!

Paul Verlaine francia

1844. március 30. (Metz, Franciaország) – 1896. január 8. (Párizs)

Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Verlaine

Könyvei 11

Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: Versek
Paul Verlaine: Paul Verlaine versei
Paul Verlaine: Femmes / Nők
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud válogatott versei
Paul Verlaine: Paul Verlaine válogatott versei
Paul Verlaine: Szaturnuszi költemények / Poèmes saturniens
Paul Verlaine: Nők
Paul Verlaine: Szaturnuszi költemények
Paul Verlaine: Poèmes saturniens

Antológiák 26

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Dornbach Mária – Végh György (szerk.): Az álomtündérek
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Lator László (szerk.): Klasszikus francia költők
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Kis Tamás – Csibra István – Székffy Gyula (szerk.): Esztétikai olvasókönyv
Katona Tamás (szerk.): Az első este

Róla szóló könyvek 2

Stefan Zweig: Verlaine
Jean-Marie Carré: Autour de Verlaine et de Rimbaud

Népszerű idézetek

>!
Katze

Nagy fekete éj

Nagy fekete éj
száll szívemre lágyan
aludj, minden kéj,
aludj minden vágyam!

Már semmi se fáj,
ó szomorú óra!
nem gondolok már
se rosszra, se jóra.

Bölcső vagyok én,
ringat egy kéz engem
sírom peremén –
Hallga, hallga, csendben…

59. oldal, Babits Mihály fordítása · Paul Verlaine

>!
abstractelf

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…

Tóth Árpád fordítása · Paul Verlaine

>!
Anibell P

s ha jön az este, langyos szél susog,
fátylaid játékosan megsuhognak,
s baráti mosolyát a csillagoknak
együtt nézzük majd, ifju házasok.

Nyár lesz tehát, Szabó Lőrinc fordítása · Paul Verlaine

>!
abstractelf

Érzelmes párbeszéd

A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az éjszakán.

Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.
A vén parkban didereg a magány,
s multat idéz két boldogtalan árny.

– Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?
– Mi köze hozzá? minek érdekeljen?

– Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? – Nem.

– Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és gyönyörünk! – Lehet, hogy az volt.

– És kék az ég s a remény végtelen.
– A remény eltünt, egünk fénytelen.

Riadt bokrok közt jártak, két kisértet,
és csak az éj hallotta, mit beszéltek.

Szabó Lőrinc fordítása · Paul Verlaine

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
charlotte_smtms P

A többieknél kik szerettek,
nem voltál bájosabb, se szebb; –
a sok izes gyümölcs között nem
te voltál legizletesebb;

de megőrizlek – szép maradtál
emlékeim közt s azt hiszem,
hogy néha szerettük is egymást
– s többet nem kiván senki sem!

15. oldal (Hozzá, akit túlhidegnek mondanak - részlet)

>!
holló_ara 

Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy, karcsú szökőkutak a parkban.

39. oldal, ford.: Szabó Lőrinc

>!
Aigi P

HÉAUTONTIMOROUMÉNOS
J. G. F.-nek

Megütlek, mint tagló a barmot,
düh s gyűlölet nélkül; ahogy
Mózes a sziklára csapott!
– S hogy pillád kútja hűtse zsarnok

Szaharámat, kipréselem
szemedből vizeit a kínnak:
reményvitorlás vágyaim vad
hajója sós könnyeiden

nagy és szabad tengerre lendűl,
s zokogásodtól részegen
úgy visszhangzik majd a szivem,
mint dob, mikor rohamra perdűl.

Vagy nem torz akkord vagyok-e
az isteni szimfóniában
a Gúny miatt, melynek falánkan
ráz és marcangol a dühe?

Sötét mérge bennem a vér! A
hangomban ő rikoltozik!
A kárhozott vagyok, akit
tükrének használ a Megaera!

Az arc vagyok és az ököl!
A tőr s a seb, melybe a tőr csap!
A kerék s a kerékbe tört tag
és a hóhér és akit öl:

saját vámpírom – a valódi
nagy árvák egyike, kire
örök kacajt mért végzete,
s aki már nem tud mosolyogni!

Szabó Lőrinc fordítása

>!
Szelén P

BAUDELAIRE: KAPCSOLATOK

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
– s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

Szabó Lőrinc fordítása

>!
Katze

Arthur Rimbaud-nak

Halandó, angyal és démon, te, te, aki
könyvem első helyét vagy méltó bírni: Rimbaud,
van bár kontár hülye, ki úgy hív: kurafi
s zöldfülü szörnyeteg s iskolás boroskancsó,

tömjénspirálisok és lanthúrhangzatok
jelzik emlékezet-templomba te belépted,
hol is fényes neved dicsdalt nyerend azért, mert
szerettél engem, úgy, miként kivántatott.

Bámulják majd a nők, izmos, szálfa kamasz
szépségedet, mely oly ravasz, paraszti szépség,
hogy nem vágyhat reá csak indolens merészség.

Lebírtad a halált, – szobornak így maradsz:
a tiszta gyönyörök felső fokát elérve
fehér lábbal tiporsz az Irigység fejére!

73-74. oldal, Illyés Gyula fordítása · Paul Verlaine

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Rimbaud
>!
krlany I+SMP

A zongora, mit gyenge ujja csókdos

A zongora, mit gyenge ujja csókdos,
    a rózsaszürke estbe felragyog,
és egy dal ébred, fájó és bolondos,
    a szárnya surran és beszél-gagyog,
bolyong, zokog és sír és meg-megáll,
hol csendesen az ő parfüme száll.

Miért ez az együgyű, édes ének,
    mely altatgatja álmatlan szivem?
Mit adhatsz, kis bolond dal, a szegénynek,
    és mit akarsz, hogy félve, szeliden
kiszállsz az ablakon és hallgatag
meghalsz a fák között a kert alatt?

Kosztolányi Dezső fordítása · Paul Verlaine

Kapcsolódó szócikkek: zene