Péterfy-Novák Éva magyar

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

(…) annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

Hogy elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, hogy az ilyennek nem való gyerek, hogy ettől féltett engem nagyapám, ezért tanított mindig is arra, hogy ne akarjak gyereket. Hogy szakítsam meg a láncot. Hogy ne váljak olyanná, mint ő.

8. oldal

… ritka ajándék az, amikor megbízhatsz valakiben.

126. oldal

A szokásos vasárnapi ebéd. Húsleves, rántott hús, lapított krumpli. Meg fejes saláta, cukor nélkül. Mert az elrontja. A saláta friss illata keveredik a húsleves és a sülő hús szagával. Vasárnapi szag. Jó érzés szag. Minden a legjobb a világon szag. Nagymama, miután mindent odakészített, az ebéd befejezését anyura hagyja, felbont egy sört, és leül a konyhaasztalhoz pasziánszozni.

Úgyhogy szerintem butaság az, hogy a férfiak furcsák. Meg az is butaság, hogy az apák nem olyan közeli rokonok. Nagyapa nem furcsa, és szerintem közelebbi rokonom, mint anyu. Mert jobban szeret.

87. oldal

Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt. Nem hagyom!

126. oldal

Tudom, hogy én nagyon szeretném azt az anyukát, akiről nagyapa mesélt. Aki azelőtt volt, mielőtt boldogtalanná házasodott.

19. oldal