Patócs László magyar vajdasági magyar

Mintha az igazi élet a csöndben zajlanék, […]

61. oldal, Harmadik fejezet

[…] a hasznos tudás az utcán láncolt magához, meg is ölelt volna, ha hagyom, inkább finoman arrébb taszítottam

9. oldal, Első fejezet

[…] apró köröket ró a bazaltkövekre, Goethe és Bukowski tör fel belőle […]

26. oldal, Első fejezet

A fél szemére megvakult. Sajnálom. Azt sajnálom, hogy csak a fél szemére.

76. oldal, Harmadik fejezet

Azt akarom,hogy ha valakin ökölnyomot látsz, szó nélkül állj bosszút érte, hogy megértsd, nem elég felfigyelni a problémákra, tenni is kell ellenük Ne a hajfonatokra és az amúgy elég nagy cafka Timire koncentrálj. És ne is rám. Ehelyett próbáld felfogni azt, ami körülötted történik, amiről nem beszélnek, noha beszélni kellene róla, és tenni kellene ellene. A süket füleket felismered, viszont egy lépéssel hátrébb húzódsz, talán nem is tudod, hogy ki kellene őket vájni, hogy ki kellene belőlük piszkálni a viaszt. Ne lépj át a földön fekvő testeken, hanem hajolj le közéjük a mocsokba! Még mindig azt hiszed, többet ér félrenézni, hiszen úgyis új áldozatok, új prédák születnek minden újabb napra.

90. oldal, Negyedik fejezet

[…] körülölelt az éjszaka szótári alakja

7. oldal, Első fejezet

[…] a szívemben lakozó sün gyógyulóban van

13. oldal, 1 fejezet

[…] gyakran a járda alól figyelem a történéseket, rólam nevezik majd el e perspektívát, Andrej- vagy Ladislav-szög lesz a neve […]

14. oldal, Első fejezet

[…] nem érzik a húsukba vájó karmokat, a játszma rég eldőlt, az invazív selejt torka köré hurkot vet a kirívó öltözék szabásmintája.

21. oldal, Első fejezet

[…] ritka az a levegővétel, amely nem az utca emberét rövidítené

21. oldal, Első fejezet