Péter I. Zoltán magyar
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Péter I. Zoltán |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 17
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Várad, villanyváros
Szerkesztései 1
Népszerű idézetek
Léda pedig még huszonkét éven át hurcolja selymekbe és prémekbe burkolva, meghasonlott boldogtalanságát.
409. oldal
Péter I. Zoltán: Ady és Léda 86% Egy szerelem története
Tudja, mire tanított meg Páris? Hogy a festett arcnál szebb az én igénytelen – de érintetlen arcom. Hiszi-e?
46. oldal (Csinszka Adynak)
Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka Egy másik szerelem története
A művészfajta ember tragikus az ő szerelmeiben, igazán olyan, mint a gyermek, aki nem nyugszik, amíg a játékszerét szét nem bontja, s meg nem találja benne a nyomorú kócot…
364. oldal
Péter I. Zoltán: Ady és Léda 86% Egy szerelem története
„…Carlóban vagyok. Vesztettem. De ez nem baj. Fontosabb, hogy itt gyönyörű, és én aránytalanul vígabb, bízóbb, jobb kedvű vagyok…” (Ady Lajoséknak írt levél 1911. május 15-én) „…Ez az átkozott pokol, ez a Monte-Carlo agyonütött pénzileg. De egyébként sokkal jobban vagyok…” (Osvát Ernőnek írt levél 1911. május 19-én) „…A Szilágyi által szerzett pénzt hálásan köszönöm […] Sajnos, nem volt áldás rajta [ugyanis azt is elvesztette ruletten]. Holnap utazunk Firenze felé. Az a fontos, hogy kedélyem és egészségem tűrhető…” (Ady Lajosnak 1911. május 19-én)
364-365. oldal
Péter I. Zoltán: Ady és Léda 86% Egy szerelem története
…Fehérné szalonjában szembe került a Párizst járt, mondén asszony és a repülni vágyó, nagy szemű paraszt Apolló
18. oldal, első rész (Ady és Léda megismerkedésének legendája)
Péter I. Zoltán: Ady és Léda 86% Egy szerelem története
Ady reflexiója perének két nappal előbbi, távollétében lezajlott tárgyalásához Az ingyenélés cím alatt jelent meg. Ez az érdekes módon harmadik személyben megfogalmazott kis cikk azt mutatja, hogy a költő mennyire szívére vette a háromnapi büntetést.
A sajtón mindenki szeret ütni. Legkivált a konzervatív öreg bácsik és a megcsontosodott, megméltóságosodott bürokraták. Komolyabb glosszát maga Ady Endre sem óhajt fűzni azokhoz, amiket Sável Kálmán főügyész az ő sajtóperének táblai tárgyalásán elmondott. Különben is alaposan elbánt a főügyész úrral dr. Dési Géza. Csak az inkriminált ingyenélésről akarunk itt az apróbetűs rovatban szólani. Csakugyan olyan súlyos szó volna ez a szó? Csak két fogalommal állhat kontrasztban: a drágánéléssel és az akciótlan éléssel. Most már az ördög tudja, hogy áll a dolog. Ha azt írja valaki egy kanonokról, hogy nagyon drágán él, mindjárt ráfogják az emberre, hogy szekularizálni [világi célokra kisajátítani] óhajtja a papi vagyont. Ha meg az íródik, hogy egy kanonok akcióban van, megint félreértés támad. A »Figaro« egy emlékezetesen ragyogó cikket közölt volt a múlt évben. A cikknek még nagyobb érdekességet adott, hogy állítólag egy egzotikus princ, Jukanter herceg írta. A cikk azt fejtegeti, hogy a lázasan dolgozó művelt emberiség célja voltaképpen egy a tropikus tájak semmittevő lakóinak céljával. Az emberiség azt az állapotot igyekezik megteremteni, melyben örökös élvezetben, a semmittevés boldogságában lesz része mindenkinek. Valóban lehet-e szebb célja az emberiségnek, mint az eljövendő új olimpuszi életnek a kiküzdése? És ha a nagyváradi kanonokok esetleg már előlegezték volna maguknak ezt az olimpuszt, hát olyan nagy baj ez? Csak ezt akartuk kérdezni. Ezt is csak így szelíden. Bajos dolog ám ma őszintén írni. A szabad szónak milliónyi az ellensége s a Kozma Sándorok helyébe Sável Kálmánok jövének…
93-95. oldal
Úgy fájna, ha fölbosszantana, ha komolyan vennéd – ha szép – ragyogó – arcod – csak egy percig is elszomorodna – ennyi kicsinyes méltatlanság láttára. – Bocsáss meg Neki – Drága – én megbocsájtottam – s a harag úgy piszkítja, úgy öregíti, eltorzítja – a haragvó embert. – Nekünk nem szabad elcsúnyulni.
Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka Egy másik szerelem története
Ha pénteken írt levelem szent és szép lázas émotionjára gondolok, ma is irigyen, büszkén érzem, milyen igaz – szép – és nemes volt a felindulásom. – Milyen méltó volt gyönyörű, bennem élő, lobogó – forró gőgöm, lázadásom, és milyen igaz – szent, asszonyi érzés az alázat, a megsemmisülés, mikor önként választott és Sorsomtól kirendelt Uram lábainál félve egészen kicsin és boldogan – megcsókolom azt. És milyen – csodásan – szép – az és rendkívüli, h[ogy] egymásért születtünk, csaltunk – harcoltunk – kerestünk, fájtunk, sírtunk mai napig; h[ogy] játszottunk és kijátszottunk érzéseket, embereket egymásért, hogy mindég, magunkban – egymásért, egymásnak. – Csinszkym, be szép, be gyönyörű – be páratlan ez.
Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka Egy másik szerelem története
Csinszkám,
úgy értsd, ahogy én írom most: ha te ne volnál, minden bátorítás, minden más haszontalan volna, s én most nem élnék tovább. A te életed s a folytonos reádgondolás a morfinista morfiumja, s szinte galádul sok öröm ez időkben. Szeretem sok, bolondos színű, kiszámíthatatlan s végzetes voltodat, de – talán mégiscsak rontanálak – magamnak! –, ha mindent bevallanék. Szeress, mint én, s gondolj a halálra mindig, hogy el ne rontsuk egymásnak a kivételes szépségeket, miket kaptunk, s miket ma egy órában elveszítettünk a sír aljáig.