Per Petterson norvég
1952. július 18. (Oslo, Norvégia) –
| Nem | férfi |
|---|
Képek 3
Könyvei 21
Népszerű alkotóértékelések
Per Petterson
Per Petterson rajongó lettem.
Petterson könyveit olvasva nagyszerű jellemábrázolásokban, a természet szeretetéről árulkodó leírásokban, egyedi történetvezetésben lehet részünk, mely mentes minden sallangtól. Írásaiban a sérült emberi lelket tárja elénk, mellőzve a lélek boncolgatását, a miértek és a magyarázatok keresését, a hatásvadász, tálcán nyújtott megoldásokat, elég felnőttnek tekintve az olvasót ahhoz, hogy az olvasás közben benne felmerülő kérdésekre önmaga adja meg a választ – mindenki a saját kérdéseire a sajátját.
Népszerű idézetek
(…) minden könyv gerince egy-egy ajtó, ami olyan életekre nyílik, amelyek nem az enyémek, de az enyémek is lehettek volna, és bizonyos módon azzá is váltak, mert mindegyiket kikötöttem egy bójához a szívemben, minden egyes könyvet; (…)
78. oldal
(…) akkor nagyon fiatal voltam, és emlékszem, arra gondoltam: huszonhárom éves vagyok, vége az életemnek. Már csak a maradék van hátra.
238. oldal
Az emberek szeretik hallgatni, amint apránként elmeséled az élettörténetedet visszafogott, bizalmas hangon. Azt hiszik, ezáltal megismernek, de ez nem így van, éppen csak tudnak dolgokat, hiszen tényeket osztasz meg velük, és nem érzéseket. Nem ismerik a véleményedet a dolgokról, fogalmuk sincs arról, a történtek, az elhatározásaid miként alakítottak azzá, aki most vagy. Az üres részeket egyszerűen kitöltik saját érzéseikkel, véleményeikkel, feltevéseikkel. Ily módon egy új életet komponálnak, amelynek semmi köze hozzád, és ezzel biztonságban tudod magad. Senki nem érhet hozzád, ha úgy akarod. Csak udvariasan kell válaszolgatni, mosolyogni, és nem szabad hagyni, hogy úrrá legyen rajtad a paranoia, mert hiszen a hátad mögött kitárgyalnak majd, akárhogy is ügyeskedsz, ez elkerülhetetlen, te magad is így tennél a helyükben.
80-81. oldal (Scolar Kiadó, 2009)
Úgy gondolom, az idő számomra fontos tényező. Azzá lett. Nem szeretném, hogy száguldjon vagy csigalassúsággal vánszorogjon, hanem magát az időt akarom megélni. Azt, amelyben élek, és amelyet kézzelfogható tevékenységek révén szakaszokra osztok be. Így valóságossá válik, ahelyett, hogy észrevétlenül eltűnne.
12. oldal
Ha egy regényben olvasnám ezt, bosszankodnék. Rengeteg könyvet elolvastam, főleg az utóbbi években, de azelőtt is. Gondolatban átlapoztam az eddig olvasottakat és arra jutottam, hogy az efféle véletlenek mesterkélten hatnak szépirodalmi alkotásban, különösen a modern regényekben. Ha könyvben olvasnék a találkozásunkról, nehezemre esne, hogy elhiggyem.
74. oldal
Aztán az egész elmúlt magától, máglya akartam lenni, de a tüzemben több volt a hamu, mint a láng.
7. oldal