Papp-Für János magyar
Katalógusnév |
---|
Könyvei 5
Népszerű idézetek
a legnagyobb csönd
apa azt ígérte, hogy megtanít olyan csöndben lenni,
mint az angyalok, csak várjam meg, amíg megissza a sört.
de az üveget nem bírta a szájától elemelni.
olyan csöndben volt, akár az angyalok.
41. oldal
egy este margójára
befordul a sarkon, a biciklit
maga mellett tolja. szürke arcán
eltorzul az este, tekintete kifosztott,
keze sörösüveg. megáll, nem vár senkire.
elészaladok. apákkal így szokás.
szemében alig maradt valami, ami én
vagyok. kedvelnem kellene, ám csak
szeretni tudom. kézen fogom, és csupán
annyit érzek, hogy hazajött valaki,
valaki, aki eddig nem volt az enyém.
a kormányra csavart csíkos szatyorban
néhány üveg sör, talán sportszelet,
és egy szál virág. eltámolygunk a házig,
kerítésünk soha nem volt;
a sarki kocsma szépen épül.
anya tereget, még nem vett minket észre,
háttal áll a sírásnak. azt mondják,
szép kisfiú vagyok, ha egyszer
gyönyörű leszek, anyára fogok hasonlítani.
9. oldal
elmondhatatlan béke
amikor lenyomja a kilincset,
anya hányni kezd.
zsebkendőt viszek neki,
de ilyenkor soha nem fordul felém.
úgy ölelem át hátulról,
mint egy haldokló az utolsó imát.
könnyei végigcsorognak karomon.
másnap kegyetlenül elsózná
a marhapörköltet, amihez a húst
évekig mutogatja a sarki hentes
csillogó üvegpultjában.
szipogva feláll.
apa annyira rettentően áll az ajtóban,
hogy ezután az egész utcában
hetekig nincs reggel.
34. oldal
iskolatáska
anya soha nem fért bele az iskolatáskámba.
tegnap hajnalig hallgattam, ahogy sírt.
apa egész éjjel a konyhában szégyellte magát,
könyökölt az üres üvegek között,
átlátszó tekintete lecsorgott az asztal széléről.
egy doboz gyufát piszkált a kockás abroszon,
s reggelre elégette az összes magyarázatot.
zsebeit kiforgatta, hosszasan kutakodott,
hogy mindent összeszedjen, amit még talál,
egyetlen gyűrött, sörszagú ötszázas maradt,
azt adta oda anyának, és közben könnyezett.
addig azt hittem, apának nincsenek könnyei,
ekkor sajnáltam meg először. azóta sem.
olyan volt az arca, mint a temetéseken
a fekete ernyők félárnyékában.
valami visszavonhatatlan,
árva szín vonta be az egész lényét.
soha nem láttam még ennyire alacsonynak.
ettől a naptól kezdve apa belefért a táskámba.
anya mellé tettem volna, szembe vele.
legalább itt ne fordítsanak hátat egymásnak.
43. oldal
mulandó
apa szép, anya gyönyörű,
csak együtt csúnyulnak el mindig.
apát szeretem, anyát kedvelem is,
de az együtt csak megszokás.
apánál van a csönd,
anya zsebében nyugtató.
nálam pedig egy soha fel nem épült
játszótér kapujának kulcsa.
amikor együtt vannak,
olyanná változik az arcuk,
mint egy kulcsra zárt ajtó,
és én a szobában guggolok
a legsötétebb sarokban.
69. oldal
csak ne ma
csokit hozott és virágot.
tudom, mi történt
a virággal. megtaláltam a
kukában. mi, árulók viszont
megesszük a csokit. persze,
nem azonnal. a fal felé fordulok,
hogy azt hidd, már alszom.
apa még mindig issza a sört,
árnyéka vibrál tévéfényben.
néha dörmög valamit, de nem érteni.
szívdobbanásaim közti némaság
csöndjéből figyelek.
a húgom már tényleg
alszik. átfordult egy másik világba.
a takaró alatt még sírsz, tenyered
közé zárva. vége az adásnak,
végérvényesen beáll a csend.
horkol az asztalra borulva.
egy vékonyka résen át
figyelem lélegzeted.
odakint halálos sötét,
csupán egyetlen lámpafény ragyog
a szemközti ház falán.
kérlek.
ne ma halj meg.
anyám.
26-27. oldal