Peter J. Tomasi

– Miért vagy ennyire negatív, amikor épp a pohár-félig-tele hangulatban vagyok?!
– Én épp szétverem-a-poharat-a-mocskos-pofádon hangulatban vagyok!

– HAHAHAHA! Ó, hogy hiányoztál Bőregérrrr. Még mindig hiányzol. Az igazi éned. Méééélyen legbelül… Tudod ezért is mentem el. Nem bírtam tovább elviselni, hogy hiányzol. De most itt vagyok és kopogok az ablakodon. Téged kereslek, az árnyékomat. Ki akarlak hívni játszani. Jössz? Játszol velem úgy, mint régen?

Szóval, Bruce, amikor most belépsz, mond magadnak, hogy Ő csak egy ember. Épp mint te. Mond magadnak, hogy húsból van, amit meg lehet sebezni, csontból, amit szét lehet roppantani. Hogy Ő is lélegzik, alszik és eszik. Bizonyítsd be magadnak. Nézz rá, nézz azokba az elátkozott szemekbe. Nézd addig, amíg elkapja a tekintetét. Amíg azt nem látod, hogy a szeme úgy működik, mint az emberi szem. Amíg azt nem látod, hogy megmoccan a pupillája. Csak egy apró, hirtelen változás, de megtörténik. A szemébe nézel, és meglátod. Csak a pupilla szinte észrevehetetlen rezdülése, de ott van. Akkor majd azt mondod magadnak, na látod? Az álca alatt Ő is az, aminek gondolod. Csak egy ember. És ne törődj vele, hogy azt láttad, azok a szűk pupillák kitágulnak. Miattad tágulnak ki, ha elég sokáig nézed őket. Ne törődj vele, hogy az, amitől azok a tűszúrásnyi fekete pontok kitágulnak… az a szeretet.

Már annyi vért vettek tőlem, hogy egy vámpír is belefulladna. És annyit nyomtak belém annak a bőregérnek az ellenmérgéből, hogy lassan én is denevérré változom.

– Mindig is te voltál az én tökéletes szörnyetegem, Harley. A bordámból alkottam meg a testrészeidet, és szépséges hazugságokkal fűztem őket egybe. Szétzúztam az agyadat a földön, és valami csodálatosan abnormálissal helyettesítettem. Az én teremtményem vagy, és ha engem akarsz szolgálni, akkor… tökéletesnek kell lenned.
– Én… én nem hiszem, hogy meg tudom tenni, Mr. J.
– De gondolj csak bele, milyen jól fogunk szórakozni, ha megteszed!
– És akkor is szépnek tartasz majd?
– Ó, Harley! Mondtam én valaha, hogy szépnek tartalak?

Ma este mindent rendbe hozunk. Mert most itt vagyok! Visszatértem, hogy megmentselek! Hogy megmentselek azoktól, akiket a szövetségeseidnek hívsz. A kompániádtól, azoktól, akik lelassítanak. Akik gyengévé tesznek. Eljöttem, hogy végezzek velük, egyikkel a másik után… Hogy újjászülethess mint az a Denevérember, akit ez a város megérdemel!

Lassú voltál, Batman!

– Mégis mit akarsz, mit csináljak Batmannel?
– Mit csinálj vele? Hát… például férjül vehetnéd! De persze túl sokat tespedne, pizzát zabálna, tévét nézne, aztán hozzád bújna éjszakánként. Puhapöcs lenne belőle.

– Nem vagy te semmi… csak egy degenerált rohadék!
– Hahaha! Ez a beszéd! Úúúúgy imádom a mocskos szádat…