Percy Bysshe Shelley angol brit
1792. augusztus 4. (Field Place, Horsham, Sussex, Nagy-Britannia) – 1822. július 8. (Lerici, Olaszország)
| Nem | férfi |
|---|
Könyvei 23
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · A világirodalom gyöngyszemei · Az angol líra kincsesháza · Sziget Verseskönyvek · Lyra Mundi
Antológiák 24
Róla szóló könyvek 3
Népszerű idézetek
Első álmom rólad volt,
Első álmom elrepült.
Még az esti szél nyögött.
Még az égen csillag ült.
AZ ÓCEÁN
RÉSZLET A CHILDE HAROLD IV. ÉNEKÉBŐL
Gyönyörű az uttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedűl.
Megvetlek, ember! Természet, te hű,
meghitt barátom, benned rejtezem:
fogadj be hát Mindenség, lelkemen
a mondhatatlan űl, kiáltó rejtelem.
A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
s ajkához hajló újjal a Gyönyör
mindegyre búcsut int, és mind a Méz,
mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör…
/A Melancholiáról/
Maradj! csak egy szavad hagyd hallanom,
Csókolj, amíg egy csók gyönyöre tart;
S kihűlt szivemen s égő agyamon
E szó s e csók túlél minden vihart,
181. oldal, Shelley: Adonais (Európa, 2006) · Percy Bysshe Shelley
Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad…
Percy Bysshe Shelley: Óda a nyugati szélhez (részlet)
V
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj – óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?