!

Paracelsus német svájci

1493. november 11. vagy december 17. (Einsiedeln, Svájc) – 1541. szeptember 24. (Salzburg, Német-római Birodalom)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Teljes névTheophrastus Philippus Aureolus Bombastus von Hohenheim
KatalógusnévParacelsus
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 5

Paracelsus: Okkult filozófia
Paracelsus: Elementális lények
Paracelsus: Paragranum
Paracelsus: Archidoxa Magica
Paracelsus: Opera omnia: medico-chemico-chirurgica

Antológiák 2

Pál József (szerk.): Hermetika, mágia
Virág László (szerk.): Hasta III.

Róla szóló könyvek 6

Klaus Bielau: Paracelsus
Raffy Ádám: A bölcsek köve
Wertzberger Péter: A fejedelem és az orvosa / Találkozásom Paracelsussal
Lehmann Alfréd: Babona és varázslat
Wertzberger Péter: Találkozásom Paracelsussal
Rosemarie Schuder: Paracelsus und Der Garten der Lüste

Kiemelt alkotóértékelések

Zero_equal_Two>!

Paracelsus

Okosabb volt a dolgokhoz,
mint az akadémikusok.

***

Vedd ki belőle
a nagy vörös indulatot,
a felgerjedt Marsot!

Ha kivetted belőle
a nagy vörös indulatot,
a felgerjedt Marsot,
a szellemet megkapod.

A nagy alsó csakra,
a dolgok gyökere,
az állat az emberben
veres.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

A föld nem más, mint a hegyi kis manók okozta káosz, ezért haladnak keresztül szellemként a falakon, sziklákon és köveken. Számukra minden tárgy csupán káosz, tehát üres (vizes) tér. Ahogy számunkra a levegő nem képez akadályt a járásban, úgy őket sem gátolja mozgásukban a hegy, szikla és föld.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: manó
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Minden teremtmény valami nagy misztériumot rejt magában.

17. oldal

PsyMinded>!

Minden lény a saját maga által keltett káoszban él és mozog.

31. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

És jóllehet anatómiai szempontból az emberhez belsőleg a disznó hasonlít a legjobban, ennek ellenére az ember mégsem nevezhető annak.

21. oldal

5 hozzászólás
lzoltán IP>!

