!

Pasquale Festa Campanile olasz

1927. július 28. (Melfi, Olaszország) – 1986. február 25. (Róma)

KatalógusnévFesta Campanile, Pasquale
Nemférfi
Életrajz

Képek 1

Könyvei 2

Pasquale Festa Campanile: A szerelmes boszorkány
Pasquale Festa Campanile: A lator

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár Magvető


Kiemelt alkotóértékelések

Virtual_Angel>!

Pasquale Festa Campanile

Kár, hogy csak két könyve van. Mindkettőt imádtam!


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

a képzelettel megáldott ember pontosan akkor aggódik, amikor minden jól megy.

12. fejezet

>!

De az apám nem túlságosan érdekel engem: az eddig eltelt idő alatt sohase keresett, és ha most rám találna, kétlem, hogy tárt karokkal fogadna. Valószínűleg olyan ember volt, akit csak egyetlenegyszer láttak tárt karokkal, amikor a keresztről lógott lefelé.

5. oldal (Lazi kiadó 2019)

Wiggin77 P>!

Az igazság rossz ízű falat, mondja Barakuk, míg a hiú ábrándok úgy csúsznak le a torkokon, hogy nem is kell megrágni őket.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábránd · igazság
ÁrnyékVirág>!

Gyerekkoromban, mivel olyan sokat kellett éheznem, azt hittem, hogy már meg is tudok lenni evés nélkül. Napokon keresztül bírtam az éhezést, csak azt vettem magamhoz táplálékul, amit a próféták, amikor a sivatagban vezekeltek. Ahogy az Írás mondja, a próféták szöcskét ettek meg vadméhek mézét. A saját zsírjában megsütött szöcske vagy sáska íze az első alkalommal hányingert kelt. Aztán hozzászokik az ember. Sajnos, szöcske rengeteg van, azonban a vadméhek mézét bizonyára mind megették a próféták és a vezeklők. Ahogy Barakuk mondja: aki az Úr birodalmát jövendöli, annak édes a nyelve, akár a lépes méz. Nyilvánvaló, hogy a próféták, amikor megtalálták a mézet, hatalmas lakomát csaptak, utána meg a dicsőségünkről jövendöltek. Ezzel szemben, ha a szöcskét ették, utána mindenféle sorscsapást jövendöltek.

Kapcsolódó szócikkek: szöcske
1 hozzászólás
WolfEinstein>!

A bölcs mindig talál magának tanulnivalót, mondja Barakuk, a bolond az, aki mindent tud.

352. oldal, 11. fejezet (Magvető, 1984)

WolfEinstein>!

Olyan egyedül érzem magam, mint a tök a dinnyeföldön.

23. oldal (Magvető, 1984)

Traclon >!

– Nem tudom, hogy miért – mondtam –, de azt hiszem, hogy fiatalon fogok meghalni.
Azt válaszolta, hogy ez egy nagyon mindennapi gondolat, őt magát is foglalkoztatta.
– Aztán elmúlik – fejezte be. – Az ember kigyógyul belőle.
– Hogyan?
– Úgy, hogy megöregszik.

358. oldal

Epilógus>!

A lelkünk olyan, mint a hátunk, bármennyire is hátrafordulunk, nem sikerül meglátnunk.

78. oldal

Epilógus>!

Kemény munkát jelent a munka elkerülése, de a kárpótlás nagy: nem parancsol nekem senki.

83. oldal

ÁrnyékVirág>!

Azt mondják, hogy Jézus gyakran szórakozik azzal, hogy így hívatja meg magát ebédre. Úgy hírlik, hogy ugyanezt a tréfát űzte Zakeusszal, a jerikói adószedővel is. Minden bizonnyal van valami a tekintetében, ami megfosztja a józan eszétől és a szabad akaratától azokat, akikre bizonyos módon ránéz. De legalább arra használná fel ezt a trükköt vagy ezt a képességét, hogy rákényszerítse a hatóságokat arra, hogy ne sanyargassák a népet, a vámszedőket, hogy ne legyenek olyan gazemberek, vagy az uzsorásokat, hogy engedjék el a tartozásokat. De nem, arra használja, hogy jókat egyen és igyon.
A jó konyha és a jó bor iránti szenvedélye miatt már kellemetlenségei is akadtak. Hallottam, hogy a doktorok és a farizeusok a szemére vetették. Kétarcú emberek ezek, akik vizet prédikálnak és bort isznak, de az is igaz, hogy ha valaki bűnöket bocsát meg, amerre csak jár, az emberek azt várják tőle, hogy szöcskékkel táplálkozzon vagy még inkább sült gyíkokkal. Mindennek a tetejébe, ezekre az ebédekre Jézus az adószedőkkel hívatja meg magát, akik – jól tudjuk, hogy milyen aljanépek – Izráel népének vérszívói. A farizeusok még azt is a szemére vetik, hogy bűnös férfiakkal és nőkkel eszik együtt, de erre azt kell mondanom, hogy megértem őt, mert a többiek társasága rém unalmas.

8. fejezet