Paul Verlaine francia
1844. március 30. (Metz, Franciaország) – 1896. január 8. (Párizs)
Tudástár · 28 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Verlaine, Paul |
---|
Könyvei 13
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Sziget Verseskönyvek Sziget · Európa Diákkönyvtár Európa · Lyra Mundi Európa · Kentaur könyvek Noran · Kétnyelvű klasszikusok Corvina · The Lockert Library of Poetry in Translation Princeton University Press
Antológiák 73
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Nagy fekete éj
Nagy fekete éj
száll szívemre lágyan
aludj, minden kéj,
aludj minden vágyam!
Már semmi se fáj,
ó szomorú óra!
nem gondolok már
se rosszra, se jóra.
Bölcső vagyok én,
ringat egy kéz engem
sírom peremén –
Hallga, hallga, csendben…
59. oldal, Babits Mihály fordítása · Paul Verlaine
A romlás virágai 86%
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…
Tóth Árpád fordítása · Paul Verlaine
A romlás virágai 86%
s ha jön az este, langyos szél susog,
fátylaid játékosan megsuhognak,
s baráti mosolyát a csillagoknak
együtt nézzük majd, ifju házasok.
Nyár lesz tehát, Szabó Lőrinc fordítása · Paul Verlaine
A romlás virágai 86%
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Paul Verlaine: Álma - fordította: Ady Endre (részlet) (Magvető, 2020) · Paul Verlaine
Érzelmes párbeszéd
A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az éjszakán.
Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.
A vén parkban didereg a magány,
s multat idéz két boldogtalan árny.
– Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?
– Mi köze hozzá? minek érdekeljen?
– Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? – Nem.
– Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és gyönyörünk! – Lehet, hogy az volt.
– És kék az ég s a remény végtelen.
– A remény eltünt, egünk fénytelen.
Riadt bokrok közt jártak, két kisértet,
és csak az éj hallotta, mit beszéltek.
Szabó Lőrinc fordítása · Paul Verlaine
A romlás virágai 86%
Holdfény
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy, karcsú szökőkutak a parkban.
39. oldal, ford.: Szabó Lőrinc
The false fair days have flamed the livelong day,
And still they flicker in the brazen West.
Cast down thine eyes, poor soul, shut out the unblest:
A deadliest temptation. Come away.
THE FALSE FAIR DAYS (részlet)
It was an evil lie, you used to swear,
And your glance, which was lying, dear, would flame,—
Poor fire, near out, one stirs to make it flare!—
And in your soft voice you would say, „Je t'aime!”
Birds in the Night (részlet)
Are not you still my Home, then, you alone,
As young and mad and beautiful as France?
Birds in the Night (részlet)
MANDOLINE.
The courtly serenaders,
The beauteous listeners,
Sit idling 'neath the branches
A balmy zephyr stirs.
It's Tircis and Aminta,
Clitandre,—ever there!—
Damis, of melting sonnets
To many a frosty fair.
Their trailing flowery dresses,
Their fine beflowered coats,
Their elegance and lightness,
And shadows blue,—all floats
And mingles,—circling, wreathing,
In moonlight opaline,
While through the zephyr's harping
Tinkles the mandoline.
MANDOLINE.