!

Peter Sloterdijk német

Tudástár · 12 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévSloterdijk, Peter
Nemférfi

Képek 4

Könyvei 12

Peter Sloterdijk: A gondolkodó a színpadon – A Jó Hír megjavításáról
Peter Sloterdijk: Harag és idő
Peter Sloterdijk: A varázsfa
Peter Sloterdijk: Világra jönni – szót kapni
Peter Sloterdijk: The Art of Philosophy
Peter Sloterdijk: Stressz és szabadság
Peter Sloterdijk: Critique of Cynical Reason
Peter Sloterdijk: Bubbles
Peter Sloterdijk: Globes
Peter Sloterdijk: Estrés y libertad

Kapcsolódó sorozatok: Spheres angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Radikális gondolkodók Typotex · Dianoia Jelenkor · Helikon Huszonegy Helikon

Illusztrálásai 1

Antoine de Saint-Exupéry: Der Kleine Prinz

Népszerű idézetek

Kuszma>!

A neurotikus személyiségekről tudni lehet, hogy mindig ugyanabban a kanyarban éri őket valamilyen szerencsétlenség. A nemzetek magukba olvasztják vereségeik kultuszhelyeken őrzött emlékét is, melyekhez a polgárok rendszeresen elzarándokolnak. Ezért kivétel nélkül gyanakvással kell fogadnunk az emlékkultuszok minden formáját, mindegy, hogy vallási, civilizációs vagy politikai öltözékben lépnek-e fel. A megtisztító, felszabadító vagy önazonosságot biztosító emlékezés ürügyén óhatatlanul az ismétlés vagy az újrarendezés valamilyen eltitkolt tendenciáját részesítik előnyben.

85. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

Kuszma>!

Az önmagunkkal szemben érzett helytelenítés szolgáltat bizonyítékot a gondolkodó számára arra, hogy az ember rendelkezik a megfelelő, az igazságos és a dicséretes vele született, bár zavaros ideájával, melynek elvetésével szemben a lélek egy része – tudniillik éppenséggel a thümosz – tiltakozással él. Ezzel az önelutasításhoz való odafordulással veszi kezdetét az önállóság kalandja. Csak aki képes saját maga megfeddésére, alkalmas arra, hogy vezesse is önmagát.

45. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

2 hozzászólás
Kuszma>!

Ahol irigység borul a szociális igazságosság öltözékére, ott jelentőséget kap a mások lekezelésében talált élvezet, ami félig-meddig kiirtással ér fel.

281. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

Kapcsolódó szócikkek: irigység
Kuszma>!

Az isteni harag eredetével, rendeltetésével és hatásmódjával kapcsolatos megfontolások egy olyan tényállásra hívták fel a figyelmünket, melyet csak ritkán vesznek figyelembe. Ez nem más, mint hogy létezik valamiféle olyan lázas derű, melyet egyedül csak az apokaliptikus elmélet vált ki belőlünk azzal a várakozással, hogy végül is minden másképpen alakul majd, mint ahogy azt a jelenleg sikeresek elképzelik.

187-188. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

18 hozzászólás
Kuszma>!

A puszta fogyasztó az az ember, aki nem ismer – vagy ne is ismerhessen – többé más vágyakat, mint amelyek – hogy Platónnal szóljunk – a „lélek” erotikus vagy vágyakozó „részéből” erednek. Nem hiába vált a meztelenség a fogyasztói kultúra vezető tünetévé. A meztelenség ugyanis mindig a vágyakozással szemben elkövetett merénylettel jár együtt. Mindazonáltal a sóvárgásra felszólított ügyfelek nem maradnak teljességgel elhárító erők híján. Az intelligenciájukból fakadó méltóságuk elleni állandósult támadásokat vagy a folyamatosan alkalmazott irónia vagy a tanult közöny segítségével verik vissza.

34-35. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

Kuszma>!

Az egyenlőség paradoxonát még soha nem feszítették ennyire túl, mint a bolsevizmus virágkorában: akkoriban az osztálynélküliséget hirdető alfaállatoknak sikerült az egész hatalmat a kezükben összpontosítani.

251. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

1 hozzászólás
Kuszma>!

Rosa Luxemburg korai halála után a 20. század elején senki sem akadt, aki elvitathatta volna Lenin igényét arra, hogy Marx utódja legyen. Valóban ő volt az az ember, akit isten haragjában politikusnak teremtett, hogy Max Weber egyik, a költő Ernst Tollerre vonatkozó mondását egy megfelelőbb címzettre alkalmazzuk.

226. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

Kapcsolódó szócikkek: Karl Marx · Lenin · Rosa Luxemburg
2 hozzászólás
Kuszma>!

Egyetlen szociálpolitikának sem volna kilátása a sikerre, amely nem értené meg azt, hogy a társadalomszervezés értelme abban keresendő, hogy korlátok közé szorítsa az ember ember általi zaklatását. Ez ellen a parancs ellen vakmerően vétettek a 20. század kollektivista rezsimjei abban az értelemben, hogy feltalálták az összepréselés példátlan mérvű szadizmusát. A lágerek világának legszélsőségesebb gonoszsága, ahogyan azokat Sztálin, Hitler és Mao megteremtette, nem is annyira abban a tényben mutatkozik meg, hogy az embereket a „puszta élet” státusára redukálják, amint azt Giorgio Agamben igyekezett megmutatni egy túlhajtott értelmezés keretei között. A tábor inkább azon az intuíción alapszik, hogy a poklot a többiek jelentik, amint kölcsönösen egymásra kényszerítik kéretlen közelségüket.

358. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

Kuszma>!

Ragaszkodnunk kell ahhoz a belátáshoz, hogy az erőszak a 20. században egyetlen időpontban sem „tört ki”. Valójában az erőszakot vállalkozói kritériumoknak megfelelően annak ügynökei tervezték, és menedzsereik széles körű áttekintése alapján irányították az objektumokra. Ami első pillantásra a legmagasabb szinten megvalósuló ámokfutásnak tűnhetett, az a gyakorlatban mindenekelőtt a bürokrácia, a pártmunka, a rutin és a szervező megfontolás eredménye volt.

50. oldal

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet

9 hozzászólás
Typotex_Kiadó KU>!

Harag és idő: az egyszerű robbanás

Ha a harag kiáradása fejlettebb formákat ölt, akkor a dolgok odáig jutnak, hogy tudatosan vetik el a harag magvait, és gondosan takarítják be a gyümölcseit. A gyűlöletkultúra által válik a harag a tervek formátumává. Ahol a bosszú tervezetei érlelődnek, ott a sötét energiák hosszabb időszakokon át megszilárdíthatók. Amit Nietzsche a lelkiismeret eredetéről mondott – hogy tudniillik annak az ígérni képes ember képezi előfeltételét, még inkább érvényes a bosszúálló emlékezetére. Ez utóbbi olyan ágens, aki nem csak a vele szemben elkövetett jogtalanságot jegyzi meg, hanem a visszafizetésének terveit is. A „hosszú távú akarattal” rendelkező szubjektum az, akinek – Nietzsche vonatkozásokban gazdag jellemzése szerint – „szabad ígéretet tenni”. Ha egyszer kialakult ez az akarat, akkor a bosszúállás dédelgetett tervei hosszú időszakokon keresztül fenntarthatók, és egyik nemzedékről a másikra átvihetők. Amikor az áthagyományozás eléri a rákövetkező ágensek fokát, akkor ez annak a jele, hogy kialakult az
autentikus haraggazdaság. Ettől kezdve a haragjavakat többé már nem véletlenszerűen halmozzák fel és alkalomszerűen tékozolják el, hanem a tervszerű termelés és gondozás tárgyaivá válnak. Olyan kincset képeznek, amely tulajdonosai számára személyfölötti indítékok előtt nyit kaput. Amint a kollektíven őrzött haragtömeg a készletek, a kincsek vagy a követelések
formáját ölti, kézenfekvő feltenni a kérdést, hogy vajon az efféle felhalmozódott értékek beruházható tőkékként is felhasználásra kerülhetnek-e. Ezt a kérdést a továbbiakban a baloldali pártok újszerű, pszichopolitikai definíciója segítségével válaszoljuk meg. Ezek a pártok ténylegesen olyan haragbankokként foghatók fel, amelyek – ha értenek az üzlethez – ügyfeleik befektetéseiből politikai és thümotikai szempontból releváns hasznot gazdálkodnak ki.
Ha az egyes tulajdonosok haragképessége tekintetében elismerjük a bank- vagy takarékpénztár- funkció valóságát és hatékonyságát, akkor megértjük, hogy miképp tud a harag kezdeti diffúz kiinduló alakja a szerveződés magasabb fokaira hágni. Ezen előrehaladás nem csak annak az útnak a megtételét jelenti, amely a helyi, intim érzelmektől tart a nyilvános politikai programokig, hanem jelentős változás játszódik le a haragpotenciálok időszerkezetét illetően is. A haragtömegek a düh itt és most vakon végbemenő kitöréseitől átesnek a forradalomnak a megalázottak és megbántottak érdekében előrelátóan tervezett világtörténelmi projektjéig tartó metamorfózisán.
Amíg azonban a harag megmarad a robbanás fokán, addig a „föllángolás” módján sül ki: „S akkor hatalmasra gerjedt Akhilleusz haragja.” A közvetlenül thümotikus lereagálás a beteljesedett jelen egyik változatát képezi. A haragvónak éppúgy nem üt az órája, mint a boldognak. Az itt és most síkján átélt tombolás semlegesíti az idő vissza- ill. előretekintő eksztázisait, úgyhogy mindketten eltűnnek az aktuális energiafolyamban. Ez teszi az őrjöngést még a tomboló számára is vonzóvá. Az őrjöngő szubjektum élete pezsgés a szituáció kelyhében. Az energia romantikus átérzői számára pedig a dühödt ágálás a flow egyik változatát jelenti, amely magában foglalja a misztikus és állati időkbe való visszatérést, mellyel kapcsolatban annak ismerői arról biztosítanak bennünket, hogy a szilárdan megálló és a változó Most minőségével rendelkezik.

104-106. oldal I. A harag üzleteiről általában

Peter Sloterdijk: Harag és idő Politikai-pszichológiai kísérlet