!

Petőcz András magyar

1959. augusztus 27. (Budapest) –

Honlaphttp://www.petoczandras.eu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Petőcz_András

Könyvei 29

Petőcz András: Idegenek
Petőcz András: Másnap
Petőcz András: A születésnap
Petőcz András: Kalandjaim a mágusképzőn
Petőcz András: Egykor volt házibarátaink
Petőcz András: Nagy Kalap és Pici Sál
Petőcz András: Aysa
Petőcz András: Vészhelyzet a mágusképzőn
Petőcz András: Arcok
Petőcz András: Medúza

Kapcsolódó sorozatok: Idegenek

Szerkesztései 3

Fráter Zoltán – Petőcz András (szerk.): Médium-Art
Petőcz András (szerk.): A megvénhedt Isten nyomában
Petőcz András – Tótszegi Tibor (szerk.): Állóháború

Fordításai 7

Marieluise von Ingenheim: Sissy 1. – Egy kislányból császárné lesz
Agota Kristof: Az analfabéta
Décio Pignatari: Vers-gyakorlatok
Haroldo de Campos: Konkrét versek
Pál Ferenc (szerk.): Mai portugál költők
Pedro Tamen: Vér, víz, bor
Seymour Glass: Tenyered, ha csattan

Illusztrálásai 1

Petőcz András: Egykor volt házibarátaink

Antológiák 9

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2003
Kirschner Péter (szerk.): Ottlik + mások
Onagy Zoltán (szerk.): Ötvenhat író Esztergomról
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2001
Petőcz András – Tótszegi Tibor (szerk.): Állóháború

Róla szóló könyvek 1

Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

Népszerű alkotóértékelések


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

A helyzet az, hogy a nővérem, az Irma azt állította, hogy a tócsni az valami olyan, amilyen csak a felnőtt nőknek van, és nem is nagyon szokták mutogatni, mert nem igazán illendő.
Ezt is csak úgy súgva mondta nekem a nővérem, az Irma.
És még azt is mondta, hogy a szerinte a Bozenka néni tócsnija nem fogja helyrerakni az apánkat, mert az anyám azt nem engedi meg, az ilyesmit a nők nem szokták jó szemmel nézni, mondta még az Irma.
Mármint azt, tette hozzá, hogy az egyik nő a másik nő férjét helyrerakja a saját tócsnijával.

64. oldal

10 hozzászólás
>!
egy_ember

Édes eszem tojjál meg!, motyogta félhangosan maga elé az Irma néni azt a bűvös imát, amit arra az esetre tartogatott, ha valamit egyszerűen képtelen volt felfogni.

61. oldal

>!
egy_ember

…tudjátok, gyerekek, az igazi férfi olyan, hogy állandóan kicsit tökrészeg, na meg büdös, éppen csak annyira, hogy az ember lányának menekülhetnéke támad, no, de minimum lábszaga van.

42. oldal

5 hozzászólás
>!
egy_ember

Másodszor pedig a Béky bácsi nem ismerte normálisan a sebességváltót.
A városban mindig csak hármasban ment, mondván, hogy a városban nem kell négyesbe váltani, mert a négyes az az utazósebesség, azt az országúton kell használni, amikor már nagyon gyorsan megy az ember. Ezért aztán a Béky bácsi, szegény, mindig hármasban húzatta az autót, merthogy a városban azért csak-csak szeretett gyorsan menni, megszokta még a káderes időkből, hogy szabad neki mennie rendesen, ezért aztán ment is, rettegett a család, amikor nyolcvannal vette a kanyart a Felszab térnél, bőgött a motor, amúgy istenesen, merthogy a hármasból nem engedett az öreg.
Hiába, voltak azért neki elvei.
Tényleg csak az M7-es autópályán tette négyesbe a sebváltót, negyven felett már szakszerűen négyes sebességre kapcsolt, és elővigyázatosan nem is ment hatvan fölé soha.
Ha meglátta maga körül a végtelen magyar tájat, akkor mindig lelassított. Csak lakott területen ment hatvan felett. De akkor mindig csak hármas sebességben.
Élmény volt vele autózni.

18. oldal

16 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Az, hogy nő vagyok, az alapvetően egy érzés. Ha senki nem érezteti velem, hogy nő vagyok, akkor egy idő után már nem is vagyok nő. És az rossz. Vagy legalábbis furcsa.
Mert, ha nem vagyok nő, akkor már semmi sem vagyok.

