Peter Spufford

Az Európába került rabszolgák között akadtak férfiak is, igaz viszonylag kis számban: a 15. századi Genovában hét eladott rabszolgából csupán egy volt férfi. A férfiakat nem a ház körül, hanem ibizai és andalúziai sóbányákban, illetve a krétai és ciprusi cukornádültetvényeken dolgoztatták, A genovai phocaeai timsóbányákba szállítottak sok férfi szolgát, illetve a hadigályákon az elítéltek mellett rabszolgák húzták az evezőt. A velenceiek ezzel szemben szabad születésű evezősöket foglalkoztattak hajóikon, és rendszeres fizetést adtak nekik. Sokáig latolgatták azonban, hogy ne használják -e fel a rabszolgák munkaerejét a lagúnák és vízi utak fenntartásához, ám végül elvetették ezt az ötletet.

339. oldal, 6. fejezet - Élelmiszerek, nyersanyagok és rabszolgák kereskedelme (Scolar, 2007)

Az amerikai prériken betakarított gabona bőséges vagy éppen alacsony mennyisége néha még hatással van a fejlett világ piacaira, ám közel sem annyira, mint a 14. századi aratások sikere vagy kudarca az akkori emberek életére. Az Európa északi területét 1315-ben és 1316-ban is sújtó rossz termés világméretű éhínséget, zűrzavart és halálozást okozott Lengyelországtól Írországig. Az éhezés egyet jelentett a halállal.

14. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)

Egy 1441-ben kiadott törvény kimondta, hogy „aki a a contado területén saját birtokán (podere) él, ültessen minden évben eperfát, egészen addig, amíg számuk el nem éri az ötvenet”. Hogy az eperfákon élő selyemhernyók milyen hatással voltak a firenzei selyemiparra, az nem teljesen tisztázott, ám az eperfaültetés törvényi szabályozása precedensértékű volt más városokra nézve, ahol hamarosan hasonló rendeleteket adtak ki.

250. oldal, 5. fejezet - Iparcikkek kereskedelme (Scolar, 2007)

A 15-16. század folyamán a luccai kereskedők igen előkelő helyet foglaltak el a „nemzetközi” üzleti életben, ami nagy részben annak volt köszönhető, hogy a városvezetés gondoskodott a lakosok megfelelő oktatásáról és képzéséről.

30. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)

Az első, illetve Rigaud érsek esetében a második nap alatt megtett út során az utazó átvágott, a Párizst körülvevő erdőségeken. Ezt az erdősávot az uralkodók és az arisztokraták a vadászati lehetőségek miatt igen kedvelték. A híres Párizs környéki paloták – Vincennes, Fontainebleau, Versailles és Chantilly – eredetileg mind vadászkastélyok voltak. Egy történész egyenesen azt állította, hogy a Capeting királyok azért Párizst választották székhelyül, mert itt voltak a legjobbak a vadászati lehetőségek. Míg az arisztokrácia boldog volt, hogy Párizst lóhátról csupán egy napi útra levő erdőségekben, látszólag végtelen mennyiségű vad található, ugyanez a párizsi polgárokat már kevésbé töltötte el örömmel. Párizs egy 15. század eleji lakosa híres, de sajnos névtelen naplójába feljegyezte, hogy kemény teleken a farkasok az erdőkből egészen a városfalak közelébe húzódtak, és ha valaki a megfelelő elővigyázatosság nélkül egyedül indult útnak, bizony előfordult, hogy az éhező állatok megtámadták és felfalták.

142. oldal, 3. fejezet - Az udvari városoktól a könyvelőkig (Scolar, 2007)

A városvezetésnek mindig gondja volt arra, hogy a szegény lakosok éhezése ne vezzesen az étel minősége és ára miatti lázadásokhoz. Hogy az elégedetlenséget csillapítják, gyakran előfordult, hogy az állam pénzzel támogatta a kenyérvásárlást. Erre Firenzében az 1340-es évek európai éhínségek idején került sor, amikor a városvezetés nagy mennyiségben gabonát importált, melyet utána alacsonyabb áron adott tovább a városi pékeknek. A lázadásokat megelőzendő előfordult az is, hogy közvetlenül a szegényekhez juttatak adományokat. XXII. János pápa (1316-1334) például hetente átlagosan 767500 vekni kenyeret osztott szét Avignon szegényebb polgárai között.

95. oldal, 2. fejezet - Udvarok és fogyasztók (Scolar, 2007)

Giovanni Benci – Amerigo Benci fia – családja nem számított jómódúnak, az 1427-es firenzei adóösszeírás (cataso) szerint egy városi házzal és egy vidéki tanyával rendelkeztek. Iskolái elvégzése után, 15 évesen kezdődött meg a kereskedelmi karrierje, amikor 1409-ben a Medici-vállalat római irodájában küldöncként helyezkedett el. 1420-ra már ő volt az iroda főkönyvelője, 1424-ben pedig Genovába küldték, hogy előkészítse egy újabb iroda megnyitását, melynek hamarosan a vezetőjévé választották. A genovai vállalkozásból részvényesként is kivette a részét. 1433-ban időszakos irodát nyitott Bázelben, arra az időre, amíg az egyházi tanácskozás miatt a pápai kúria itt tartózkodott. 1435-ben a Medici-cég cégvezető-helyetteseként tért vissza Firenzébe, és ezután a társaság banki ügyleteit irányította. 1443-ban vehette át a cégvezetői posztot; vezetése idején a vállalat szépen prosperált. Természetesen saját vagyonának gyarapításáról sem feledkezett meg: amikor 1451-ben a vállalatot átstrukturálták, 18 ezer forintot tudott befektetni az újonnan létrejövő társaságba. A 1457-es cataso szerint Benci több mint 26 ezer forintnyi vagyont hagyott az örököseire, mely meghaladta a Medici-vagyon ötödét.

56. oldal, Első fejezet - A kereskedelem átalakulása (Scolar, 2007)

Franciaországban az adókat a területi királyi hivatalnokoknak kellett befizetni, akik továbbküldték a kincstárnak, más néven a Trésor-nak ahol – az adónemtől függően – a Chambres des Comptes vagy a Cour des Aides gondosan átszámolta. A király csak igen kis mennyiségű készpénzt kapott ténylegesen kézhez. VII. Károly például szerencsejátékokra kért kisebb-nagyobb összegeket argentierétől, Jacques Coeurtől.

60. oldal, 2. fejezet - Udvarok és fogyasztók (Scolar, 2007)

A 14. századi mércével hatalmasnak számító Firenzében tehát a lakosság egyharmada egy bizonyos tevékenységből, a gyapjúszövetek gyártásából élt. És nem is akármilyen gyapjúszöveteket gyártottak itt! Az előállított textíliák többsége az arisztokraták által generált felvevőpiacra szánt elsőrangú, luxiscikknek számító áru volt. Az 1330-as években évente nagyjából 80 ezer tekercs szövetet állítottak elő, melynek összértékw Villani szerint 1,2 millió aranyforint volt. Ez az összeg az angol és a francia király évi jövedelmeinek együttes összegével volt egyenlő.

237. oldal, 5. rész - Iparcikkek kereskedelme (Scolae, 2007)