!

Péter László

Könyvei 36

Péter László: Így élt Juhász Gyula
Péter László: Szeged
Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei
Péter László – Brendan Dooley – Donna Bohanan – Lawrence Stone – Volker Press – William D. Rubinstein: Túlélők
Péter László: Az Elbától keletre
Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban
Péter László: Annák, szerelmek
Nagy Botond – Péter László: Szeged
Péter László: József Attila közöttünk
Péter László: Szeged utcanevei

Kapcsolódó sorozatok: Dorozsmai füzetek · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Így élt… · Circus Maximus · Magyar városok · Tiszatáj könyvek

Szerkesztései 11

Péter László (szerk.): Új magyar irodalmi lexikon 1-3.
Péter László (szerk.): A Somogyi-könyvtár száz éve
Kovács Sándor Iván – Péter László (szerk.): Tömörkény emlékkönyv
Péter László (szerk.): Szeged
Lőkös Zoltán – Péter László – Simon István (szerk.): A Délmagyarország fél évszázada 1910–1960
Péter László (szerk.): Emlékkönyv Móra Ferenc születésének 130 éves jubileumára
Péter László (szerk.): Karcag a magyar művelődés történetében
Péter László (szerk.): A Dél-Alföld madárvilága
Péter László (szerk.): A célszemély: Bálint Sándor
Korkes Zsuzsanna – Péter László (szerk.): A Kiskunság népművészete

Illusztrálásai 18

Gion Nándor: Postarablók
Benedek Elek: A két bors-ökröcske
Kóka Rozália (szerk.): Egy asszony két vétkecskéje
Kassovitz László: Pamacs elszökik
Kassovitz László: Pamacs
Burány Béla: Mé piros a gólya csőre?
Kassovitz László: Kócmajom
Kisfalussy Bálint: Kapofáncs
Noth Zsuzsánna: Anya cömemel
Kontra Ferenc: A halász fiai

Antológiák 1

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak

Róla szóló könyvek 1

Apró Ferenc: Péter László munkássága

Népszerű idézetek

Uzsonna >!

Ki gondolná a galamblelkű Gárdonyi Gézáról, hogy az ifjú szegedi újságíróként két ízben is párbajozott, s ezért kétszer is meglakta a Vasas Szent Péter utcai „közintézményt”? Pedig így volt. A Szegedi Paprika című élclapban egy versével kigúnyolta May R. Miksa szegedi bankárt, mire ez bepörölte a fiatal újdondászt. Ügyvédje, Kókay István, a tárgyaláson sértegette Gárdonyi lapját. Erre Gárdonyi a Szegedi Híradóban most meg Kókayt figurázta ki. Az ügyvéd párbajra hívta Gárdonyit. 1899. (szerintem rossz a dátum: 1890) január 16-án délután fél kettőkor volt a kardpárbaj a Sörház utcai kaszárnya vívótermében. Kétszeri összecsapás után mindketten megsérültek. Gárdonyit, mivel a szeme fölötti sebből a vér a szemébe folyt, harcképtelennek nyilvánították. Tizennégy napi államfogházat kaptak a párbajozó felek. Gárdonyi 1890. augusztus 2-án vonult be. Kedélyes, kártyázással töltött napok voltak. Mi sem jellemzőbb, hogy ő még a fogház lakója volt, de élményeiről már cikksorozat indult a Naplóban. (Mert ekkor már ennek volt a munkatársa.)
Második párbaja Újlaki Antallal esett. Gárdonyi a Napló 1890. július 16-i számában egy Fortgang nevű csavargóról írt. Újlaki – azelőtt Vortgang volt – magára vette a dolgot, párbajra hívta Gárdonyit. Erre a Hungária szállóban került sor július 19-én, délelőtt 10-kor. Nagy hévvel rontottak egymásnak a dühös felek. Újlaki közben elesett, de Gárdonyi ezzel mit sem törődve tovább vagdalkozott, s még a vállán is megsebesítette ellenfelét. A segédek közbeléptek, ám a megvadult Gárdonyi még őket is megsebesítette. Újlakit eszméletlenül szállították el. Gárdonyit most egy hónapra ítélték. 1891. április 10-én újból bevonult az államfogházba, de most már nem volt olyan kedélyes. Cikkeket írt újból, de korántsem oly vidáman. Május 10-én szabadult, s kevéssel utána, július végén kilépett a Napló szerkesztőségéből, elment Szegedről Aradra.

73-74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gárdonyi Géza
4 hozzászólás
Uzsonna >!

1890. május 1-én a Vasas Szent Péter u. 17-19. sz. alatt új börtöntípus nyílt meg: az államfogház. Párbajvétségért és politikai bűncselekményért csukták be ide az elítélteket. A büntetés itt alig állt másból, mint a szabadságnak kíméletes elvonásából. Nappal a foglyok érintkezhettek egymással, házi vagy vendéglői kosztot hozathattak be, csupán éjjel voltak elkülönítve.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1890
36 hozzászólás
Lunemorte P>!

Pista csalta föl egyszer valami bújócska közben Gyulát a padlásukra is, amikor rájuk csapódott egy nagy láda födele. Belülről nem tudták kinyitni, kiáltozásukat senki sem hallotta meg. Órákon át szorongtak benne, s végül már reményt vesztve a halálra készültek. Könnytől maszatosan megcsókolták egymást, imádkoztak, és sírdogálva várták a Kaszást. Késő este találtak rájuk, félholtan szedték ki őket a ládából. Juhász Gyulában egész életére nyomot hagyott e szörnyű élmény; mindig iszonyodott, ha villamossal, vonattal kellett utaznia, és liftbe nem szállt soha.

24. oldal

Creusa>!

A jegenyék testvére, én,
Zokogtam a magyar viharba,
S a hant alá úgy térek én,
Mint a mag, amely kihajt tavaszra.

Creusa>!

A nagyapám íróasztalán mindig ott voltak Kossuth Lajos iratai az emigrációból. És ágya fejénél az örök kormányzó képe. Amikor beléptem a szobába, az az érzésem volt, hogy itt nagyon visszavárnak valakit, aki elment és akit nem lehet felejteni.

12. oldal

Lunemorte P>!

Száz éve, 1879. március 12-én hajnalban a Tisza viharos hullámai eltörölték a föld színéről a régi Szegedet.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Szeged · Tisza
1 hozzászólás
olvasóbarát P>!

.. egyfelől az eszményi magasságokba emelt Nőért- Anna korai előképeiért, majd Anna testetlen, jelképpé finomult alakjáért, utóbb az ő örök szőkeségét újra meg újra idéző többi nő szépségért-rajongott, s ” megdalolta őket", miközben testi valójukhoz alig mert közelíteni.

167. oldal

Péter László: Annák, szerelmek Nőalakok Juhász Gyula költészetében

Hajnalcsillag>!

Próbáltam néha-néha a halált,
De gyáva szívem mindig visszafájt,
Hiába siralomvölgy ez a tájék,
Úgy érzem néha, hogy valaki vár még.

Egy álom él szívemben. Csak egy álom,
És ez az életem,
És ettől szép lesz magányos halálom.
(Vita sommium breve, 1907)

66. oldal - Így élt Juhász Gyula (Móra, 1980)

Hajnalcsillag>!

A költőben a viszonzatlan szerelem tán még jobban fölszította érzéseit. Egyre kevésbé a valóságos Anna – a telt alakú, termetes, fehér bőrű, nem túlságosan művelt, harmadrangú színészlány – ihlette; sokkalta inkább és egyre jobban a maga álmainak kivetülése, a eszményi nő.

93. oldal - Így élt Juhász Gyula (Móra, 1980)