Peter Fehervari

Perhaps the xenophobia of the gue’la is not a sickness, but a strength.

– Bölcsebben tenné, ha most szépen elsétálna – mondta az útját elálló tiszt.
– Tessék? – lépett hátra megütközve Jonah.
– Azt mondtam, hogy tűnjön innen! – vicsorított rá a tiszt, s a viselkedése egy pillanat alatt megváltozott, mintha átállítottak volna az agyában egy kapcsolót. – Ez lezárt terület!
A tisztet kísérő katonák Jonah-ra emelték csonttusájú karabélyaikat. Tízen voltak a sötét, szélfútta utcán, alig karnyújtásnyira a helytől, ahová jött. Csupa nagydarab, szakállas fickó hosszú, fehér kabátban és prémmel szegett füles sapkában.
Az egyenruha ellenére Jonah annak látta őket, akik valójában voltak: gerinctelen, erkölcstelen alakoknak, akik alig jobbak az útonállóknál. Ennek a szánalmas világnak a katonasága sokkal jobban értett a saját népe terrorizálásához, mint ahhoz, hogyan is kell olyanokkal szembeszállni, akik esetleg visszaütnek. Arról a fajtáról már nem is szólva, ami a prémsapkások őrizte épület mélyén lapult.
– Én nem ennek a világnak vagyok az állampolgára – mondta Jonah csöndesen. – A Szent Inkvizíció különleges jogkörrel felruházott megbízottjaként érkeztem, hogy kipurgáljam innen az eretnekséget!
Azzal az épületre bökött.
– Mostantól itt én parancsolok.
Még csak annyi fáradságot sem vett, hogy felmutassa a hamis inkvzítori pecsétet. Túl fáradt volt hozzá, és esze ágában sem volt feleslegesen energiát pazarolni ezeknek a bolondoknak a meggyőzésére, mikor messziről bűzlöttek a félelemtől. Mindössze annyit szerettek volna, ha valaki tesz valamit, amitől elmúlik a rettegésük. Ha valaki varázsütésre eltünteti azokat a dolgokat az épületből.

Az egyedüli igazság az, amit az emberek maguknak alkotnak, és ezek közül még a legjobbak és leginkább időtállóak sincsenek kőbe vésve, csupán a porba rajzolva.

120. oldal, 3. fejezet - KITARTÁS (Tuan Kiadó, 2020)

'Remind me again why we're fighting for these bastards, Cross?' Trujilo asked.
'Because the other ones are much worse, my friend.'
And that's the whole story of the Imperium, Cross decided.

244. oldal - Chapter Twelve

Steel yourself, traveller, for the road you’ve chosen won’t be easy. You’ll find no joy and precious little glory along the way, let alone the hope of a better tomorrow at journey’s end. And if you crave immaculate answers you’d best turn back now, for such salves are for the innocent, the ignorant and the wilfully obtuse – those sleepwalkers who keep to the well-trodden avenues of life unto death.

‘Please, lord,’ he begged the Great Wheel, rocking back and forth in his distress. ‘I don’t wanna go out like this!’ Like I was nothing…
+You were not,+ a voice answered, speaking inside his head. +None of you were, least of all you, Harlan Decker. You rose further than most.+
Decker stared at the Wheel. For a few precious moments he thought it had answered him, but no, this voice was different. It talked like a man.
+You made a stand. It was misguided and futile, but it was real. You were real.+
‘Who… who are you?’
‘Your executioner,’ the voice said aloud. It was right behind him.
Decker spun round. A robed giant was standing over him, its pale eyes glowing. A Shiner – far worse than he’d imagined ’em! With a moan the preacher crawled away.
‘No!’ he wailed. ‘I ain’t ready!’
‘Few ever are, Harlan Decker. Nevertheless it is your time.’

Mind árnyak vagyunk csupán, akik a lélek hosszú rémálmában küzdünk, hogy testet ölthessünk.
Icharos Malvoisin
A Ragyogó Angyalok elbíráló-káplánja

‘The world.’ Jonah shook his head. ‘It’s all tangled up in itself. Maybe even broken. I’ve seen things change, then change again, like they were being shuffled over and over. Nothing’s set in stone anymore, if anything ever was. The more you look at it, the more you see the cracks.’

Chapter Four - Devotion