204. oldal

Petőcz András: Másnap Feljegyzések a háborúból

>!
tgorsy

… ahogy ott a vajszínű Trabantban feszített az Arthur bácsi az őszülő halántékával, meg ahogy kikönyökölt a letekert ablakon ott a vezetőülésen, hát tényleg olyan gyönyörű volt, hogy mindenki megnézte egész Sopronban….
… , és semmi pénzért le nem mondott volna a Trabantjáról, mert ezt a típust tartotta a modern kor egyedülálló csodájának.

p.: 131 (Palatinus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Trabant
2 hozzászólás
>!
Dün SP

A könyvtárban

Annyira akartam ott, ott a könyvtárban.
Ő meg nem, az istennek se. Mindig csak
magyarázta, hogy a könyvek, és hogy ez
egy komoly hely, és hogy hagyjam őt békén,
én meg, hogy nem lát senki, és a sarokban,
a kutató részben mennyire jól lehet,
és különben is milyen jó buli, és hogy
csak egy kicsit, hogy együtt, csak
finoman, ő meg csak nevetett, én ezt
biztatásnak vettem, és már rendesen
beindultam, és megpróbáltam, amire
váratlanul hozzám vágott egy könyvet.
Épp a Vörösmartyt. Ajjaj, gondoltam,
a mester, és ennyire előnytelen pozícióban,
gatyából ing kilóg, mit gondol majd,
szaladnék el, de késő, már hallom is,
rám szól, hogy miért e lom? szagáról
ismerem meg az állatember minden bűneit,
puff neki, gondolom magamban, rólam
beszél, kései és méltatlan utódjáról,
dadogni kezdek, hogy kedves mester, erre
legyint, irtózatos hazudság mindenütt,
mondja, és láthatóan dühös. Rendesen
megijedtem, mert hát a mester, ugye, még
elvágom magamat nála, egyszóval, hogy
most mi lesz. Erre kicsit enyhülni kezd,
majd szomorúan azt mondja, hogy
oh nem, nem, amit mondtam, fájdalom volt,
majd azt is hozzáteszi, nem épp kioktatólag,
inkább barátian, hogy ember vagyunk,
a föld s az ég fia, és rám mutat, én meg
eközben csak a nadrágomat igazgatom,
tűnnék már a fenébe, kezdem is a manővert,
mire vállon ragad, mélyen a szemembe néz,
és azt kérdi tõlem, mi dolgunk a világon?
tárom a karomat széjjel, hogy tudj'isten, haver,
erre azt mondja, küzdeni erõnk szerint
a legnemesbekért, előttünk egy nemzetnek
sorsa áll, és váratlanul a semmibe tűnik.
Erre már köpni meg nyelni se tudok.
Csak báván a hozzám vágott könyvet
szorongatom, és akaratlan is azt lesem,
áll-e még előttem dicső nemzetem.

>!
tgorsy

A nővérem, az Irma legtöbbször túrós palacsintát kért a Janitól, amire a túrós a pintája a hölgynek! volt a Jani reakciója, és piroslott a képe olyankor a boldogságtól….

Az a nő nyilvánvalóan először volt ott a kifőzdében, mert tájékozódni is alig tudott, azt se tudta, hogy a Jani azért áll oda közvetlenül mellé, azért tapad rá a kerekded hasával, mert a rendelést akarja felvenni, és láthatóan kicsit meglepődött, amikor a Jani odasúgta neki, hogy parancsoljon Velem, Kisasszonkám, de aztán mégis kinyögte valahogy az a nő, hogy ő csupán egy kakaós palacsintát szeretne, és láthatóan álmában sem hitte volna, hogy kakaós palacsintát bizony nagy könnyelműség kérni a Janitól, mert alighogy kinyögte a kívánságát, a Jani már ordította is, boldogan, hogy kakis a hölgy pintája!, és közben meredten bámulta a nőt,…

p.: 124-125 (Palatinus, 2006)

3 hozzászólás
>!
egy_ember

…akkor mondta az apám az anyámnak a vacsoránál, hogy iszonyatos tempóban udvarol a Karcsi az Irmának, szóval, akkor tudtam meg, hogy a Karcsi udvarol, emlékszem, kicsit csodálkoztam, mert ez a szó annyira öregnek tűnt nekem akkoriban, és egészen addig azt hittem, hogy csak az öregek szoktak udvarolni…

152. oldal

8 hozzászólás
>!
ppeva P

Az anyámnak a plébános azt mondja, nem az idegenek tehetnek erről az egészről.
És hogy ők is szenvednek, nem csak mi.
Egyébként, a helyzet az, hogy valóban beköltözött a szemben lévő vályogházba, oda, ahol a Sovány Lány lakott, egy öttagú idegen család.
[…]
Másnap anyám krumplit, paradicsomot, paprikát, sárgarépát, petrezselymet szed össze, azon kívül tojást és kecskesajtot, és átmegy a szemben lévő házhoz.
Nézem, ahogy megáll a Sovány Lány házának ajtaja előtt.
Kicsit vár, aztán kopog, végül lenyomja a kilincset.
Eltűnik az ajtó mögött.
Jó fél óra telik el, amikor végre ismét kinyílik a szemben lévő ház ajtaja, látom, ahogy anyám elköszön, még nevet is valamin, egy idegen női hang mond valamit, nem értem, mit.
Amikor visszajön az anyám, kicsit szomorúnak látom.
Lefekvéskor csak ennyit mond:
– Tudod, kislányom, ezek is csak emberből vannak. Ugyanazt akarják, amit mi. Élni úgy, ahogy lehet.

158-159. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt