Patrick Rothfuss amerikai
1973. június 6. (Madison, Wisconsin, Amerikai Egyesült Államok) –
| Teljes név | Patrick James Rothfuss |
|---|---|
| Nem | Férfi |
| Honlap | http://www.patrickrothfuss.com |
| Wikipédia | http://en.wikipedia.org/wiki/Patrick_Rothfuss |
Képek 1
Könyvei 9
Kapcsolódó sorozatok: A királygyilkos krónikája, The Kingkiller Chronicle, The Adventures of the Princess and Mr. Whiffle
Antológiák 2
Népszerű alkotóértékelések
Patrick Rothfuss
Elsősorban leszögezném, hogy csak azért csillagozok, hogy látszódjon a karc. .P
(Aztán lehet, hogy anélkül is látszódna).
Nos.
Nekem kérdésem lenne az íróval kapcsolatban.
Van ugye ez a rész, A szótlan tárgyak lassú szemlélése, ami nem a sorozat harmadik része, hanem csak egy 2,5-ik résznek megfelelő kiegészítő írás, egy novella tulajdonképpen.
Első kérdésem, hogy ezt jól gondolom-e?
Mivelhogy az igazi harmadik rész, a Doors of Stone, 2017 januári megjelenésre van kiírva a Goodreads-en.
A másik kérdésem pedig, hogy érdekelne-e engem ez a történet akkor, ha olyan írókat tartok mindenképpen követendőnek, mint Michael J. Sullivan, Joe Abercrombie, Dan Abnett, Anthony Ryan, Brent Weeks, Peter V. Brett, Brian Mcclellan, csak hogy hirtelen pár kedvencemet megemlítsem.
Magyarul, a pörgősebb, akciódúsabb, grimdarkosabb vonalat kedvelem, de mindezek mellett, a dobogó abszolút első helyét nálam a Gyűrűk Ura foglalja el. Szóval… szóval? :)
Ebben a sorozatban van akció, politikai cselszövés, ármánykodás, csaták, árulás, vér, belek és meztelen nők? :P
Vagy inkább olyanra számítsak, mint amikor 10 évesen nagyapám mellém ült és esti mesét mondott elalvás előtt, néha meg-megszakítva, elgondolkodva a történet fonalával kapcsolatban?
Patrick Rothfuss
Meggyőző, letehetetlen és bár úgy tűnik elég terjedelmes könyvekre számíthatunk tőle mégis könnyeden olvasható. A karakterei szerethetők, jól elkülöníthető a „jó-rossz" oldal de mégis tartogat váratlan fordulatokat tetteikben. Személy szerint nagyon gyakran éreztem a „mozi" effektust, olyan jól írja meg az eseményeket, párbeszédeket, hogy egy vetítőfilm jelenik meg a könyv és a szemem közt. Minden egyes mosoly, szemöldökráncolás, őrült vigyor, minden részlet ott van ahol lennie kell.
Eddigi könyveiben egy bizonyos személy „meséli" a történetet épp ezért nehéz elkülönítenem az írót és őt magát. Azt nem tudom, hogy saját tapasztalatai jelennek e meg az oldalakon (bár valószínű, hogy nagyon is), de nagyon sok érzést olyan hitelesen ír le, ahogy még sosem olvashattam mástól.
Remélem még sok könyvel gazdagítja a fantasy műfajt.
Patrick Rothfuss
A semmiből tűnt fel számomra egy nagyszabású trilógia első, majd második részével.
Szerintem elég ha annyit mondok, évek teltek már el, de én még mindig ugyanolyan izgalommal várom a befejező kötetet.
Patrick Rothfuss
Királygyilkos krónikákat olvastam csak, mert a többi nincs magyarul, de még soha életemben nem olvastam ennyire magával ragadó stílusú könyveket. Zseniális.
Népszerű idézetek
– Kérdezhetek valamit, Reshi?
– Mindig, Bast.
– Kínos dolgot is?
– Mást nem is érdemes.
37. oldal
A szüleim egymással táncoltak, anyám a férje mellére hajtotta a fejét. Mindketten lehunyták szemüket, és tökéletesen elégedettnek tűntek. Ha találtok ilyet, valakit, akit átölelhettek és becsukhatjátok a szemeteket a világ elől, akkor szerencsések vagytok. Akár egy percig tart, akár egy napig.
140. oldal
Egy mesének nem kell vadonatújnak lennie, hogy örömet okozzon. Némelyik olyan, mint a család barátja. Mások megbízhatóak, mint a kenyér.
575. oldal, 86. fejezet, A megtört út
Elménknek talán a legfontosabb tehetsége, hogy képes megbirkózni a fájdalommal. A régi gondolkodók azt tanítják, hogy az elmének négy ajtaja van, amelyeken át úgy közlekedhetünk, ahogy a szükség kívánja.
Az első ajtó az alvás. Az alvás lehetőséget kínál, hogy magunk mögött hagyjuk a világot, összes fájdalmával egyetemben. Az alvás jelzi a múló időt, eltávolít a dolgoktól, amelyek bántottak bennünket. Aki megsebesül, gyakran elveszíti az eszméletét. Hasonlóképpen, amikor valaki tragikus hírt hall, gyakran elájul. Az elme átlép az első ajtón, így védi magát a fájdalomtól.
A második ajtó a feledés. Némelyik seb túl mély ahhoz, hogy meggyógyuljon, vagy túl mély ahhoz, hogy gyorsan gyógyuljon. Ezenfelül sok emlék egyszerűen fáj, és ezeket nem lehet gyógyítani. Nem igaz a mondás, hogy „az idő minden sebet begyógyít”. Az idő a sebek nagy részét begyógyítja. A többi a második ajtó mögött rejtőzik.
A harmadik ajtó az őrület. Van, amikor az elme akkora ütést kap, hogy elrejtőzik az őrületbe. Noha ez talán nem látszik üdvösnek, mégis az. Van, amikor a valóságban nincs más, egyedül csak a fájdalom. Hogy elmeneküljön a fájdalom elől, az elmének ki kell hagynia a valóságot.
Az utolsó ajtó a halál. A végső menedék. Semmi sem árthat nekünk a halál után, legalábbis ezt hallottuk.
155. oldal
Megéri úgy csinálni a dolgokat, ahogy kell.
18. oldal, A dolgok mélységes mélye
Csak ekkor döbbentem rá, hogy nem is tudom Elodin tantárgyának a nevét. Addig lapoztam a martikulát, amíg ki nem szúrtam Elodint. Onnan visszafuttattam az ujjamat a tantárgyhoz, amelyet nemrég írtak be sötét tintával: „Bevezetés a hülyeség elkerülésének alapjaiba”.
Sóhajtottam, és odaírtam a nevem az alatta lévő üres rovatba.
118. oldal (Gabo, 2011)
– Azt hallottam az Egyetem egyik magiszterétől, hogy hét szó van, amitől a nők belénk szeretnek. – Látványos hanyagsággal megvontam a vállam. – Azon tűnődtem, hogy melyek azok.
– Ezért beszélsz olyan sokat? Hátha véletlenül kimondod őket?
544. oldal (GABO Kiadó, 2009.)
– Ez olyan, hogy magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük föl magunkat.
804. oldal
Mindnyájan azzá leszünk, aminek megjátszuk magunkat.
804. oldal (GABO Kiadó, 2009.)