!

Pavel Vezsinov bolgár

1914. november 9. (Szófia, Bulgária) – 1983. december 2. (Szófia, Bulgária)

Teljes névNikola Delcsev Gugov - Никола Делчев Гугов
NemFérfi
Wikipédiahttp://bg.wikipedia.org/wiki/Павел_Вежинов, http://en.wikipedia.org/wiki/Pavel_Vezhinov
Életrajz

Könyvei 4

Pavel Vezsinov: A sorompó / A fehér szalamandra
Pavel Vezsinov: A smaragdos szelence
Pavel Vezsinov: A nyomok nem tűnnek el
Pavel Vezsinov: Éjszakai felderítés

Antológiák 3

Juhász Péter (szerk.): Még egyszer a delfinekről
Juhász Péter (szerk.): Bolgár elbeszélők
Csala Károly (szerk.): A gyűlölet tudománya

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

– Az a fontos, hogy az ember végigjárja az utat – rövidebbet vagy hosszabbat, mindegy. És azután tökéletesen szabaddá válik.

A fehér szalamandra

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A félelem alapvető dolog, ami bennünk létezik. Az emberi test nyolcvanöt százaléka víz. Az emberi lélek kilencven százaléka félelem.

A fehér szalamandra

Kapcsolódó szócikkek: félelem
>!
Lunemorte MP

A művészetnek ostorként kell sújtania az érzésekre, a képzeletre. Különben nem művészet.

A fehér szalamandra

Kapcsolódó szócikkek: művészet
>!
Lunemorte MP

Nem az igazság áll-e mindenek felett? Igen, de melyik igazság?

A sorompó

>!
Lunemorte MP

Egyszerűen csak a magában hordott emberekkel beszélgetett, akik együtt éltek a gondolataival.

A sorompó

>!
Bla IP

Amíg pénz van ezen a világon, az emberek mindig olyan nyomorultak és kicsinyesek lesznek, mint az aprópénz, akárhogyan álcázzák is magukat. A pénznek nincs saját arca és képe, olyan lesz mint az, akinek a tulajdonát képezi. Van piszkos pénz, …van nyomorult pénz és szánalmas pénz…

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénz
1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Még a magány hegyes tőre sem olyan szörnyű, mint egy enyhén spicces, fecsegő és unalmas társaság.

A sorompó

>!
Lunemorte MP

– Nem vagyok egészen olyan, mint a többiek… Én bolond vagyok…

A sorompó

Kapcsolódó szócikkek: bolond
>!
Lunemorte MP

Ő is úgy aludt, mint a többi ember, csakhogy nála mindez egészen más módon történt. Egyszerűen lehunyta a szemét, és eltűnt a nemlétben.

A fehér szalamandra, 125. oldal

>!
Lunemorte MP

– Antoni, én hallom a zenét!
– Már mondtad! – feleltem bosszúsan.
– Nem, ez most nem ugyanaz… Eddig olvastam… Most meg egyszerűen hallom magamban a zenét. Igazi hangokkal… Mint egy zenekart.
– Nem lehet, hogy valami mást hallasz? – kérdeztem fegyelmezetten.
– Nem, pontosan azt, amit másolok. Mintha a fejemben egy kis zsebrádió rejtőzne.

A sorompó