!

Patricia McKillip

Patricia A. McKillip

Könyvei 3

Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Patricia McKillip: The Forgotten Beasts of Eld
Patricia McKillip: Harpist in the Wind

Kapcsolódó sorozatok: Riddle-Master

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A képzelet mesterei, Fantasy Masterworks

Antológiák 8

Burger István (szerk.): Galaktika 289.
Burger István (szerk.): Galaktika 282.
Burger István (szerk.): Galaktika 247.
Burger István (szerk.): Galaktika 302.
Burger István (szerk.): Galaktika 289 XL
Burger István (szerk.): Galaktika 296 XL
Burger István (szerk.): Galaktika 302 XL
Burger István (szerk.): Galaktika 282 XL

Népszerű idézetek

>!
RandomSky

Akárcsak a víz, a mesék is megtalálják a saját útjukat; oda mennek, ahol szükség van rájuk.

>!
Oriente P

aki elméje velejéig retteg, nem sok teret hagy az együttérzésnek

347. oldal

>!
Noro

…az előbb még Vadágon bolyongtatok annak a szörnyetegnek a képében, és halálra rémítettetek minden eleven lelket… most pedig mész, és megmelegítesz egy kis maradék káposztalevest? Hát általában ilyen a varázslók élete?
– Néha az ember saját magával és más szörnyetegekkel küzd meg. Máskor levest főz.

256. oldal, Vadág erdeiben (utolsó fejezet)

>!
Szirmocska

Ott hevert az erdő talaján, kábán, félig álomba merülve, miközben az élete összefoldozta magát az emlékek fájdalomnál is élesebb tűjével, aranyszínű, vérvörös, csontfehér cérnával. Minden egyes emlékképét újra megnézte a szívén át; minden egyes szót újra megtanult, amit csak elfelejtett, beleértve azt a csodát is, hogy mekkora hatalom szorult az olyan rövid kis semmiségekbe, mint a szerelem, gyász, élet, halál. Ezek a szavak a szív szótlan, vad nyelvéből fakadtak. És ez volt az, értette meg végül, amit ő olyan nagy gondatlanul a boszorkánynak adott; és e nélkül a szótlan nyelv nélkül ő maga is néma lett.

219. oldal

>!
Szirmocska

– Sose becsüld alá egy mese erejét! Amit az egyik vidéken hagymázas képzelgésként elvetsz, már a szomszédban is megölhet!

28. oldal

>!
Noro

– Én nem értem a szeretetet és a gyűlöletet, csak a létezést és a tudást. De most meg kell tanulnom, hogy szerethessem ezt a gyermeket.

273. oldal, Óföld elfeledett vadjai (első fejezet)

>!
Fabala

– Grof, az óriás szemét egy kő találta el, miáltal szeme befelé fordult és elméjébe tekintett, ő pedig belehalt abba, amit ott látott.

>!
Adachi

Ezen a vidéken a kövek szavakká lettek a szájában, és a szavaknak mézízük volt, vérízük; rovarszárnyakkal rezegtek a fogai között.

21. oldal

>!
Arianrhod MP

He shaped his mind to the roots of trees, to buried stones, to the brains of animals moving obliviously across the path of his awareness. He sensed in all things the ancient sleeping fire of Har’s law, the faint, perpetual fire behind his eyes. He touched fragments of the dead within the earth, the bones and memories of men and animals. Unlike the wraiths of An, they were quiescent, at rest in the heart of the wild land. Quietly, unable to resist his own longings, he began weaving his bindings of awareness and knowledge into the law of Osterland.

1 hozzászólás