!

Pásztor Árpád magyar

1877. április 12. (Ungvár) – 1940. október 26. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Pásztor_Árpád

Könyvei 8

Pásztor Árpád: Princesz
Pásztor Árpád: Muzi
Pásztor Árpád: New York
Pásztor Árpád: Vengerkák
Pásztor Árpád: Gina és Rozamunda
Pásztor Árpád: Végig az úton
Pásztor Árpád: Amerika Kanadától Panamáig
Pásztor Árpád: Tolsztoj tragédiája

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A hat világrész / Utazások és felfedezések

Fordításai 29

Edgar Allan Poe: A fekete macska
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság
Edgar Allan Poe: Az aranybogár
Edgar Allan Poe: A holló
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság és más rejtelmes történetek

Antológiák 3

Száz magyarok könyvei I-X.
Endrei Zalán (szerk.): A magyar költészet remekei
Dévald László (szerk.): Lenin él

Népszerű idézetek

>!
pável 

Ti azt hiszitek, hogy a Múzeumkert egy vasráccsal körülkerített kert, amelynek határa délről a Múzeum-körút, északról az Esterházy-utca, kelet felől a Múzeum-utca és nyugatnak a Főherceg Sándor-utca, – de mi, akik nem 1930-ban, hanem 1887 körül voltunk tízévesek, nagyon jól tudjuk, hogy a Múzeumkert nem egy vasráccsal körülkerített kert, hanem az egész világ, amelynek határa mindenfelől a végtelenség.

(első mondat)

>!
vargajudit P

De igazában arra volt kíváncsi, hogy miről beszélget a két rokkant katona, aki háborúban volt és ott elvesztette kezét, lábát. Voltaképpen ők hősök, a történelmi tárban kellene őrizni őket. De miért vesztette el egyik a kezét, a másik a lábát, miért hősök, ha ilyen szegények? Szolgák, akik a kertre, a gyerekekre vigyáznak. Miért tanulják az olvasókönyvben, hogy olyan szent és nagy dolog hősnek lenni, ha a hősökkel így bánnak?

121. oldal

>!
Sicc

Nagy, nagy néprajzi múzeum volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege.

106. oldal, A vizsga napja (Móra, 2008)

>!
Beja

Mert az ilyen finom, francia babák nagyon messziről jönnek ide hozzánk! És mégis mind megtanulják egyszerre a magyar kisgyerekek beszédét. Vagy mert a magyar nyelv olyan szép, vagy pedig mert a világ minden kisgyereke megérti egymást. Csak ha felnőttek és idősebbek lesznek, válnak idegenekké.

15. oldal

>!
Beja

A babák szeme!
Milyen szépen becsukódnak, kinyílnak, hogy felvetődnek és ábrándosan lefelé fordulnak. Külön-külön golyóknak hinné az ember, holott a két szem távolságában kis ívvel vannak egybeforrasztva, középen kis drótszál nyúlik lefelé az összekötőívből és a drótszál végén kis ólomnehezék támaszkodik a baba toroknyílásához. Ha felfelé fordítják a baba fejét, a nehezék felbillenti a szemet, ha lefelé fordítják, a szem ábrándosan lefelé fordul, becsukódik.

20. oldal

>!
Beja

Karácsonyi angyal? Mesékkel tartják még őt is, pedig már kilencéves elmúlt! Ő csak mosolyog és hagyja, hogy meséljenek neki. Úgy látszik, mese nélkül nem lehet élni a nagyoknak se, és mese, ürügy kell ahhoz, hogy egymásnak örömet okozzanak, hogy elhiggyék és elhitessék a karácsonyest szépségét és szeretetének jóságát. Miért van ez? Miért nem okoznak a nagyok egymásnak örömet mesék nélkül, miért nem szeretik egymást mindennap, és nemcsak csodák útján, ünnepeken? Ezt nem értette Bözsike, és nem értik vele együtt még nagyon sokan.

35-36. oldal

>!
Beja

Még alig hogy megszülettünk, már egy könyvbe írják a nevüket, már egy számot kapunk, hogy hányadik születési eset vagyunk. És könyvekbe írnak az iskolákban, hivatalokban, könyvekbe írnak az egyetemen, könyvekbe írják a menyasszonyt, az új férjet, életünk végéig egyik lajstromból a másikba kerülünk, halálunkat könyvbe írják, – hány és hány száz iroda csak azzal foglalkozik, hogy neveket vezessen be, embereket raktározzon el!

79. oldal

>!
Kisanna

Vidámsággal, jókedvvel eltelve indult haza. Lekerült a tóhoz, ott a Drótszigeten Banda Marci muzsikáját hallgatta egy darabig, a Stefánia-úton nézte a remek kocsikorzót, amint a leggyorsabb fiákerek és grófi fogatok a fogpiszkálótól a Víztoronyig rohantak őrült iramban, lopva, félig ülve, félig állva az egyik Buchwald-széket is kipróbálta, felpattant, amikor jött a kövér jegyárusító asszony, a Damjanich-utcán felugrott egy lóvasútra a kocsis mellé s mikor
jött a kalauz, leugrott; a Kerepesi-úti alkonyaton átsietett s közben megkért egy lámpagyujtót, hogy a hosszú gyujtópóznával engedje neki meggyujtani a lámpát; az Ősz-utcán futva ment végig, felszaladt a lépcsőn, a konyhaajtó nyitva volt, anyja éppen kenyeret dagasztott másnapra.

61. oldal

>!
Ny_József I

Költő?… Méltóságos úr?… Könyvek?… Mindez csak úgy gomolygott Piki fejében. Hát a könyv olyan fontos lehet az ember életében? Azok ritka emberek… méltóságosak, akik verseket írnak?… Több egy versíró, mint egy asztalos?… Mint a Gottlieb bácsi?… A Gyulai Pál biztosan nem tud szekrényt csinálni, se széket…

104. oldal, A vizsga napja (Móra, 2008)

>!
Kisanna

Eljárt a házakhoz, hogy hol kinek mire van szüksége, hazahozta a megrendeléseket és kora reggeltől késő estig csak varrt, csak varrt. Berregett a varrógép, illatoztak a virágok, énekeltek a madarak. És ő tudta, hogy a ruha kenyeret ad neki, a virágok neki illatoznak, és a madarak őt mulattatják.
Ez volt Fáni kisasszony élete.
A ház lakóinak bolondos, vénkisasszonyos — neki boldog, megelégedett. Ha volt egy kis üres ideje, könyvet olvasott, szerette a szép regényeket, a történeteket, ahol végül minden jóra fordul, néha elment a Nemzeti Színházba. Az Aranyembert szerette legjobban és a Romeo és Júliát.

Princesz kalapja