Bevezető

    Jól ismerjük az összes természeti dolog teremtményét és mindazt, amit Isten megteremtett; azáltal, hogy minden ország ismeri, mi rejlik bennük és nő ki belőlük, és hogy minden embernek megvan a saját tulajdon tudása, mestersége és valamely munka ismerete. E dolgok segítségével ismeri meg az összes Isteni teremtést, mégpedig oly módon, hogy semmi sem marad rejtve a tekintetben, amiről az ember ne tudna, vagy amit nem ismerne. Nem minden múlik csakis egy emberen, nemcsak ő maga ismer mindent, hanem minden embernek megvan a maga tudásszintje. Ezáltal mindannyian megismerkednek mindennel. Nem igaz, hogy egy ország ismerete fölébe emelkedne a többi országénak, ez csupán egy ország megismerésére vonatkozik. Amennyiben azonban mindezen ismereteket egybegyűjtjük, hozzájutunk a teljes ismeretanyaghoz, amelyben minden város, majorság és ház magán viseli egy-egy mesterség, iparág és a hozzájuk tartozó minden teremtmény természetes jegyét, mivelhogy az egyik ehhez és a másik ahhoz tartozik. Minden felhasználásra kerül és saját megteremtésének céljául szolgál. És végül azzal végződik, hogy az ember alárendeltjévé válik. Természetesen valamivel még nagyobb, amit nem lehet megérteni, sem elfogadni egyszerű természetes fénnyel, ami fölibe emelkedik, ami szembehelyezkedik vele és a természet fényében nem lehet kinyomozni. Azonban az ember fényében kideríthető, amely a természet fölé magaslik. A természet fényt ad, amelyben önmaga saját ragyogásában és fényességében ismerhető fel. A természet által megszületett fényen kívül fény van az emberben is. Fény után kutat a természetfeletti dolgokban, vizsgálja azokat és tanul belőlük. Azok, akik a fényben a természetet keresik, a természetről beszélnek; azok, akik a fényben az embert keresik, valamivel többről beszélnek mint a természet fényéről. Az ember valamivel több mint egyszerű természet. Természet, szellem és angyal, amely egyesíti mind a három tulajdonságot. Ha a természetben sétál, a természetet szolgálja; ha a szellemben vándorol, akkor a szellemet szolgálja; ha az angyalban tartózkodik, akkor mint angyal szolgál. Az elsődleges fény a testnek adatik meg, a fennmaradó kettő a lélek ékszere. Mivelhogy az emberi lélekben ezek a két ékszer a természet fölé emelkedhet és az után kutat, ami nem található meg benne, akkor magát a poklot, az ördögöt és annak birodalmát vizsgálja és kutatja. Először azonban a meghatározott létnek ezt a helyét kell megismerni, tudni kell azt, hogyan zarándokolhat el hozzá és vágyakozva kell utána sóvárogni. Tudjátok meg, hogy ez a könyv a fentieket leplezi le. Leírja a tudaton kívül fekvő megteremtett természet fényét. Rámutat annak jellegére, alkalmasságára és a teremtésre mint Isten művének csodájára. Az embernek szabad vaknak lennie és vizsgálnia kell a dolgokat. Azért teremtették meg, hogy Isten csodájáról beszéljen és referáljon. Az ember számára lehetővé vált Isten minden műve lényegének és tulajdonságának vizsgálata és kinyomozása. Ebben az esetben a teremtés nem azt szolgálja, hogy az ember még leleplezője előtt is leleplezetlen maradjon, hanem hogy Isten ösvényeit kövesse. Az ember nem a gyarlóság, paráznaság, hazardírozás és korhelység, fosztogatás, a férgek számára vagyon- és kincsek halmozása okán van itt. Szolgálnia kell a szellemet, a fényt és saját angyali lényegét, figyelmét az isteni dolgok felé kell fordítania. Magasztosabb a nimfákról írni, mint a törvényekről, az óriások létrejöttéről mint a földbirtokosok marháiról, nemesebb feladat az emberiségről írni egy hegy belsejében mint a jegyzőkönyvet vezetni egy bírósági tárgyalásról. Ehhez a szellemet kell felhasználni és azt isteni művé kell változtatni. A szellem minden más esetben csak világi, gőgös célokat és a becstelenség kutatására szolgál. A földön sokan még úgy vélik, hogy csakis a tudós lesz jelen a feltámadásnál, míg a tanulatlan ember jelentéktelenné válik, akin egyszerűen átnéznek. Az Atya házában azonban sok hajlék van és műveltsége alapján mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Mindannyian tanultak vagyunk, de nem egyforma mértékben. Mindannyian rendelkezünk bizonyos tudással, de nem egyenlő mértékben. Mindannyian tudósok vagyunk, de nem azonos mértékben. A leginkább vizsgálódó a legtanultabb. Aki vizsgálódik, az megpróbál Isten nyomdokába lépni, elűzi magától a gyarlóság világát és elmenekül a külső világa szolgálata elől. A hercegi neveltetés alkalmas nyelvtanulásra, de az udvarnokokat és a szép külsőt hazugság és pletyka veszi körbe. Isten művének csodája az ember fényét hirdeti, amelynek nincs szüksége nyelvismeretre. Isten igéjének felmondása az ember számára egyfajta utasításul és az emberiség nevelésére szolgál, minden más csupán hazug árnykép. Neveltetés hiányában az ember jutalom nélkül alámerül a mocsárban. Mit alakíthat ki az ember önmagából? Sokkal több mindent kell megértenie, mint az egyszerű neveltetést, azt kell hagynia és szeretnie kell a hozzá közel állókat. Ennek utána a neveltetés önmagától bekövetkezik, mint egy egészséges fa virágai és termései. Mekkora öröm éri azt, aki a Teremtőről elmélkedik; gyöngyszemekre bukkan, amelyeket nem vet oda a disznóknak. De az, aki a gyöngyszemeket kutatva csakis az emberről elmélkedik, olyan mint a disznó; maga körül mindent összeturkál és semmi hasznos dologra nem akad. Elmélkedjetek és értsétek meg, hogyan kezdtem neki e könyv megírásának. Nem kedvenc dolgokról, hanem természetfeletti dolgokról írok szép szavakat, amelyek kilocsogása és ékesszólása csak visszahullik; így van ez.

(első mondat)

PsyMinded>!

Mindenkit a saját teste, méltósága és igazságérzete alapján fognak megméretni.

78. oldal

PsyMinded>!

Az embernek megadatott annyi, hogy saját fénye révén […] elég tudással rendelkezik Isten művének részletes átvizsgálására.

42. oldal

PsyMinded>!

Istennek nincs elég hatalma ahhoz, hogy gondoskodjon az emberről, ám mindazt, amit amit az ember még nem tud, hagyja, hogy fokozatosan megismerje.

35. oldal

PsyMinded>!

A betűt nem vak ember számára találták ki, hanem azok számára, akiknek gyökere az ember fényességében leledzik.

66. oldal

lzoltán IP>!

Isten azért hozta létre a fényt, hogy mindenki láthassa, hogyan ragyog.

78. oldal