Pásztohy Panka magyar

Hiszem, hogy örökre összeköt minket valami azokkal, akiket valaha szerettünk.

– Nyest! (…)
– Hosszú farkú, mint a cica, gyors, mint a nyúl, és éles fogú, mint Pitypang.

Pitypang a kölyökkutyák közé került. Pontosabban a kutyaoviba!

Lili a busz ablakából meglátta régi ismerősét, Lénát.

(első mondat)

A legfontosabb: SOK-SOK SZERETET!

A metró a föld alatt megy. Alagútban. Ezért hívják földalattinak is…
Nálunk otthon nincs metró. A föld alatt csak vakond van. de az ő alagútjában csak egy ici-pici metró férne el.

– Vannak emberek, akiknek olyan betegségük van,
amihez jól jön egy kutya segítsége.

„Mikor mentünk Kacatért a menhelyre, emlékszem, sok kutya volt, de mi anyával azonnal tudtuk, hogy melyik a miénk.” Lili

Ebben a kis országban tízmillió embernek kétmillió kutyája van. Kutyák tízezreinek azonban nincs szerencséje családban élni, ők az utcák és a menhelyek lakói. Ezt a könyvet ők inspirálták. Értük is szól. Álmom egy olyan világ, ahol minden kutya gazdival él. Olyan gazdival, aki szereti, és gondoskodik róla. Az én mesém nem tanítani szeretne, hanem elgondolkodtatni arról, hogy felelősséggel tartozunk a körülöttünk, velünk élő állatok iránt. Aki azon gondolkodik, hogy négylábú családtagot szeretne, keresse fel a menhelyeket, és találja meg ott azt a társat, aki igaz barátja lesz, és sosem felejti el, hogy megmentették. Kutyát tartani felelősség, munka és emellett rengeteg öröm!

Fülszöveg

Utószó
Ez a mese nagyon régen kezdődött. Akkor, amikor még nekem is volt jelem az óvodában. A legszebbet kaptam, a piros szívet. Akkor még együtt örültünk neki a nagymamámmal. Az emlékek már csak apró töredékek, amik megmaradtak a nagymamám után.
(…)
Hat év volt csak, amíg itt volt nekem. Féltve őrzöm azóta is az építőkockákat és a baba teáskészletet, amit tőle kaptam, de a legfontosabb, amit nálam hagyott, hogy mindig emlékezhetek rá. A végtelen türelmére, kedvességére, figyelmére.

Ha útközben felszáll a karszalagos ellenőr, pár felnőtt mindig felpattan hirtelen, és próbál leszállni minél előbb. Nem értem, miért félnek az ellenőrtől. Amikor felmutatom neki a mama jegyét, mindig rám mosolyog.