Péterfy-Novák Éva magyar

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

80. oldal

(…) annyit mindenesetre megtanultam, jobb, ha nem adod oda a szívedet teljesen.

52. oldal

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik

126. oldal

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert „az élet ízét csak a bolondok ismerik”.

112. oldal

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

97-98. oldal

Szabad akarok lenni, és élni akarok. Megfogadom, hogy nem hagyom magam, soha többé. Nem hagyhatom magam megalázni, de azt sem hagyhatom, hogy kicsinyes, bosszúálló szörnyeteggé váljak a boldogtalanságom miatt. Nem hagyom!

126. oldal

Egész eddigi életemben, ami „azóta” eltelt, igyekeztem nem gondolni arra, hogy mi lett volna, ha.
/Utóhang az Egyasszonyhoz/

138. oldal

Talán soha nem fogom megtudni, hogy miért szerettem ki belőle egyetlen pillanat alatt.

/Egyelőre még én férjem/

14. oldal

Hát igen. Gyárból lopni akkoriban nem volt bűn. Olyannyira nem volt bűn, hogy kivétel nélkül falazott mindenki a másiknak, a kapusok is csak annyit kértek, hogy ne látványosan hordják szét a szerszámokat.

43. oldal

– A fodrásznál mindig nagyon jó történeteket hallok! – mondja anyám a vasárnapi ebéd közben.

/Mama meséi 1./

(első mondat)