Patricia Joudry

Nem erényeidért és hibáid ellenére szeretlek, hanem hibáidért ugyanúgy, mint erényeidért.

84. oldal

A mindenség törvénye, hogy előrehaladásunk önkéntes vagy kényszerű; ezt a választási lehetőséget kapjuk az univerzumtól. Ha nem vagyunk hajlandók együttműködni, akarva-akaratlanul is ránk kényszeríti a sors az előrelépést. Ilyenkor következnek be azok a tragédiák, amelyek felébresztik a vonakodókat.

191. oldal

A megbékélés elkerülhetetlen, ha nem itt a Földön, hát a túlvilágon. Útközben azonban szenvedés vár a halandókra, amelyet később kinőnek. A mesterek tanítása szerint előbb a szenvedésre van szükség fejlődésünkhöz, mindaddig, amíg meg nem tanuljuk, hogy az öröm segítségével fejlődjünk tovább.

34. oldal

Ha tudjuk is, hogy boldogok vagyunk, az annyit tesz, hogy maradéktalanul kiélvezhetjük az emberi lét nagy ajándékát. Aki pedig szenvedését éli át tudatosan, az fegyvert kap a kezébe, hogy meghaladja azt.

76. oldal

Mielőtt az ikerlelkek egyesülnek egymással, és ketten kerek egészet alkotnak, önmagukban is el kell jutniuk egyfajta viszonylagos teljességhez. […] Önmagunkban is teljesnek kell éreznünk magunkat, nem szabad ódzkodnunk az egyedülléttől, és nem kell kevesebbnek érezni ezért magunkat.

78. oldal

Ha véget ér egy szerelem, sürgető szükségét érezzük, hogy máris belerohanjunk a következőbe, hogy egy pillanatra se maradjunk egyedül. Pedig kitűnő alkalom volna ez az önmegismerésre. Aki szoros kapcsolatban áll önnön lelkével, az ikerpárját is könnyebben megtalálja.

86. oldal

Nem mi döntjük el ő-e az, vagy sem. Lelki ikrünket a kezdetek
óta nekünk rendelték a mindenség erői. Ezen sehogyan sem
tudunk változtatni. Minden erőfeszítés hasztalan. Nem tudjuk
leradírozni, megmásítani. Gondoljunk csak az ujjlenyomatunkra..

Valahányszor szakít egy szerelmespár, biztosak lehetünk abban, hogy egyszer megnemesülve találkozni fognak majd. Minden egy kör, amely visszatér önmagába.

33. oldal

A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ehhez nem okvetlenül van szükség partnerre, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük. Másokhoz való viszonyunk olyan, akár egy festővászon, amelyen széltében és hosszában festőként munkálkodunk. Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk önismeretünk elmélyítését szolgálja. Aki pedig rátalál önmagára, az a nagy egyesülésre is készen áll.

54. oldal

„Miért nem lehet egy nő olyan, mint egy férfi?” – sóhajt fel Higgins professzor a My Fair Ladyben. Márpedig a nők pontosan ezt cselekszik, amikor kiteljesítik önmagukat. Ilyenkor érvényre juttatják férfias erejüket, és néhanap még a gyeplőt is a kezükbe ragadják. Mindez vele jár a valódi egyensúly kivívásával. A nő előbb férfiassá lesz, majd új erőiben megnyugodva ismét visszatalál régi, nőies önmagához.

57. oldal