Péterfy-Novák Éva magyar

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

(…) annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

Hogy elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy az ilyennek nem való gyerek, hogy ettől féltett engem nagyapám, ezért tanított mindig is arra, hogy ne akarjak gyereket. Hogy szakítsam meg a láncot. Hogy ne váljak olyanná, mint ő.

8. oldal

A szokásos vasárnapi ebéd. Húsleves, rántott hús, lapított krumpli. Meg fejes saláta, cukor nélkül. Mert az elrontja. A saláta friss illata keveredik a húsleves és a sülő hús szagával. Vasárnapi szag. Jó érzés szag. Minden a legjobb a világon szag. Nagymama, miután mindent odakészített, az ebéd befejezését anyura hagyja, felbont egy sört, és leül a konyhaasztalhoz pasziánszozni.

… ritka ajándék az, amikor megbízhatsz valakiben.

126. oldal

Úgyhogy szerintem butaság az, hogy a férfiak furcsák. Meg az is butaság, hogy az apák nem olyan közeli rokonok. Nagyapa nem furcsa, és szerintem közelebbi rokonom, mint anyu. Mert jobban szeret.

87. oldal

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

97-98. oldal

Tudom, hogy én nagyon szeretném azt az anyukát, akiről nagyapa mesélt. Aki azelőtt volt, mielőtt boldogtalanná házasodott.

19. oldal