
Csokonai Vitéz Mihály.
Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
Zeget-zugot kikutat érte,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
Csokonai Vitéz Mihály.
A szomszédban valami lakzi volt.
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.
(Pest, 1844. november)